Kamatakciók minden sarkon - avagy mit is kínálnak a bankok (I. rész)

A legtöbb ember számára a megtakarítást, takarékoskodást hazánkban ma is a bank jelenti. (Ezzel is szokták indokolni pénzügyi kultúránk elmaradottságát.) Más oldalról a polgárok többsége már nehezen tud meglenni bankszámla nélkül, hiszen oda kapja a fizetését, onnét utalja a rezsijét, hiteltörlesztését, a bankkártyájával megy vásárolni, netán nyaralni is. Amíg ugyanakkor sokan egy-egy leárazott elektromos cikkért, luxusáruért vagy akárcsak élelmiszerért kilométereket hajlandóak megtenni, addig esetleg évekig ugyanannál a banknál vannak, akkor is, ha több tucatszor változik a kamat és féltucatszor a különböző díjak, költségek.

Pedig a különbségek hatalmasak lehetnek. Ha ugyanazt a videómagnót az egyik hipermarketben 45 ezer forintért árulnák, a másokban pedig 85 ezerért, az utóbbiról talán mindenki azt mondaná: ez már legalábbis pofátlanság. És ha az egyik bank ugyanarra az egymillió forintra, ugyanarra az időtávra 7,5, a másik meg csak 4,5 százalékos kamatot fizet - ez ma nem ritka -, az is pofátlanság? (Sőt, folyószámlák vannak körülbelül 0,75 és 3,5 százalék között - majdnem ötszörös a különbség.) Vagy ha nem pofátlanság, akkor hogyan lehetséges? Hogyan gondolkodnak a bankok?

Természetesen a hipermarket is, a bank is a saját hasznát nézi, csak másképpen. A boltoknak egyetlen bevételi forrásuk van, az eladott termékek ára, illetve a rajtuk elérhető hasznon. Az árakat, a haszonkulcsokat variálják aszerint, hogy melyik termékből számítanak nagyobb eladásokra, melyiket sikerült olcsóbban beszerezni, stb. A bankoknak is sokféle termékük van, és ezekkel szintén változatosan kalkulálnak aszerint, hogy hogyan számítanak nagyobb bevételre.

A banktermékek dzsungele

Náluk vannak folyószámlák, lekötött betétek, hitelek, ügyfelek bizonyos csoportjainak szóló speciális konstrukciók, és még ezer dolog. Az árazás fogalma sokkal bonyolultabb, mert leglább három fő kategória létezik: a betéti kamatok, a hitelkamatok és a különböző díjak, költségek, amiket az ügyfeleknek felszámítanak (ez utóbbiak jelentősége egyre nő). Ráadásul még más, nem a klasszikus banki tevékenységhez tartozó szolgáltatásokat is közvetítenek, forgalmaznak, különböző díjak, jutalékok fejében, mint befektetési jegyek, nyugdíjpénztárak, életbiztosítások... Így aztán a bank számos területen mérlegelhet, hogy miből lesz haszna, hasonlóképpen ahhoz, ahogy a bolthálózat számos terméknél vizsgálhatja külön-külön az árképzést, csak itt még ugyanazon terméknél (pl. adott számla, hitel, bankkártya) is több szempont, paraméter van.

Előfordul például, hogy egy bank magasan tartja betéti kamatait a többiekéhez képest, de magasan tartja különböző díjait is (számlanyitási, számlavezetési, átutalási, készpénzfelvételi stb.) Hasonlóképpen ahhoz, amikor egy bolt egy-két termékét leárazza, de a többi árát fenthagyja, mondván, úgysem csak egyfélét fog venni a betérő vevő. Vagy egy pár hónapos akciót hirdet a pénzintézet, amellyel sok új ügyfelet szerez magának, azután később alacsonyabb kamatokkal igyekszik behozni az elmaradt hasznot. Ez pedig arra rímel, amikor egy új áruház vagy étterem megnyitásakor alacsonyak az árak, majd amikor az emberek odaszoktak, lassan emelkedni kezdenek.

A kamat fogalma sorozatunk korábbi részeiből már remélhetőleg mindenkinek világos. De hogyan állunk ezzel a tengernyi díjjal, jutalékkal, költséggel? Általában a betéteknél három fő fajtájuk van, a számlanyitáskor felmerülő egyszeri költségek, a számlafenntartásért elkért havi, negyedéves vagy éves díjak, és a különböző tranzakciókhoz (főleg pénzmozgásokhoz) kapcsolódó díjak. Ha egy bankban vagy annak valamelyik termékénél valamelyik vagy több is hiányzik, annyak csak örülhetünk, de nem árt megnézni, hogy hogy állunk a másik két területen. A tranzakciós költségekhez tipikusan olyanok tartoznak, mint a más bankszámlára történő átutalások díja (a bankon kívül rendszerint magasabb), a készpénzfelvételi díj, de kérhetnek pénzt például a számlaegyenlegekért is. Tovább bonyolódik a dolog, ha a polgárnak bankkártyája van, és eltérőek lehetnek a költségei az internetes banki szolgáltatásoknak is.

