Amire az okosok spekulálnak - az értékpapírok I.

Egy régi tőzsdés vicc szerint:
"- Hogyan kell a kákán csomót keresni?
- Kell venni egy csomó kákát jó olcsón, majd el kell adni marha drágán."

Hát ez az, erről van szó, ezért alkalmasak a (pénzügyi) befektetések között az értékpapírok elsősorban arra, hogy gazdagságot - vagy szegénységet - okozzanak: saját áruk, árfolyamuk van. Ennek változása pedig nyereséget, vagy veszteséget okozhat. Sorozatunk harmadik részében a megtakarításokat három fő csoportra osztottuk: a bankbetétek, az értékpapír-befektetések és a kollektív befektetési formák csoportjára. Bankbetéttel az esetek túlnyomó többségében nem sokat lehet üzletelni: folyószámlám egyenlegét vagy lekötött betétemet aligha tudom értékesíteni, pláne nagy nyereséggel, de életbiztosításomat vagy nyugdíjpénztári megtakarításomat sem. Az értékpapír viszont külön életet él, elválhat eredeti tulajdonosától, foroghat, saját, változó ára lehet (többnyire van is).

Rengetegféle kategóriája van az értékpapírnak, például az egyedi esetekben alkalmazott váltó, amely miatt régi romantikus regényekben időnként szépreményű ifjak például kártyatartozások kapcsán lövik magukat főbe, de itt a széles körben elérhető, nyilvánosan, sorozatban kibocsátott példányokkal fogunk foglalkozni. Az értékpapír definíció szerint valamely vagyoni jogról szóló okirat. Ez a vagyon lehet egyszerűen pénzkövetelés, ennek a legtipikusabb formája a kötvény és annak különböző rokonai, alfajai.

Ekkor hitelviszonyt megtestesítő értékpapírról beszélünk, hiszen nem másról van itt szó, minthogy valaki pénzt ad kölcsön, és az kamatostul visszajár neki. Mégpedig, az értékpapír első megvásárlója ad kölcsön pénzt az értékpapír kibocsátójának (például az államnak, vállalatnak, banknak, önkormányzatnak). Később azután továbbadhatja ezt az értékpapírt másoknak, és akkor már kialakul egy megegyezéses ár. Ha ez az ár általában jellemző az értékpapírpiacon, akkor árfolyamról beszélhetünk.

De az értékpapír mögött lehet tulajdonjog is, mint a részvénynél, amikor nemcsak pénzre, de például szavazati jogra, vagy bizonyos esetekben esetben a részvénytársaságban levő vagyontárgyakra is igényt tarthat a részvénytulajdonos. Itt is az a lényeg, hogy a részvénytulajdonos nem feltétlenül az a személy, akinél a részvény először volt. Akár a tízezredik személy is lehet a részvény első kibocsátása, létrehozása óta.

Csak a változás bizos

De mégis, mi a nagy nyereségek és veszteségek mozgatórugója, miért változik az értékpapírok ára? Az értékpapírok hasonlóan viselkednek, mint az áruk. Egy piacgazdaságban a legtöbb termék ára szabadon változhat, és rendszeresen változik is. Többek között befolyásolhatják az árat az előállítási költségek, de a kereskedő és a vevő üzletpolitikája, szándékai, hajlandóságai (a kereslet és a kínálat) is. A kenyér ára például függhet a lisztáraktól, az energiaáraktól, a szállítási költségektől, de attól is, hogy a pék mennyiért hajlandó eladni, a kereskedő pedig megvenni. Végső soron az ár a két fél megegyezésének kérdése: a pék akár veszteséggel is túladhat kenyerén, például ha egyébként ráromlana.

Így van ez az értékpapíroknál is, az árat egyrészt számos gazdasági tényező befolyásolhatja, de végső soron megegyezés kérdése. Mondjuk egy kötvénynél (hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál) fontos az általános kamatszínvonal. Például, 20 százalékos piaci kamatok mellett veszünk egy kötvényt, 10 ezer forintért, amely két éven keresztül, két alkalommal évi 20 százalékos kamatot fizet. Egy év múlva el kell adnunk, de ekkor a piaci kamatok már csak 10 százalékosak. Mi történik ekkor? Tegyük fel, hogy éppen a 2000 forintos első évi kamat kifizetése után vagyunk. Ha az eredeti áron eladnánk a kötvényt egy új tulajdonosnak, az marha jól járna: miközben a gazdaságban mindenki 10 százalékon tudja lekötni a pénzét, ő 20 százalék mellett tudná. Miért tennénk jót egy vadidegennel? Adjuk el neki 10 százalék hozam mellett, mint a többiek, esetleg még adhatunk fél százalék árengedményt. Ekkor a kötvény piaci ára 12 000/1,1=10 909 forint kell legyen, mert 10 909 tíz százaléka 1091, ennyivel lesz gazdagabb a vevő egy év múlva, ez az eset felel meg évi 10 százalékos kamatnak. (A kamat- és hozamszámításról sorozatunk 4. részében írtunk.)

És hogyan járt az eladó? Először vett egy 10 000 forintos kötvényt, majd kapott rá 2000 forint kamatot, végül 10 909 forinton eladta. Összesen tehát 12 909 forint bevétel ütötte a markát, ami az eredetileg tervezett évi 20 százalék helyett bizony mintegy 29 százalékos megtérülést jelent. Azaz, árfolyamnyereséget ért el a kötvényen, nem is keveset. Ugyanez bankbetétnél valahogy úgy nézett volna ki, hogy ha két évre lekötöttük volna a pénzt, és egy év után vissza akarjuk kapni, búcsút mondhatunk a kamatok egy részének is, nemhogy még árfolyamnyereséget érjünk el.

