Iván
17 °C
32 °C

Nem egyszerű megtalálni a kulcshoz a lakatot

Snapseed 2
2015.12.01. 21:41
Egyre több megváltozott munkaképességű embert alkalmaznak a cégek, amiket erősen ösztönöz erre az állam, de szakértők szerint alapvetően hibás az, ahogy az ilyen munkavállalókat keresik és alkalmazzák. A Rehab Expón utána jártunk, mit kínálnak a cégek és mit keresnek a dolgozók, és milyen helyzet vár a fogyatékkal élőkre a munkaerőpiacon.

A megváltozott munkaképességű kollégák remek munkaerők, ők az egyetlenek, akik mosolyogva jönnek be hétfőn dolgozni

- ezzel a gondolattal fogadott a Rehab Expo, vagyis a fogyatékkal élőknek szervezett állásbörze egyik szervezője.  A Lurdy Házban megrendezett konferencián és állásbörzén nem voltak túl sokan, a szervezők szerint úgy 270-en fordultak meg a rendezvényen, ami azért elég szelősen hatott a nagy konferenciateremben. Azért volt sok standoló cég és érdeklődő munkakereső, a börzén pedig jól le lehetett mérni azt, hogy mi a jó és mi a rossz abban, ahogy ma Magyarországon fogyatékkal élőket foglalkoztatnak a cégek.

ki az a megváltozott munkaképességű

Az érvényes szabályozás szerint az számít megváltozott munkaképességűnek, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. 

Alkalmazz vagy fizess!

Kezdjük egy jó hírrel: Magyarországon ma jóval több megváltozott munkaképességű dolgozó van állásban, mint korábban. Hogy pontosan mennyivel, arról eltérnek az adatok:

  • Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára nemrég azt mondta az M1-en, hogy ma a megváltozott munkaképességűek 30 százaléka dolgozik, 2010-ben pedig 18 százalékuknak volt állása
  • a Trenkwalder munkaközvetítő legfrissebb elemzése szerint viszont most vagyunk nagyjából 18 százaléknál, 2010-ben pedig úgy 10-12-nél.

Hogy mi az igaz, az majd valamikor kiderül, mindenesetre ha azt nézzük, hogy ez az arány Svédországban 40 százalék, mindenképpen lemaradásban vagyunk.

Akárhogy is van, a növekedés mindenképpen jelentős, aminek egy nagyon komoly oka van:

2010 óta nagyon sokba kerül, ha egy cég nem foglalkoztat fogyatékkal élő alkalmazottakat.

Egész pontosan, ha egy 25 főnél többet alkalmazó cégnél a dolgozók legalább 5 százaléka nem megváltozott munkaképességű, akkor a cégnek ún. rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie. Ez 2010 előtt is volt, viszont akkor csak 174 ezer forintot kellett évente fizetni a föl nem vett rehabosok után, 2010-től pedig 964500 forintot.

Vagyis ha egy cégnél száz alkalmazott van, akkor 5 megváltozott munkaképességű alkalmazottnak kellene ott dolgoznia. Ha csak egy ilyen munkatárs van, akkor négyet ki kell váltani a rehab hozzájárulással, vagyis a cég fizethet négyszer 964 500 forintot, vagyis összesen 3,86 millió forintot. Ez nagyon sok pénz, és erős ösztönző, hogy valahogy a cégek feltöltsék a százalékokat.

Van meló, de milyen?

Persze az expón standoló cégek kikérik maguknak, hogy ők csak a hozzájárulást akarnák megúszni, és persze a motiváció sokféle lehet, hiszen megváltozott munkaképességűeket fölvenni gazdaságilag racionális, jól kommunikálható és nem utolsó sorban morálisan helyes. 

A cégek pedig keresik is a lehetőségeket, a Trenkwalder standjánál például szinte csak foglalkoztatók érdeklődtek, drogériától a nyelviskolán át a fémfeldolgozó üzemig, hogy tudnának-e hozzájuk rehabos dolgozókat közvetíteni. Abban viszont, úgy tűnik, még nem teljesen biztosak a cégek, hogy milyen feladatok azok, amiket egy megváltozott munkaképességű is el tud végezni, ezért

a kínált állások többsége egyszerű betanított munka vagy hasonló, különösebb képességet vagy tudást nem igénylő feladat.

