Így élnek a becsődölt bankárok

Öt éve, hogy a Lehman Brothers bejelentette a legnagyobb csődöt az amerikai vállalatok történetében. A Center for Public Integrity most utánajárt, hogy mi történt időközben a régi Wall Street-i vezérekkel, akik felelősek a világgazdaság összeomlásáért, és hogyan élnek ma.

Egyikük sincs börtönben, és egyik ellen sem folyik büntetőper. És szemmel láthatóan egyiküknek sincsenek filléres gondjai, csendes luxusba vonultak vissza. Szabadidejük nagy részét leginkább a golf- és a sípályák között töltik. Ráadásul azok a bankok, ahol állami mentőövet fogadtak el, és emiatt túlélték a válságot, most nagyobbak és erősebbek, mint valaha.

Charles Prince segít a barátainak

Charles O. Prince nem az a kapitány volt, aki megvárta, míg a hajója elsüllyed. 2007. november 5-én mondott le, amikor a cég bejelentette, hogy 8 és 11 milliárd dollár között vesztett a jelzáloghitel-piacon.

„A veszteségek mértékének ismeretében a lemondás az egyetlen becsületes lehetőség” – mondta, majd távozott egy 33,6 millió dolláros (több mint 7 milliárd forintos) végkielégítéssel. 2000 és 2007 között összesen 65 millió dollár értékű (14 milliárd forintos) fizetést és jutalmat vitt haza. Lemondása hetében 300 dollárt ért egy Citigroup-részvény, ma olyan 50 dollár körül van, de már egy 10:1 arányú részvényegyesítés után (vagyis a régi részvény ma 5 dollárt érne).

Prince-nek a lemondása után még mindig volt irodája, asszisztense, kocsija és sofőrje öt évre, és évi másfél milliós kompenzációs csomagja. 2008 végére a Citi 45 milliárd dolláros (9900 milliárd forint) mentőövet kapott, miközben a Fed százmilliós nagyságrendben adott garanciát az adósságaira. Prince bocsánatot kért a válság okait kutató bizottság előtt. Sajnálatát fejezte ki, hogy több millió amerikai vesztette el otthonát, és hogy a menedzsment nem látta előre, hogy mi következik.

Prince ezután a Stonebridge International nemzetközi tanácsadó cég csapatához csatlakozott, melyet Sandy Berger volt elnöki nemzetbiztonsági főtanácsadó alapított. A cég 2009-ben egyesült a volt külügyminiszter, Madeleine Albright alapította Albright-csoporttal. Amikor megkérdezték, mi pontosan a munkája, Prince azt felelte: „segítek a barátaimnak a munkájukban”.

Jelen van a Xerox Corp. és a Johnson & Johnson igazgatótanácsaiban is. Fizetett előadóként olyan témákban szeret megszólalni, mint „a vállalatirányítás legfontosabb tapasztalatai”, illetve „a pénzügyi válság tanulságai”. Tavaly egy pertársaság 590 millióra (130 milliárd forint) perelte be a befektetők félrevezetése miatt, melyet nem ismert el. Egyéb ingatlanai között van egy 3,6 milliós (792 millió forintos) Nantucket-i ház és egy 2,7 milliós (594 milliós forintos) ház egy floridai golfparadicsomban.

Stanley O'Neal és az Alcoa

Stan O’Neal bukása a Merrill Lynchnél csak pár nappal előzte meg Prince távozását a Cititől. O’Neal egy egyszerű közvetítőcégből az adósságfedezetű értékpapírok nagyipari termelőjévé fejlesztette a Merrill Lynchet, mely 2006-ra a legtöbb hasonló értékpapír mögött állt a Wall Streeten. Egy évvel később 55 milliárd (12 100 milliárd forint) dollárnyi rossz jelzáloghitel volt a könyveikben, melyeket senki nem akart megvenni.

Ahogy a veszteségek gyűltek, O’Neal a cége megvásárlása biztatta a Bank of Americát majd a Wachoviát – a felügyelőbizottság tudta nélkül. Amikor 2007-ben a Merrill bejelentette, hogy 8 milliárd dollár értékű jelzáloghitelt ír le, majd elindultak a híresztelések, hogy O’Neal eladná a céget, véget ért a buli.