De ne feledjük azt az esetet sem, amikor a kamatok nem csökkennek, hanem emelkednek. Ekkor bizony a dolog fordítottja történik, azaz veszítünk a kötvényen, akár az eredetileg befektetett összeg alá is csúszhatunk. Ezért mondtuk, hogy az értékpapír a meggazdagodás és az elszegényedés forrása egyben. A kötvények árfolyama fejlett piacgazdaságban egyébként még több dologtól függ, a legfontosabb talán a kibocsátó gazdálkodása, anyagi helyzete - fizetőképessége -, még államok esetében is, nemhogy vállalatoknál. (Magyarország talán sohasem tud majd olyan kedvező feltételekkel, alacsony kamattal kötvényt kibocsátani - azaz hitelt felvenni -, mint mondjuk az Egyesült Államok.)

A másik fő értékpapírkategóriánál, aminek tipikus képviselője a részvény, az ár méginkább sokféle, nehezen megfogalmazható tényező függvénye, mint a kötvényeknél. A fenti számpélda viszonylag egyszerű, jól megfogható: ennyi a kamat, ennyi a piaci kamatszint, kiszámoljuk, esetleg még a vevő ösztönzése érdekében adunk egy kis árengedményt, mert különben esetleg mástól venne, és kész. A részvényeknél mindez már jóval bonyolultabb. Itt nincs mit kiszámolni, pontosabban rengetegféle mutatót ismernek a szakemberek, de egyik sem határozza meg egyértelműen, még csak közelítőleg sem az árakat.

Természetesen a részvénytársaságoknál is rengeteg függ a cég gazdálkodásától, ez az egyik legfontosabb: míg egy kötvénynél végső soron csak az a lényeg, vissza tudják-e fizetni, vagy sem, addig a részvénytársaság például fizethet kevés, sok, nulla osztalékot. Terjeszkedhet, felvásárolhat más cégeket, tönkremehet, vagy kinőheti magát egy évtized alatt kis garázsból világcéggé, mint a Microsoft.
Mivel a részvényeknél nincsen olyan módszer, képlet, amivel az ár meghatározható lenne, a kötvényeknél is jobban ki vannak téve a piaci hangulat változásának (pszichológiai tényezőknek), a rövi távú kereslet-kínálatnak (például ha egy nagypénzű befektetőnek egyszerűen hirtelen pénzre van szüksége, ez önmagában lenyomhatja az árat). De függ az ár az adott ország nemzetközi megítélésétől, politikai eseményektől vagy akár a társaság vezetésében bekövetkezett változásoktól.

Hasonló tényezők a kötvénypiacon is hatnak, ha máshogy nem, az általános kamatszínvonalon keresztül, és jobbára nem akkora erővel, mint a részvénypiacon. A kötvények ármozgása sok tekintetben behatárolt, például aligha fognak negatív hozammal forogni, illetve az egyik államkötvény hozama nem szakad el nagyon egy másik, hasonló fotamidejű kötvényétől. A részvényeknél, főleg hosszú távon, a határok igen tágak, vagy nincsenek, és így a nyereség és veszteség lehetősége is többnyire jóval nagyobb.

A tőzsde és a halpiac

Az értékpapírpiac egyik nagy előnye, hogy standardizált (egységesített, egységes) termékek forognak rajta. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz azt kiszámolni, hogy a lakások piaci ára az utóbbi évben nőtt, vagy csökkent Budapesten. Ezerféle egyedi üzletkötést vagy ajánlatot kell összegezni, és meghatározni a változásokat legalább kerületenként, ingatlantípusonként külön, miközben tudjuk, hogy minden egyes ingatlan egyedi, és az összehasonlítás sohasem lesz tökéletes. Még azt is nehéz meghatározni, hogy a banki kamatok egy adott időpontban mekkorák, hiszen ahány bank, annyi kamat (és jutalék, díj), annyiféle számlafajta, összeghatár.

Ezzel szemben - legalábbis a nyilvános - értékpapírok zömét sorozatban bocsátják ki, és legalább az egy-egy sorozathoz tartozó értékpapírok egységesek. (Például minden egyes 2008/C jelzésű államkötvényről tudjuk, hogy 2008. június 12-én jár le, 10 ezer forint a névértéke, és évente egyszer 6,25 százalék, azaz 625 forint kamatot fizet, ahogy ezt sorozatunk harmadik részében említettük.) Ez aztán megkönnyíti a számolást, üzletkötést rendesen. Míg egy ingatlanvásárlás teljes lebonyolítása jó esetben is pár hét, de sokszor hónapokat vesz igénybe, a tőzsdén az üzleteket sokszor másodpercek alatt kötik. Könnyű, hiszen pontosan lehet tudni, mit is veszünk.

A tőzsdék értékpapírok és egyes árucikkek koncentrált (egy helyen bonyolított) adásvételére szolgáló intézmények. A kereslet és a kínálat találkozásának helyei, a vevőket és az eladókat hivatottak összehozni, hasonlóan a sarki piacokhoz. A halpiacon is jó a vevőnek, ha minél több eladót lát egy helyen, mert többféle ajánlat közül tud választani; az eladónak pedig jó lehet, ha minél több vevő csodálja meg portékáját, hisz így több esély nyílik az eladásra. Ehhez hasonló a tőzsde értelme is: olyan vevőket és eladókat is képes összehozni tömegesen, akik egyébként sohasem találkoznának. (A tőzsdén is csak pénzük, árujuk cserél gazdát.)

A tőzsdék olyan árucikkek tömeges adásvételének lebonyolítására alkalmasak, amelyek az értékpapír-sorozatokhoz hasonlóan egyformák: értékpapírok, devizák (minden euró egyforma), egy-egy meghatározott, egyenletes minőségű gabona vagy olaj, meghatározott finomságú arany.