Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Izguljonk-e kötvényeink miatt - avagy amit az állampapírokról tudni kell II.

2003.12.01. 16:28
Özvegyeknek és árváknak való - tartja a mondás az igazán biztonságos befektetésekről, amilyenek az állampapírok. De még ezen értékpapírok világa is számos meglepetést tartogat azok számára, akik nem egyszerűen ülnek megtakarításukon, hanem aktívan kezelik azt. Jól látszik ez most, három százalékpontos kamatemelés után...
Ha olyan biztonságos az állampapír, akkor vajon miért hördült fel az egész piac pénteken a jegybank három százalékos kamatemelésének hírére? Vagy miért van az, hogy a november 26-ig eltelt egy év alatt a kötvényekbe fektető hazai befektetési alapok hozamai pusz 6,1 és mínusz 4,0 százalék között változtak? (Két év alatt kisebb volt a különbség, évi 2,0 és 7,4 százalék között a pozitív tartományban.) Nyilván azért, mert az állampapír - értékpapír, amelynek értéke a piaci viszonyok függvényében változik. Nyerni és veszíteni is lehet rajta.

Akkor hol itt a biztonság? - kérdezheti a laikus. Az állampapírok kibocsátója "csak" azt vállalja, hogy a meghatározott időpontokban megfizeti a fix (változó kamatozású papíroknál pedig előre meghatározott szabályok alapján meghatározott) összeget, a kamatot, valamint visszafizeti a papír eredeti tőkeösszegét (névértékét). Addig azonban a másodlagos forgalomban, azaz az állampapírpiacon olyan árban állapodnak meg a felek, amilyenben akarnak, tudnak, az árfolyam változhat és változik. Nem mintha ez nem is érdekelné Állam Bácsit vagy a Magyar Nemzeti Bankot, néha közvetve vagy közvetlenül a két szereplő be is avatkozik a piaci folyamatokba, de vállalni csak az említett kifizetéseket szokták.

Tíz százalék egy nap alatt?

Lássunk egy-két konkrét példát. Az állampapírok zömének egységesen 10 ezer forint az alapcímlete, ennyi egy darab névértéke, ezt a tőkeösszeget fizetik ki lejáratkor. Ilyen a nem kamatozó diszkont kincstárjegy is, amely után 10 ezer forint jár, de a lejárat előtt ennél olcsóbban forog (kamat helyett árfolyamnyereség keletkezik). Ha december 1-jén egy hajszálpontosan egy éves diszkont kincstárjegyet vennénk évi 10 százalékos hozammal, akkor 10.000/1,1=9.091 forintot kellene adnunk érte. Ha ugyanezt 12 százalékos hozammal vennénk, akkor viszont 10.000/1,12=8.929 forintot érne.

Ez azt is jelenti, hogy ha megvettük 10 százalékos hozam mellett, majd azonnal felmegy a piaci hozamszint 2 százalékkal, akkor csak mintegy 1,8 százalékos veszteséggel (8929/9091) tudnánk eladni. És fordítva: ha 12 százalékos hozammal vettük, 10 százalékos hozam mellett adjuk, ugyanekkora nyereséget érhetünk el rajra, elvileg pillanatok alatt. (A hozamszámításról lásd sorozatunk negyedik részét.)

Egy méginkább húsba vágó példa. November végén bocsátottak ki a 2009/C jelzésű, öt évesnek mondott, valójában jelenleg bő öt és fél éves hátralevő futamidejű, fix kamatozású kötvényből. Ez a papír évente, június 24-én fizet kamatot, évi 7 százalékot, és 2009. június 24-én jár le. (Mivel nem pontosan egész számú évre bocsátották ki, az első kamatfizetéskor csak 495 forint kamat jár, utána alkalmanként 700 forint.) A papír - szintén december 1-jére számolva - 9462 forintos árfolyam mellett hoz évi 9,7 százaléknak megfelelő hozamot. (Körülbelül ez volt a helyzet a jegybanki kamatemelés előtt.) Évi 10,7 százalékos hozamnál viszont már csak 9115 forintot ér, tehát mintegy 3,7 százalékkal kevesebbet.