Kirúgták, de egy 161,5 milliós kompenzációs csomag kíséretében. A cégnél 8 év alatt 68 milliót (15 milliárd forintot) keresett fizetésben és bónuszokban, ezenfelül Merrill részvényeit legalább 18,7 millió dolláros (4 milliárdos) haszonnal adta el. A székben John Thain követte, aki meggyőzte a Bank of Americát, hogy megvásárolja a céget 50 milliárd dollárért (11000 milliárd forint) – mindez a Lehman összeomlása közepette, mely magával rántotta az egész pénzügyi rendszert. Thaint egyébként később kirúgták, mikor kiderült, hogy miközben a cége  a csőd közelében vergődött, ő egymillióért újította fel irodáját – igaz, ebben benne volt a 87 ezer dollárért (19 millió forintért) vásárolt két szék, melyeket a vendégek számára tartott fenn.

O’Nealnek a 161 millióján (35 milliárd forint) túl van egy tízmilliós ingatlanja a Park Avenue-n , melyet a jogi felelősségre vonás elkerülése érdekében 2008 novemberében teljes egészében a felesége nevére íratott. Van még egy 12 milliós (2,6 milliárd forintos) nyaralójuk a Martha’s Vineyard üdülőövezetben. Ma a világ legnagyobb alumíniumtermelője, az Alcoa FB-tagja, ahol a számviteli és vállalatirányítási bizottságokban foglal helyet.

Ken Lewis Floridába megy

Kenneth Lewis, a Bank of America volt vezetője megúszta a 2008. szeptemberi vérfürdőt, és eleinte egyfajta hősnek is tűnt, miután megszervezte a Merrill Lynch sietős felvásárlását. De ez végül nem volt jó üzlet, ahogy a jelzálogpiaci óriás Countrywide Financial felvásárlása sem az ingatlanpiac szabadesése közepette. Végül egy 45 milliárdos (majdnem 10000 milliárd forintos) szövetségi mentőcsomag húzta csak ki a céget a csávából. A megállapodás előtt eltitkolta a veszteségeket a részvényesek elől, állítólag Henry Paulson pénzügyminiszter nyomására, aki attól félt, hogy a megállapodás túl korai felfedése ártana a már amúgy is megsebzett gazdaságnak.

Az igazságügyminisztérium múlt hónapban polgári pert indított a Bank of America ellen, azt állítva, hogy az nem tette nyilvánvalóvá 850 milliárd dollárnyi (187 000 milliárd forint) jelzálog-fedezetű értékapírja bedőlésének valódi kockázatait a befektetők előtt. A polgárjogi perben ugyanakkor Lewis nem szerepel alperesként személyesen.

Lewis 2009 szeptemberében egy 83 milliós (18 milliárd forintos) kompenzációs csomaggal vonult vissza, bár ekkor a cég már a szövetségi források lélegeztetőgépére kapcsolva élt. 2000 és 2008 között legalább 86 millió dollárt keresett Bank of America részvények eladásán, és 52 milliót (11 milliárd) fizetést, illetve bónuszt vitt haza. Feleségével eladták 3 milliós (660 millió forintos) Észak-Karolinai házukat és 13 milliós (2,8 milliárd forintos) hegyi villájukat Aspenben (utóbbi üzleten 3 milliót bukva). Most Floridában élnek egy négymilliós ingatlanban.

Fuld beszáll

Öt évvel a Lehman Brothers csődje után Dick Fuld meghúzza magát. Nem ad interjúkat vagy előadásokat, és bocsánatkérő turnékba sem kezdett. Néha bejelentkezik telefonon pár lehmanos exkollégánál, akiket a barátjainak tart. A Lehman volt vezérigazgatója, Kevin White nagyjából havonta egyszer hall Fuldról. A volt főnöke a családjáról érdeklődik, és arról, hogy megy az üzlet White kockázatitőke-társaságánal, amelyet a Lehman után alapított. Segítséget ajánl, vagy esetleg azt, hogy bemutatja valakinek. „Dick családközpontú ember, és nagyon szívére vette az egész Lehman–csődöt” – mondta White. Még hozzátette azért, hogy pár volt kollégája gyűlöli Fuldot, és nem érti, hogy White miért tartja vele a kapcsolatot.

