Végre friss hús - FHB-részvényjegyzés felkiáltó- és kérdőjelekkel

Ó, azok a régi szép idők, amikor boldog-boldogtalan hol kárpótlási jegyért, hol készpénzért állt sorba részévnyeket jegyezni, és taxis, zöldséges, háziasszony is a tőzsdéről beszélt. Azóta megfogyatkozott a privatizációs kínálat, magáncégek alig jöttek a tőzsdére, és néhány árfolyamcsökkenési hullám kiirtotta a tőzsdéző kisbefektetők - nomeg a brókercégek - java részét.

Ezen a héten végre ismét hasonló akció indul, az állam, azaz az ÁPV Rt. az FHB (Földhitel- és Jelzálogbank Rt.) részvényeit árulja, készpénzért. A hazai magánbefektető, akinek esetleg lakáshitele is van ennél a banknál, akár tulajdonosa is lehet saját hitelezőjének, persze a szórt részvénytulajdon miatt tényleges beleszólása aligha lesz annak működésébe.

Korábban számos részvényjegyzésnél gyakorlatilag biztosra lehetett menni: például akkor, ha egy, már tőzsdén forgó részvényt valamivel a tőzsdei ár alatt árultak. Az árengedmény eléggé elterjedt ilyen esetben, ha ugyanis nem lenne, a fene se vacakolna a jegyzéssel, egyszerűbb volna a tőzsdén vásárolni bárkinek. A másik eset az volt, amikor kárpótlási jegyért lehetett részvényekhez jutni - ilyenkor a kárpótlási jegy tőzsdei ára és hivatalos értéke (névértéke) közötti árkülönbözetet (vagy annak egy részét) lehetett kihasználni. Ilyen esetekben volt is tülekedés, sokszor bérsorbanállók és félig-meddig hamis meghatalmazások alkalmazásával is igyekeztek néhányan minnél több részvényhez jutni.

Venni, vagy nem venni

Most ezek a "biztos tippek", amelyek segítségével sokat lehetett keresni, nem működnek. Kárpótlási jegyet nem fogadnak el, a részvény pedig még nem forog tőzsdén, így piaci árát előre megállapítani nem lehet. Árengedményt azonban a hazai magánbefektetők, ahogy mindjárt bemutatjuk, kapnak majd, ezzel is ösztönözik őket a részvételre. A hasonló részvénykibocsátásoknál, mint ahogy általában a részvényvásárlásnál, sok tényezőt érdemes mérlegelnie a vásárlónak. Ilyenek legalább: A kibocsátó gazdálkodása, eredményessége, osztalékfizetési, növekedési kilátásai; a részvényesi (tulajdonosi) struktúra, annak várható jövőbeli változásai, mint például egy esetleges felvásárlás; ilyen az árazás, a jegyzés technikai feltételei; valamint a részvénypiaci kilátások, várható forgalom, kereslet más befektetők részéről. Vagyis röviden: mit is kapunk a pénzünkért, mennyiért, és várhatóan hogyan tudjuk majd eladni.

Itt a részvény, akciós a részvény

Kezdjük az árnál. Erről egyelőre csak annyit lehet tudni biztosan, hogy a maximuma 4900 forint lesz, és nem többet. A nyilvános, kisbefektetők számára is elérhető jegyzéssel párhuzamosan ugyanis lesz egy zárt körű, aukciós jellegű jegyzés is, ahol intézményi befektetők (befektetési alapok, biztosítók, nyugdíjpénztárak) licitálhatnak majd egymásra. Az ő versenyük, kötelező árajánlataik alapján dönti el majd az ÁPV Rt., hogy milyen árat tart elfogadhatónak (milyen áron tudja a részvényeket jól eladni), és ezt az árat alkalmazzák majd a kisbefektetőkre is. A nem hivatalos hírek és elemzői vélemények szerint ez inkább valahol 3500 és a maximumár között várható, hivatalosan nem adtak meg minimumárat. A maximumár nagyságán sokan csodálkoztak, korábban ugyanis jóval alacsonyabbat becsültek, ám amint a kibocsátás alkalmából rendezett sajtótájékozatón is elhangzott: azóta a tőzsdei klíma is, a pénzintézet gazdálkodása is sokat javult.