Ha ez még mindig nem lenne eléggé bonyolult, a tetejébe a bankok általában különböző nyílt vagy rejtett módszerekkel megkülönböztetik egymástól a kisebb és nagyobb összeggel érkező ügyfeleket is. A legtöbb helyen vagy minimumösszegeket határoznak meg a betétre, vagy különböző összeghatároktól magasabb kamatot fizetnek. (Hogy tovább érzékeltessük a dolog összetettségét, ennek is két fajtája van: az egyiknél csak a határ, mondjuk egymillió forint feletti részre fizetik a magasabb kamatot, az az alattira marad az alacsonyabb. A másiknál a határ elérése után az egész pénzre a magasabb jár.) Ez a nyíltabb formája az összeg szerinti megkülönböztetésnek, a burkoltabb, amikor például a különböző díjakkal operálnak: az átutalási díj mondjuk 0,15 százalék, de legalább 250 forint. (Ebben az esetben könnyen kiszámolható - 250/0,0015 -, hogy a bank legalább 166 ezer forintos összegek átutalásával szórakozik szívesen, ezen határ alatt pedig az ügyfél a 0,15 százaléknál magasabb díjat fizet a fix minimumdíjnak köszönhetően.) Megint másutt meg lehet, hogy 0,15 százalék, plusz 250 forintot kérnek, ami megint nem ugyanaz.

Ember legyen a talpán, aki ezt mind át tudja tekinteni, ilyen esetekben számolni kell, megéri-e éppen nekünk. Két bank összehasonlításához pedig legcélszerűbb a zsebünkben levő konkrét összeget figyelembe venni, arra vetítve számolni ki a különféle díjakat. Valamint azt felmérni, hogy a következő hónapokban, esetleg években milyen műveleteket tervezünk, milyen összeggel, milyen sűrűn. Egyáltalán, természetesen mindig a saját várható igényeink alapján érdemes számolnunk.

Az az aranyat érő információ

Nade honnét is tudhatjuk meg, hogy melyik banknál milyen kamatokkal, költségekkel kedveskednek vagy kevésbé kedveskednek nekünk? Netán mindig rohanjunk oda, ahol éppen (kamat)akciót hirdetnek? Bizonyára nem érdemes, amíg a többi feltételt is át nem tekintettük. Egész kötetnyire rúg minden bankban az az információ, amit megismerhetnénk, mint az "üzletszabályzat" avagy "általános szerződési feltételek", erre azonban az átlagembernek nincsen ideje, de sokszor meg sem értené a dokumentumokat. Célszerűbb egy úgynevezett kondíciós listát kérni, legalább a minket érdeklő területről, amelyben a kamatok, a számos jutalék és díj benne foglaltatik. Jó esetben ez a bank internetes oldalain is rajta van, és otthonról, karoszékből böngészhetjük, összehasonlíthatjuk egy másikéval.

Nade mi sem lenne kézenfekvőbb, hogy ebben az információdzsungelben valaki rendet teremtsen, és összeszedegesse ezeket egy helyre, gondolhatnánk. Ez azonban korántsem egyemberes feladat, egyrészt az információk mennyisége miatt, másrészt mert szinte naponta változik valami. Több fórum, nyomtatott és internetes média próbálkozik ilyenekkel, de teljes és mindig naprakész áttekintést e sorok írója még nem látott. Többek között a PSZÁF is közöl termékösszehasonlító táblákat az interneten az Ügyfélszolgálat menüpont alatt (http://www.pszaf.hu/ugyfelszolgalat/hasznosinf/komparativ/alttajek.htm). A NAPI Gazdaság minden héten több oldalon lehozza a bankok kamatkondícióit, de díjakról ebben kevés szó esik. A NAPI Online Tanácsadó rovatában bankkártya- és lakáshitel-választó található. Egyes területeken figyelemreméltó a www.privatbankar.hu című oldal, de érdemes más internetes médiákat is böngészni.

Összességében azonban mindenütt hiányzik valami, vagy a frissesség szemved csorbát, vagy nem minden pénzintézet szerepel az összehasonlításban, vagy csak a díjak egy részét lehet áttekinteni. Az egyéni kutatómunkát, a választást közvetlenül megelőző helyszíni tájékozódást, gondolkodást és döntést ezek egyelőre csak segítik, teljesen pótolni nem tudják. Ezek az információforrások arra jók, hogy leszűkítsük érdeklődésünk körét egy-két bankra, és azután a helyszínen - vagy a bank honlapján - alaposan tájékozódjunk az összes részletről.

Általában, mint az élet többi területén is, aki sok időt, energiát fordít rá, odafigyel és gondolkodik, az sok pénzt takaríthat meg, aki pedig kényelmes, és nem törődik annyit pénzével, az hátrányt szenvedhet vagy kisebb haszonnal kell beérnie. Kérdés, mikor éri meg a hosszas keresgélés, és mikor egyszerűbb és kényelmesebb a legközelebbi pénzintézetet felkeresni, de erről majd legközelebb.