Körülbelül minden százalékpontos hozamemelkedéssel hasonló mértékben csökken az értéke. Ha az állampapírpiac teljes mértékben követné a három százalékos kamatemelést - ami e sorok írásakor még korántsem biztos -, akkor 12,7 százalékos hozam mellett már 10,4 százalékkal érne kevesebbet a kötvény, mint 9,7-nél. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy mindez persze fordítva is igaz: ha a hozamok csökkennek, ugyanekkora árfolyamnyereséget ér el a befektető. Minél hoszabb egy kötvény futamideje, annál inkább ki van téve a piaci mozgások hatásának, azaz annál nagyobb a kockázata.

Mindjárt nyugtassuk is meg akkor az olvasót: a lakosságnak szánt egy és két éves papírokra mindez nem, vagy csak korlátozottan vonatkozik. A Kincstári Takarékjegyek - a bankbetétekhez erősen hasonlóan - előre megszabott kamat mellett visszaválthatók, értéküket nem a piaci mozgások határozzák meg. Legfeljebb annyi szomorúság érheti most a befektetőt, aki korábban helyezett el ilyen papírban pénzt, hogy mostanában várhatóan magasabb kamatot is el tudna majd érni egy ilyen vásárlással. (Azért a régit nem biztos, hogy érdemes visszaváltani, mert a lejárat előtt járó kamat alacsonyabb.) Az egy éves Kamatozó Kincstárjegyekre árat jegyeznek ugyan, nincs visszaváltás, a rövid futamidő miatt a névérték alatti árfolyam kialakulása azonban kevéssé valószínű.

Veszítettünk, mégis nyerünk

Alapvetően: ha valaki nem készül állampapírját eladni, nem éri tényleges kár, legfeljebb elmarad némi haszon. Az eredeti feltételekkel a futamidő végéig megtartott állampapírok pontosan azt hozzák, amit vártunk tőlük. Általában nem jó döntés ilyenkor, megijedve a csökkenő piaci áraktól, visszaváltani, eladni a papírt, és például bankba vinni a pénzt. Az ilyenkor elérhető aalcsonyabb árak miatt veszteség keletkezik, ami elkerülhető a papír megtartásával.

Igen messzire vezetne bennünket egy jegybanki kamatemelés, illetve általában a kamatszint-változás összes hatásainak felsorolása, de ide kívánkozik: valahol a polgárok nagy többsége meg fogja érezni a mostani lépést. Az állampapír-hozamokat a piaci mechanizmusokon keresztül előbb-utóbb a bankbetétek, a bankhitelek kamata is követni fogja. A legtöbb ember akkor is rendelkezik állampapírokkal, ha nem is tud róla vagy csak ritkán gondol rá: befektetési alapokon, nyugdíjpénztárakon vagy életbiztosításokon keresztül. Ezek hozamát is befolyásolják ezek az események.

Mégpedig: ami 2003-at illeti, várhatóan pocsékul. Az év elején ugyanis a rövidebb futamidejű állampapírok hozamai 8 százalék körül, a több éves kötvényeké évi 6,5 százalék körül voltak. Vagyis a hozamemelkedés következtében az állampapír-portfóliók nagy része csak mérsékelt nyereséget vagy egyenesen veszteséget hozott. A rossz hír, hogy magasak a hozamok. A jó hír pedig az, hogy magasak. Akik ugyanis most készülnek állampapír-befektetésekre, azok magas hozamra számíthatnak. Lehet például, hogy egy kötvény veszteséget termelt az utóbbi hónapokban, de ha most vesszük meg a magasabb hozammal, akkor jobban járunk, mint korábban. A durván öt százalék körüli várható infláció mellett 10 százalék feletti hozamokat elérni, befektetői szemszögből, nem hangzik rosszul.