A volt Lehman-dolgozók részéről sok kritika éri Fuldot, amiért hagyta túlzottan eladósodni a vállalatot. Amikor csődbe jutott, a Lehman minden dollárnyi tőkéjére 30 dollárnyi kölcsön jutott. Egyesek szerint ez az arány magasabb volt a negyvenszeresnél is. Ilyen helyzetben a Lehman csak bukhatott, amikor a piac hanyatlani kezdett.

Fuld felügyelete alatt a Lehman vezetői úgy játszottak a vállalat pénzügyeivel, hogy a tőkeáttétel mértéke a valósnál jobbnak tűnjön. A Jenner & Block jogászcég szakértője, Anton Valukas hivatalos csődjegyzőkönyve szerint ehhez a Lehman-alkalmazottak által „könyvelési trükknek” nevezett Repo 105 eljárást alkalmazták. Ez a taktika lehetővé tette a Lehman számára, hogy rövid távú hiteleket eszközeladásként tüntessenek fel, majd a hamis eladásból származó bevétellel törlesszék az adósságukat. Ennek segítségével úgy tűnt, mintha kevesebb adóssága és több pénze lenne a Lehmannak. A Repo 105-ös tranzakciókkal 50 milliárd dollárnyi (11 000 milliárd forintnyi) adósságot tüntettek el a könyveléséből, pont a negyedéves eredmények bejelentése előtt, azt a hamis látszatot nyújtva a befektetőknek, hogy a bank pénzügyileg teljesen egészséges.

Ezzel szemben egy befektetői perrel kapcsolatos keresetben Fuld és más Lehman-vezetők is azt mondták, hogy a befektetőkkel egyértelműen közölték hogy a tényleges tőkeáttétel nagyobb, mint a negyedév végén. „A Lehman kifejezetten nyilvánosságra hozta, hogy a mérlege időről időre változékony lesz, és előfordulhat, hogy az adósság eltér attól, amit  a negyedév végén a vállalat jelentett” – így szólt a kereset.

A pénzügyi válság okait kutató bizottság előtt tett vallomásában Fuld a kormányt vádolta a Lehman csődjéért, mivel az nem dobott neki mentőövet: „A Lehmant nem az kényszerítette csődbe, mert felelőtlenül viselkedett, vagy mert nem törekedett a válság megoldására, hanem mert hibás információk alapján azt a döntést hozták, hogy nem kaphatja meg ugyanazt a támogatást, amelyet egyébként a versenytársai megkaptak.”

„Elég bizonyítékunk van arra, hogy kijelentsük, Fuld súlyosan hanyag volt” – Valukas ezt írja a jelentésében. A hanyagság nem feltétlenül bűn, de Fuld semmilyen büntetést nem szenvedett azért a kárért, amelyet a vállalata összeomlást okozott, kivéve talán azt, hogy a befolyását elvesztette.

Tavaly egy szövetségi bíró 90 millió dolláros peren kívüli megegyezést hagyott jóvá a Lehman befektetőinek pertársasága illetve Fuld és a vállalat egyéb volt vezetői között. Lewis Kaplan bíró megkérdőjelezte, hogy a megállapodás, melyet teljes egészében a Lehman biztosítói fizetnek, mennyiben volt fair abból a szempontból, hogy a szóban forgó személyek közül senkinek se kellett a zsebébe nyúlnia. Ennek ellenére belement az egyezségbe, mondván, hogy a perköltségek valószínűleg egyébként kimerítették volna a forrásokat, melyeket a befektetők kompenzálására lehetett volna fordítani.

Fuld eközben nagy csendben megnyitotta „Matrix Advisors” nevű tanácsadó cégét Manhattan Harmadik Sugárútjának egyik irodaépületében, szemben az Avon kozmetikumcég főhadiszállásával. A hírek szerint már a cégnek azóta már lett pár ügyfele, valamint pár rendezetlen ügye a tőzsdefelügyelettel és a bírósággal. A Matrix Advisors volt az AT&T tanácsadója a T-Mobile felvásárlásának kudarcos kísérletében. Konzultált még az etilénglikolt újrahasznosító GlyEco céggel, és a környezetbarát autókat kölcsönző Ecologic Transportation Corporationnel is. A vállalatok nem igazán szeretnek Fulddal egy lapon szerepelni, ezért nem könnyű ügyfeleket találnia, a céget ismerő két forrás szerint is.

