A város, ahol nincs munkanélküliség

Székesfehérváron eljutottunk odáig, hogy kijelenthetjük: gyakorlatilag nincs munkanélküliség.

Vannak olyan szegmensek, olyan munkavállalói csoportok, amelyek munkaadói szempontból nem preferáltak. Az ő elhelyezkedésük továbbra is nehézkes, de a műszakban végzendő fizikai munkát vállaló emberek elfogytak – mondja Ottó Csaba, a Man at Work Kft. ügyvezetője, a Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetsége alelnöke. 

Szerinte nincsenek már olyan rétegek, akiket aktivizálni lehet. Ha új jelentkező érkezik, az vagy friss belépő a munkaerőpiacra vagy a jelenlegi munkahelyével nem elégedett és váltani szeretne. Ez azonban nem pótolja a meglévő munkaerőhiányt – mindössze a fluktuációt növeli.

Kijelenthetjük, hogy a válság a munkaerőpiacon köddé vált. Az észak-dunántúli termelő cégek, tapasztalataink szerint fejlesztenek, építenek, beruháznak. És szembesülnek azzal, hogy eddig 8-10-12 főből tudták kiválasztani a számukra legmegfelelőbb munkaerőt addig most az adott (piacképes) munkavállalónak van 2-3 választási lehetősége, hogy elhelyezkedjen.

Megszokott metodika volt ez eddig is a hiányszakmákban dolgozóknál, de most nem informatikusról vagy CNC programozóról, de még csak nem is AWI/AFI hegesztőről beszélünk, hanem betanított munkásokról. A hazánkban évek óta sulykolt túlképzés megmutatja eredményét egy egyszerű összehasonlításban is: míg egy képzettséghez nem feltétlenül kötött ügyfélszolgálati pozícióra napi 130-150 pályázat érkezik, addig elmondható, hogy a képzettséghez szintén nem kötött gyári munka esetében jó, ha a tizedannyi jelentkezés befut.