Megmondod, hol, megmondom, mennyi

Hogy mennyi is az állampapírok hozama, azt nem is olyan könnyű megmondani. Ahogy legutóbb részleteztük, hogy más árak érvényesek kis- és nagytételes, kisbefektetőknek és nagy intézményeknek szóló eladás esetén, úgy a másodlagos forgalomnak is több színtere, szereplője van.

Történelmi okokból úgy alakult, hogy míg a részvénykereskedelem tipikusan a tőzsdén bonyolódik le Magyarországon, addig az állampapír-forgalom zöme nem. Ma is túlnyomó részt egyfajta telefonos, némileg informális, nehezen átlátható kereskedés zajlik tőzsdén kívül, bankok, brókercégek között, amit segítenek ugyan a számítógépek, de nem teljes mértékben azok bonyolítják. A forgalmi és árjegyzési adatokat is utólag teszik közzé, amivel - főleg, ha a piac gyorsan változik, mint november végén is - az üzletkötésre készülő befektető nem sokat tud kezdeni.

A kifejezetten a lakosságnak szóló állampapírok hozamát, kamatát általában jóelőre meghirdetik, így azzal nincsen ilyen gond. Az államkötvények, kincstárjegyek lakossági árait is általában előre közzéteszik egy nappal, bár a nap közbeni változtatás nincs kizárva. Ami nehezebben látható át, és gyorsan változik, az a "nagybani piac", az elsődleges állampapír-forgalmazó és egyéb brókercégek, bankok említett terepe. Itt különösen érvényes az, hogy nem árt több ajánlatot begyűjteni, mielőtt az ember üzletet köt.

Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) forgalmazóit kötelezi arra, hogy bizonyos állampapír-mennyiségekre kötelező érvényű vételi és eladási árakat (hozamokat) adjanak meg. Sőt megszabja azt is, hogy a kétféle ár között mekkora lehet a különbség. Olyan tehát nincs, hogy egy kötvényre nincs vevő, legfeljebb "elszaladnak", elmozdulnak az árak, ha nagy a felfordulás a piacon.

Naponta egy-egy véletlenszerű időpontban a legjobb vételi és eladási hozamokat feljegyzik, és közzéteszik az ÁKK honlapján, illetve több lapban, így a NAPI Gazdaságban is. Ezek utólag is viszonylag jól orientálják a befektetőket, legalábbis nyugalmasabb, lassan változó piacon. Hasonlóan a legjobb ajánlatok alapján az ÁKK még számít úgynevezett állampapírpiaci referenciahozamokat is - egyszerűen átlagolja a legfontosabb papírokra szóló legjobb vételi és eladási ajánlatokat -, amelyeken ugyan valószínűleg nem lehet üzletet kötni, de tudjuk, hogy akörül mozogtak az ajánlatok. Ezek a mutatók elsősorban a hozamváltozások nyomon követésében segítenek. Hasonló szerepet töltenek be a MAX- és a BMX állampapír-indexcsaládok is, bár ezek már kevésbé szemléletesek a kisbefektetők számára. (Egy adott állampapír-csomag értékét követik nyomon.)

Talán érdemes még tudni, hogy az állampapírokat igyekszenek egységesíteni, arra törekszenek, hogy lehetőleg ne legyen belőlük túl sokféle a piacon. Ez az áttekinthetőségen kívül azért is jó, mert a kevesebb számú de nagyobb összértékű sorozat likvidebb, azaz nagyobb a forgalma, könnyebben egymásra találnak a vevők és az eladók. Ezért van az, hogy az említett 2009/C kötvényt több, mint öt évre bocsátották ki októberben: újabb és újabb sorozatrészletek - az elsővel megegyező csomagok - piacra dobásával (ez a "rábocsátás") még sokáig betöltheti az ötéves kötvény szerepét.