Nemrégiben a manhattani Sherry-Netherland Hotel magánéttermében, a Doubles-ben látták, egy volt Lehman-alkalmazott szerint. A megjelent cikkel kapcsolatban ügyvédjén keresztül Fuld számos interjúmegkeresést elhárított. Nem tartózkodott irodájában júliusban, mikor egy riporter felkereste. A biztonsági őr közvetítette asszisztense üzenetét, melyben azt állította, nem tudja, hol van főnöke. De még ha gyengélkedne is az üzlet, Fuld azt sem érezné meg. Sok volt munkaadójával és a 2008-as pénzügyi válságban munkájukat elvesztő milliókkal szemben Fuldnak van pénze. Amikor a Lehman szeptember 15-én csődvédelmet kért, sokan gondolták, hogy ha Fuld a felelős a Lehman bukásáért, akkor neki magának is egy rakás pénzt kellett vesztenie azon, hogy a cége elértéktelenedett.

Tényleg sokat vesztett. Lucian Bebchuk, egy harvardi professzor szerint Fuld valaha 900 millió dollárt (198 milliárd forintot) érő, 10,8 millió részvényes pakettje teljesen elértéktelenedett. Ennek ellenére nem kellett szegényházba költöznie. 2000 és 2007 között Fuld kerek 529 millió dollárt (116 milliárd forintot) keresett a Lehmannál, beleértve a fizetését, a jutalmakat, és azoknak a Lehman-részvényeknek az értékét, melyeket még a 2008 szeptemberében bekövetkezett csőd előtt eladott. Ezt Oliver Budde, egy volt Lehman-főtanácsadó elemzése támasztja alá, aki 2006-ban elhagyta a vállalatot, mert az szerinte a részvényeseknek bevallottnál jóval több fizetést adott a menedzsmentnek.

Ebből a jövedelemből Fuld egészen menő ingatlanokat vásárolt. Van egy 8 milliót érő, 9 szobás, vendégházzal is felszerelt ingatlana Greenwichben. Feleségével, Kathleennel vették 2004-ben, miután előző greenwhichi házukat eladták Robert Steelnek, a Goldman Sachs igazgatósági tagjának, aki 2006-ban, Henry Paulson alatt pénzügyi helyettes államtitkár lett. Steel később a Wachovia vezérigazgatója lett, mely 11 nappal a Lehman csődje után majdnem összeomlott, és melyet végül szövetségi közbenjárással adtak el a Wells Fargónak.

Ha már unja Greenwichet, Fuld elmehet a floridai Jupiter Islandre, amely szigeten olyan illusztris szomszédai vannak, mint Tiger Woods vagy Greg Norman. A 10,6 millió (2,3 milliárd forintos) dolláros vízparti, uszodával és teniszpályával felszerelt ingatlan tulajdonjogát vagyonmentési stratégiájuk keretében 2008 novemberében ruházta feleségére. Szintén sok időt tölt negyvenhektáros birtokán az idahói Ketchumban, a Sun Valley üdülőövezetben. A helyszín a Blaine County Title ingatlanközvetítő cég szerint „teljes zavartalanságot” kínál a lakóknak. A birtok csak öt percre van Ketchum belvárosától, keletre a Baldy Mountain síparadicsomtól és nyugatra a 110 hektáros, alapítványi tulajdonban lévő és ezért a beépítéstől megóvott Reinheimer-birtoktól. Fuld még az ingatlanpiac összeomlása alatt is tudott jó üzletet kötni. A Park Avenue-n 2007-ben 21 millió dollárért (4,6 milliárd forint) vett ingatlanán két évvel később 4,8 millió dolláros (1 milliárd forintos) bruttó haszonnal adott túl.

Soha nem tett semmilyen nyilatkozatot, vagy egyáltalán erőfeszítést, hogy javítson megítélésén. Nyíltan sem  fordított semmilyen pénzt jótékonykodásra. Múlt nyáron a vejét is beperelte, hogy visszaszerezze tőle azt a kölcsönt, melyen az Fuld lányával közösen házat vásárolt magának.

