Magyar polcra magyar árut!

Gyurcsány Ferenc hétfői belejentése bár újdonságnak tűnt, a leginkább érintettek, a termelők és az élelmiszerforgalmazók számára valójában nem volt az: a "magyar polcra magyar terméket" kérdés az egyik napirendi pontja annak az agrártárca által néhány hónapja kezdeményezett érdekegyeztető tárgyalásnak, ami a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségét (MOSZ), az Országos Kereskedelmi Szövetséget (OKSZ), és az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségét (ÉFOSZ) ültette egy asztalhoz annak érdekében, hogy a felek végre terítsék ki a kártyáikat, és a vélt vagy valós sérelmeiket az egymásramutogatás helyett nyíltan beszéljék meg. Az álláspontok bár közelednek, azonban egyelőre felek a megállapodáshoz szükséges alapvető kérdéseket sem tisztázták.

De mi az a magyar termék?

„Az számít magyar terméknek, amelyet hazai alapanyagokból, itthon állítanak elő" - mondta az Indexnek Tóth István, a MOSZ titkára. A feldolgozók ugyanakkor azt szeretnék elérni, hogy az is magyar terméknek minősüljön, ami nem hazai alapanyagokból készül ugyan, de a feldolgozásuk itthon történik meg, közölte kérdésünkre Boródi Attila, az ÉFOSZ ügyvezető elnöke. Azokat az élelmiszereket, amelyek meghatározó összetevőit itthon termelt mezőgazdasági alapanyagok képezik, kiemelt jelentőségű hazai termékeknek nevezik, tette hozzá az ügyvezető elnök.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy például a Boci csokiról 10 emberből kilenc és fél biztos azt gondolná, hogy magyar, miközben nem magyar alapanyagból, nem Magyarországon, hanem Csehországban készül. Így a kifejezetten magyar termékekre vadászó tudatos magyar fogyasztók sokszor meg vannak tévesztve, és persze kérdés, hogy akkor most a Bocit a nyolcvan vagy a húsz százalékba kell sorolni az áruházláncok polcain.

És mi az, hogy nyolcvan százalékos polckihelyezés?

De eddig nemcsak arról nem született konszenzus, hogy hogyan is definiálják a magyar termék fogalmát, hanem arról sem, hogy mire is vonatkozik a "nyolcvan százalékos" fordulat. A tárgyalásokon a felek abban már megállapodtak, hogy az arányt az úgynevezett polckkihelyezésnél veszik alapul. De az, hogy a nyolcvan-húsz százalékos arányt üzletszinten, termékcsoportonként vagy egyéb módon számítják majd, még nem tudják. Ahogy azt sem, hogy ha polc területet néznek, akkor az összes polchossz nyolcvan százalékát kell venni, vagy minden egyes termékfajta esetében le kell mérni, hogy eddig hány métert foglalt el, és azt felosztani a megállapított arányban? A kérdések sorjáznak tovább: mi van azokkal a termékekkel, amiket nem polcra raknak, hanem egymás tetejére, raklapokon?

Már eddig is voltak magyar termékek a polcokon

Hackl Mónika, a Tesco szóvivője elmondta, hogy az áruházaikban már eddig is 80 százalékos a magyar termékek aránya az élelmiszerkínálatból, hasonlóan nyilatkozott a Spar szóvivője, Laber Zsuzsa is. A Csemege Match üzleteiben is a polcra kihelyezett élelmiszertermékek nyolcvan százaléka magyar termék, fejtette ki Benyik Adrien, a vezérigazgató asszisztense, aki a többiekhez hasonlóan azt is hangsúlyozta, hogy nekik is az az érdekük, hogy a kihelyezett termékek többsége magyar származású legyen, mivel a magyar ember a magyar ízeket kedveli. Hasonlóan vélekedik Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint a hazai élelmiszerforgalom 70 százalékát magyar termékek teszik ki. Az Auchan szintén támogatja a kormány kezdeményezését, mondták el lapunk megkeresésére.