Az árból a hazai magánbefektetők - fejenként legfeljebb 300 darab részvény erejéig - darabonként 300 forint árengedményt kapnak majd. Attól függően, hogy mennyi lesz az ár, ez végül is várhatóan 6,0-8,5 százalékos árengedményt jelent (300/3500, illetve 300/4900 forint). Cserében a kisbefektetőknek vállaniuk kell, hogy május 15-ig nem adják el részvényeiket - vagy, ha mégis el akarják adni, akkor ki kell fizetniük a kedvezmény összegét is. Ha tehát a részvények ára rövid idő alatt bőven az eredeti ár fölé emelkedne, mindenképpen ki tudnak szállni.

Most tehát be kell fizetni a maximumárat, mínusz az árengedmény összegét, azaz 4600 forintot (a maximális 300 darab esetén ez közel 1,38 millió forint), ebből azonban várhatóan jár majd vissza valamennyi. (Lehet kedvezmény nélkül is jegyezni, ekkor a mennyiségi határ szinte a csillagos ég.) A részvények későbbi eladásánál persze számolni kell majd a brókerjutalékkal, készpénzfelvételi vagy átutalási költségekkel is, ami csökkenti az elérhető nyereséget.

Az árkedvezmény ösztönző hatása tehát végső soron nem kicsi, de nem is túl nagy: ha azt feltételezzük, hogy a jelenleg vásároló intézmények később is legalább a mostani áron később, májusban is hajlandóak lesznek vásárolni, akkor nagyjából fél év alatt körülbelül 5-8 százalékos nyereség lenne elérhető. (Költségek levonása után.) Ez meghaladja a banki kamatokat, de távol áll az extraprofittól.

A fák az égig nőnek?

Node egy részvény árfolyamát szinte sohasem vonalzóval húzzák. Amint az utóbbi két hétben írtunk róla, rengetegféle tényező befolyásolja, többek között a kibocsátó eredményessége, osztalékfizetési, növekedési kilátásai. Az FHB-nál itt nem lehet panasz. A főleg lakáshitelezéssel foglalkozó pénzintézet sokat profitált a hitelfelvételi kedv növekedéséből, indulási veszteségeinek ledolgozása után eredményessége igen gyorsan javult. Az idén már 3 milliárd forint feletti nyereséget vának tőle, ami a tőkéjére vetítve 30 százalék körüli nyereség, az egyik legjobb a hazai bankrendszerben.

Ehhez persze hozzájárult a magas állami lakáshitel-támogatás, illetve annak év közbeni változása, az azt megelőző ügyfélroham is. A lakáshitel-felvételi kedv azonban a feltételek nyári szigorítása után is elég élénk maradt. Abban nagyjából egyetértenek a szakemberek, hogy a cég továbbra is fényes jövő előtt áll, az idei növekedést azonban nem biztos, hogy a következő években is meg tudja majd ismételni. Tartani lehet a konkurenciától is, az OTP-csoport hagyományosan igen erős ezen a területen. Kockázatként szokták emlegetni a szabályozási környezetet is, hiszen ha csökkenne a lakáshitelek állami támogatása, vagy szigorodnának a hitelfelvétel feltételei, az sokak kedvét elvenné a hitelfelvételtől. A növekedés és az eredményesség szempontjából mindenesetre a részvény igen ígéretes.

Ami a részvények tulajdonosi struktúráját illeti, ha a mostani privatizáció sikeres lesz, az államé marad - várhatóan még jó ideig, évekig - a bank fele, a többi pedig nagyon szórt tulajdon lesz, ami alapvetően kedvező. Általában gyakoriak a részvényfelvásárlásokkal kapcsolatos spekulációk az értékpapírpiacon, hiszen ha egy nagybefektető meg akar szerezni egy céget, akkor vételeivel alaposan felverheti az árat. Ráadásul a jogszabályok alapján bizonyos határok elérésekor vételi ajánlatot kell tennie a többi tulajdonosnak is. Az FHB-nál erre azonban aligha érdemes spekulálni még hoszabb távon sem: a társaság alapszabályát ugyanis úgy alakították ki, hogy senkinek sem lehet 10 százaléknál magasabb részesedése.

