Európai cukortermelők: vége az édes életnek?
Már a 2003. szeptemberi WTO-csúcson komoly feszültségeket okozott az EU agrárszubvenciója: Brazília, Ausztrália és Thaiföld követelte az uniós mezőgazdasági támogatáspolitika reformját, a szabad világkereskedelmi versenyt az agrártermékek vonatkozásában is. Fischler tervezete szerint a cukor garantált felvásárlási árát 2005 és 2007 között fokozatosan a jelenlegi egy harmadával csökkentenék, és az engedélyezett évi 17,4 millió tonna termelési kvótát is 14,6 millió tonnára redukálnák. Ez néhány cukortermelő ellehetetlenülését okozza a nem versenyképes területeken, így Dél-Európa bizonyos vidékein, Finnországban és egyes kelet-európai régiókban. A dokumentum tartalmazza a gazdálkodók kompenzációjának tervét is: közvetlen kifizetésekkel enyhítené a károkat az EU, ám ez csak a veszteségek 50-60 százalékát fedezné. További ellentételezést jelentene viszont, hogy a termelők most először szabadon kereskedhetnének a megtermelt mennyiséggel.
A cukortermelés jelenleg a leginkább védett agrárágazat Európában. Ez sokba kerül az uniós polgároknak: a világpiaci ár háromszorosát fizetik a boltban egy kiló cukorért. Ugyanakkor a nagyvonalú exporttámogatásnak köszönhetően az EU-beli cukortermelők évi sok millió tonna cukrot adnak el a világpiacon, komoly kárt okozva ezzel a fejlődő országok termelőinek. Brüsszel nincs könnyű helyzetben, kemény csaták várhatók az ügyben. Ha keresztülmegy a javaslat, akkor a meglehetősen nagy befolyású európai cukorlobbival találja szemben magát az Európai Bizottság; ha nem, akkor a WTO-val.