Magyar úriember állja a szavát

Az érdekegyeztetés célja tehát egy etikai kódex kidolgozása, amelyben a felek bizonyos kötelezettségeket vállalnak. A kereskedők például ígéretet tesznek arra, hogy elkötelezettek a magyar termékek iránt - mondjuk 80 százalékban magyar élelmiszereket tesznek ki a polcaikra - , a beszállítóktól szedett úgynevezett visszatérítési díjakért cserébe pedig valós, indokolt és arányos szolgáltatásokat nyújtanak. A termelőknek és a feldolgozóknak viszont cserébe vállalniuk kell a pontos szállítást és a folyamatos, magas szintű minőséget, mondta el Dékány András, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium sajtófőnöke. Vagyis a megállapodás tulajdonképpen egy gentleman's agreement, amely a nyilvánosság erejével szankcionál, hiszen súlyos erkölcsi károkat tud okozni bármelyik félnek, ha nyilvánosságra kerül, hogy nem tartják magukat az általuk is aláírt megegyezésben foglaltakhoz.

Ha mégsem jön létre ez a megállapodás, csak akkor folyamodik törvényi szabályozáshoz a kormány, amelyben a forgalomra és az importra vonatkozó előírások biztosan nem szerepelnének, mivel az uniós jogszabályokba ütközne, emelte ki Dékány András. A kormány és a felek azonban azért sem törekszenek jogszabályban szabályozni az érdekegyeztetések során felmerült kérdéseket, mivel a törvényi szabályozás jóval rugalmatlanabb, mint egy gentleman's agreement. Utóbbi ellen szól azonban, hogy Magyarországon nem dívik az etikus piaci magatartás.

Mindenki a másikra mutogat

A mezőgazdasági termelők (a gazdák) és a feldolgozók régóta úgy gondolják, hogy a kereskedők nem eléggé elkötelezettek a magyar termékek iránt, illetve a külföldről behozott termékekhez képest aránytalanul magas költségeket hárítanak rájuk különböző jogcímeken, például utólagos visszatérítés formájában.(A MOSZ például 5 százalékban szeretné maximalizálni a visszatérítési költségek felső határát, mondta el Tóth István, ami a kereskedők szerint azonban túl rugalmatlan elképzelés, és sok problémát vetne föl.) Vagyis a kereskedők a beszállítónak fizetett árból túl magas százalékot kérnek vissza különböző, gyakran nem is valós szolgáltatások ürügyén: túlságosan drágák a reklámújságokban való megjelentetések, indokolatlanok a láncok informatikai fejlesztéseihez való hozzájárulások, vagy a kereskedők kitalálják, hogy a beszállítók járuljanak hozzá a láncok születésnapjának megünnepléséhez vagy új áruházak nyitásához, fejtette ki Boródi Attila.

Mind a termelők, mind pedig a feldolgozók úgy látják, hogy a kereskedők nagyrésze visszaél azzal az erős piaci pozíciójával, hogy nélkülük a fogyasztók nem érhetők el.

A kereskedők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a visszatérítési díjaknak semmi köze a felvásárlási árakhoz, azokat ugyanis a világpiaci árak szabják meg, és a gyártó onnan fogja megvásárolni az alapanyagot, ahol olcsóbb. A gondok egy része elsősorban a hazai mezőgazdasághoz köthető.

Azt azonban elismerik, hogy esetenként előfordulhatnak visszaélések a visszatérítési díjakkal kapcsolatban a kereskedők részéről, de ezek gyakoriságáról semmiféle statisztika nem áll rendelkezésre. A kereskedők határozott álláspontja az is, hogy a jogellenes magatartást a hatóságoknak ki kell vizsgálniuk, bárki is követi el. Ugyanakkor mivel a termelőkkel ők nincsenek közvetlen kapcsolatban, hanem csak a feldolgozókon, vagy a felvásárlókon keresztül, így ha trükközés van az üzlet során, ott nem biztos, hogy a kereskedő a sáros. Vagyis a feldolgozóipari cég is megszoríthatja a gazdát, miközben a kereskedőre keni azt, fejtette ki Vámos György.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!