A GE veresegyházi gázturbinagyára például, bár minden álláshelyre várja a fogyatékkal élők jelentkezését, a Rehab Expora raktári és szerelési kisegítői álláshirdetéseket hozott, ami nagyjából annyit tesz, hogy valaki kihozza a kalapácsot a raktárból vagy elvágja a kábelt a gyártósoron. 

Persze kiderült, a GE-nél is könyvel egy úr, akinek hiányzik az egyik lába, tehát a betanított fizikai munkára redukálni a lehetőségeket teljesen indokolatlan. Igazságtalan is lenne azt mondani, hogy nincsenek szellemi munkakörök vagy lehetőségek meghirdetve, de tényleg kevesebb, mint valami más. Az egyik bérszámfejtő és hr tanácsadó cég például most ingyenes OKJ-s képzéseket szervez, ahol 60 megváltozott munkaképességűt képeznek ki bérszámfejtőnek, akiket aztán a cég állítása szerint el is tudnak helyezni. Ez szerintük hiányszakma, pedig hamar meg lehet tanulni, és mozgás vagy halláskárosultak, sőt, a megfelelő szoftverekkel vakok is el tudják végezni. 

Egy állást kereső mozgássérült férfi mégis arról panaszkodott, hogy nem talált neki való állást, mert főleg érettségit sem igénylő munkákat ajánlanak. Ő korábban teljes állásban dolgozott egy pályázatíró cégnél, de túl sokat kellett ingáznia naponta, úgyhogy otthagyta, azóta viszont csak félállásban talált munkát, ezért keres valamit, lehetőleg olyat, amihez gazdasági képzettség kell.  

Azzal sincs egyedül a mozgássérült fiú, hogy teljes állást szeretne, de csak félállást talál. Egy hallássérült férfi azt mondta, ő bármilyen lehetőségnek örülne, ahol nem napi négy órában kellene dolgoznia, mert abból nem lehet megélni. Ő május óta keres munkát, addig félállásban dolgozott egy elektronikai üzemben a 20. kerületben, előtte pedig hat órában valahol máshol forrasztóként. 

Lakatot keresni a kulcshoz

Bár a cégek igyekeznek és tényleg egyre több megváltozott munkaképességű ember talál állást a piacon, ahogy a vállalatok meghirdetik ezeket a helyeiket, azzal alapvető problémák vannak, amik miatt valószínűleg továbbra is sok, amúgy többre érdemes fogyatékkal élő fog betanított munkát végezni. A Napra Forgó Nonprofit munkaerőpiaci szolgáltató szakmai igazgatója, Kóródi Edit szerint fordítva kellene hozzáállniuk a cégeknek a kérdéshez:

nem meghirdetett munkakörökre keresni olyan rehabos dolgozót, aki azt el tudja végezni, hanem a dolgozóval együtt kitalálni, hogy milyen feladatokat tudna ellátni.

Ahogy Kóródi fogalmaz, ez olyan, mintha nem egy lakathoz keresnénk egy kulcsot, hanem fordítva, egy kulcshoz egy lakatot. 

A hagyományos, munkakörhöz-dolgozót kereső megoldás nagyon leszűkíti azt, hogy milyen lehetőségei vannak az álláskeresőnek, mert lehet, hogy amúgy más feladatokat is el tudna végezni a cégnél, bizonyos dolgokban viszont akadályozza az állapota. Viszont egy cégnél sok olyan feladat van, amire az adott munkavállaló teljesen alkalmas lenne, és amikből össze lehet neki állítani úgy egy munkakört, hogy tényleg kihozza magából a maximumot és ne csak a statisztikát javítsa valamilyen feladattal. Kóródi szerint vannak cégek, akik nyitottak erre, de még messze vagyunk attól, hogy ez legyen az általános stratégia, ami tényleg minőségi munkahelyeket adhatna, és ami a cégnek és a dolgozónak is a legjobb lenne.