Hol a legmacsóbbak a vállalatok?

3 hozzászólás
Magyarországon alacsony a nők részvétele a nagyvállalatok vezetésében. Észak- és Nyugat-Európában sokkal nagyobb arányban dolgoznak nők a vállalatvezetésben, azonban ott is főleg külső (non-executive), nem pedig vezető (executive) szerepben.

Minden országban kb. fele-fele arányban élnek férfiak és nők, de a gazdasági életben, és annak irányításában eltérő arányban vesznek részt. A nők aránya a vállalatvezetésben fontos hatást gyakorolhat a vállalati kultúrára és a női vezetők példaképként is szolgálhatnak.

Az elmúlt években az Európai Bizottság számos intézkedéssel próbálta segíteni  a nők vezető testületekbe, döntéshozói munkakörökbe való jutását. Ebben az írásban azt vizsgáljuk, hogy a magyar és más európai nagyvállalatok vezetésében milyen arányban vesznek részt a nők, és milyen szerepkörökben.

 

A blogról

A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Kézdi Gábor, Kondor Péter, Koren Miklós, Zawadowski Ádám, és Szeidl Ádám, a Közép-európai Egyetem kutatói.

Defacto

Az EIGE kezdeményezés 2012 óta méri a nők és férfiak arányát az egyes döntéshozó testületekben, így a vállalati igazgató- és felügyelőbizottságokban is. 34 európai országra gyűjtenek adatot, ezeket mi régiókra csoportosítva mutatjuk be. (Ábránk adatai elérhetőek itt. )

Ábránk bal oldalán a nők százalékos arányát mutatjuk a vállalatvezető testületek nem vezető (non-executive) szereplői között. Ez az arány Észak-Európában 36 százalék, a volt szocialista országokban azonban sokkal alacsonyabb, 19 százalék. Magyarországon a többi volt szocialista országhoz képest is alacsony a nők aránya a vezetésben: csupán 15 százalék, vagyis kb. minden hetedik külső vezetőségi tag nő.

Ábránk jobb oldala mutatja a nők arányát a példaképként is funkcionáló belső vezető (executive) pozíciókban. A régiók többségében ez az arány jóval alacsonyabb. Észak-Európában is csak 20 százalék, azaz minden ötödik gazdasági vezető döntéshozó nő. Magyarország ebben a mutatóban is le van maradva a többi európai országhoz képest, nálunk csak minden kilencedik vezető nő. Érdekes módon a többi posztszocialista ország jobban teljesít ebben az arányszámban.

A kétféle női részvétel közötti látványos eltérés a szabályok és kormányzati ajánlások inkább formális és nem tartalmi teljesítésére utalnak. A non-executive pozícióban lévő igazgatósági tagok ugyanis általában más tevékenységük mellett, részmunkaidőben látják el feladataikat, ritkábban találkoznak egymással és nem jelennek meg a vállalatok hétköznapjaiban. Sokkal kevesebb belső információval rendelkeznek, ezért az üzleti döntések való érdemi részvételük korlátozott. Nem jelennek meg a dolgozók előtt, nem tudnak példaképként mintát adni a dolgozók számára. A non-executive igazgatósági tagok feladata fontos, de nem belső döntéshozói jellegű, mint az executive-oké.

A Defacto szerint fontos lenne, hogy minél több nő vegyen részt a vállalatok irányításában nemcsak külső igazgatósági tagként, hanem felelős döntéshozóként is.