Ugyanakkor a függetlenség előnyt is jelenthet a cég működése szempontjából, hiszen így senki sem kényszerítheti rá akaratát, önös érdekeit a pénzintézetre - az államon kívül. Vagy mégis? Sorozatunk előző részében említettük, hogy nemcsak egyféle részvénye lehet egy-egy részvénytársaságnak, lehetnek például szavazatelsőbbségi részvényei is. Az FHB-nál is van ilyen részvénysorozat, amelyet most a pénzintézet fő üzleti partnereinek (bankok, biztosítók) árulnak szűk körben. Bizonyos kérdésekben, mint az igazgatóság kinevezése vagy a cég megszüntetése, az alapszabály módosítása, csak ezen részvényesek többségének egyetértésével lehet majd dönteni. Ez végső soron nem túl kedvező, hiszen korlátozza az egyéb részvényesek jogait.

Éhesen maradó nagybefektetők?

Ami a piaci kilátásokat illeti, az általános tőzsdei klíma az idén alapvetően kedvező, a tőzsdeindex nemrég több éves csúcspontra jutott, bár az utóbbi egy-két hétben az oroszországi Jukosz-botrány okozott némi elbizonytalanodást. Az FHB zárt körű aukcióján az ÁPV Rt. ígérete szerint úgy fogja megállapítani az árat az ajánlatok függvényében, hogy azért lehetőleg ne jusson minden nagybefektetőnek annyi papír, amennyit szeretett volna. Ez azért lenne jó, mert akkor elvileg ezek a befektetők később a tőzsdén is vevőként jelennének meg, és így magasan tartnák a részvény árát, forgalmat generálnának. A hazai tőzsdei részvényeket legalább háromnegyed részben külföldi intézményi befektetők tartják a kezükben. Az FHB-nál is biztosan lesz a körükben érdeklődés, ugyanakkor azt is említik, hogy biztató növekedése ellenére a pénzintézet még viszonylag kicsinek számít, így sok, nagyon nagy tőkével dolgozó külföldi figyelmét esetleg fel sem kelti.

Összességében azt mondhatjuk, hogy számos szempontból - növekedési kilátások, viszonylag jó általános tőzsdei klíma, árengedmény - kedvezőnek tűnik az FHB-részvények vásárlása. Ugyanakkor kockázatok is bőven vannak: az erős konkurencia, a szabályozási környezet esetleges változtatása, a bank viszonylag kis mérete, hogy csak néhányat említsünk. (Plusz az általános részvénypiaci kockázatok.) Tipikus részvénybefektetés, mondhatnánk, esélyekkel és veszélyekkel, amelynél mindenkinek magának kell mérlegelnie, hogy megéri-e belevágni, az elérhető nyereség arányban van-e az elképzelhető kockázatokkal.

Ehhez elvileg mindenkinek el kellene olvasnia a részvénykibocsátás hivatalos tájékoztatóját, ami végülis a befektetők és a kibocsátó, forgalmazó közötti megállapodás részleteit rögzíti, és megadja a döntéshez szükséges információkat. A jegyzőkkel általában alá is íratják, hogy megismerték azt, de naivitás lenne feltételezni, hogy a több száz oldalas, jogi szövegekkel, táblázatokkal, mérlegekkel terhelt dokumentumot valóban mindenki elolvassa. Ha azonban valakinek erre ideje, kedve van, feltétlenül érdemes, sőt ajánlatos, sokat lehet belőle tanulni. (A dokumentum az internetről is letölthető a kibocstó honlapjáról, a www.fhb.hu címről.)

(A következő részben visszatérünk sorozatunk eredeti témájához, amelytől most az aktuális esemény kedvéért elkanyarodtunk, és a befektetők információhoz való jogairól, a főbb információforrásokról és egyéb befektető-védelmi kérdésekről írunk.)