Egy cégét ismerő forrás szerint Fuld pénzt és részvényeket kért tanácsaiért cserébe ügyfeleitől. Ilyen megállapodást kötött az Ecologickal is, mely havi 10 000 dolláros díjat fizet neki, továbbá opciókat adott 2,29 millió részvény megvásárlására 25 centes áron.

A győztesek

Jamie Dimon és Lloyd Blakfein, a JPMorgan Chase és a Goldman Sachs vezetői ma a világ pénzügyi rendszerének tetején ülnek, a bankjaik erősebbek, és személyes vagyonuk nagyobb, mint valaha.

Blankfein a válság kitörésének évében 68 millió dollárnyi (14 milliárd forint) bónuszt vitt haza a Goldmantől, miközben azt mondta, hogy a cége „isteni küldetést” teljesít azzal, hogy hiteleket helyez ki a vállalatoknak. 2010-ben volt a mélyponton a hírneve, mikor kiderült, eleve kudarcra ítélt jelzálogalapú papírokat bocsátott ki a cége, majd azok árfolyamát is shortolta, amin az ügyfelek sokat vesztettek, a cég viszont szétkereste magát. A tőzsdefelügyelet egyszer perelte be ilyesmi miatt a céget, végül 550 milliós peren kívüli megegyezés született, de a Goldman nem ismert el semmit.

Dimont eközben hősként ünnepelték, mint a kevés bankár egyikét, akinek nem kellett mentőcsomag (bár kapott végül, állítólag Paulson miniszter utasítására).  A JPMorgan volt a jól menedzselt bankok példája.  Fehér házi népszerűségét az tépázta, hogy hangos ellenzője volt a pénzügyi reformoknak, és milliárdokat vesztett egy londoni derivatívakereskedő ügyletein. A céget beperelte a tőzsdefelügyelet, kongresszusi bizottság elé citálták, és a részvényesek majdnem felmentették állásából. A múlt hónapban a cég közölte, hogy az igazságügyminisztérium vizsgálódik a jelzálogalapú értékpapír-üzletük miatt.  A bajok alatt Blankfein tanácsait kérte, hogy hogyan úszhatná meg az egészet. Blankfein tavaly 21 milliót keresett, ezzel a 20 legnagyobb pénzügyi vállalat vezetője közül őt fizették meg a legjobban. Dimon ennek csak a felét kereste a londoni kudarc miatt. Blankfeinnek olyan 256 milliója (56 milliárd forintja) van Goldman részvényekben.

Dimonnak egy 5 milliós (1,1 milliárd forintos) lakása van a Park Avenuen, hozzá ugyanabban az épületben még egy kétmilliós. Van még egy 17 milliós (3,7 milliárd forintos) ingatlana New York Államban és 223 millió dollárt (49 milliárd forintot) érő JPMorgan részvénye. Blanfeiné egy 26 milliós (5,7 milliárdos), Central Parkra néző kéjlak, és egy hét és fél hektáros 32 milliós birtok (7 milliárd forintos) Hamptonsban.

A válság okait kutató bizottság szerint a pénzügyi összeomlás elkerülhető lett volna. A pénzügyi vezetők nem figyeltek a vészjelzésekre, nem értették a rendszerben rejlő kockázatokat, és nem kezelték őket. Nem apró botlás történt, hanem óriási hasra esés. A Missouri egyetem jogi és közgazdaságtani professzora, Bill Black szerint ez a történelem legnagyobb fehérgalléros bűnténye.

Az USA főügyésze, Eric Holder ezzel szemben megerősítette: vonakodik büntetőjogi felelősségre vonni a nagy bankokat, mert fél a lépés gazdaságra gyakorolt esetleges hatásaitól.  Jordan Thomas, a tőzsdefelügyelet volt jogásza szerint az a probléma, hogy a büntetőjogi felelősség igazolásához nemcsak a bűn tényét, de a bűnös szándékot is igazolni kell, ez esetben azt, hogy szándékos csalások sorozata történt. Ez a magyarázata, hogy miért polgári peres eljárásokban próbálnak inkább előre lépni, ahol a bizonyítás terhe jóval alacsonyabb, mint büntetőjogi esetekben. Ez nem jelenti persze azt, hogy senki semmi rosszat nem követett el. Az ő szavaival: „A pénzügyi válságban mindenki rosszfiú volt.”