Ne essünk úgy kétségbe, mint a lengyelek

Nagy hiba lenne, ha most a válság miatt, átmeneti nehézségek hatására feladnánk az euróbevezetés célját és annak programját. Ugyanakkor az is nagy hiba, ha azt hisszük, hogy az euró előszobájaként emlegetett ERM II. árfolyamrendszerbe való belépés megváltást jelenthet a valutájuk leértékelődése miatt szenvedő országok, így Magyarország számára, mondta az Index kérdésére Balázs Péter közgazdász. (Arról, hogy mi is az euró előszobájának mondott ERM-II, részletesen cikkünk végén olvashat.)

Hazánk volt uniós biztosa szerint a legfontosabb az, hogy tartsuk magunkat a konvergenciaprogramhoz. Az ugyanis kényszerpályán, de egészséges pályán tartja az országot, míg „ha ez nem lenne, könnyebben elszaladna velünk a ló".

A mostani valutapiaci krízis, nemcsak a forint, hanem a rubel, a zloty, a korona gyengülése megmutatta, hogy az euró védőzóna, az azt használó országok láthatóan könnyebben veszik a válságot, mondja Balázs. Amíg azonban a maastrichti kritériumok nem teljesülnek, vagy nincsenek látótávolságban, még az ERM II-belépésről sem lehet érdemi tárgyalni.

Visszafelé is elsülhet

A szakértő szerint könnyen kétélű fegyver lehet a lengyeleknek az a bejelentése, hogy megkezdték a hivatalos ERM-tárgyalásokat: ha innen megindul az árfolyam a mostani 5 zloty/eurós szintről fölfelé, vissza a 3-as környékére, akkor bejött. De ha az üzenet ellenére a romlás folytatódik, vagy kiderül, hogy ez csak egy kommunikációs eszköz volt, akkor „dupla öngólt rúgtak". Kérdésünkre, hogy várható-e hasonló magyarországi bejelentés, Balázs Péter azt mondta, „fogalmam sincs, hogy mi várható a magyar politikában", de hozzátette, hogy ha lesz ilyen, akkor az nálunk is komoly kockázatokat hordoz majd magában.

Azért a nyugat is örülhetne

A lehetséges kockázatokat illetően egyetért a fentiekkel Samu János is. A Concorde elemzője szerint ugyanakkor amennyiben nem blöff az ERM-II-csatlakozás meglebegtetése, és az EU, illetve az Európai Központi Bank (EKB) is késznek mutatkozik az együttműködésre, akkor azzal kölcsönösen nyerhetnek a felek. Samu szerint ugyanis az EKB-ra feltehetően nemcsak a kelet-közép európai régióból nehezedik (ha nehezedik Varsó kérésén túl) nyomás, hanem nyugatról is: a visegrádi országokban vagy még keletebbre is kitettséggel rendelkező nyugati bankok is aggódva nézik a térségi devizák kontrolálatlan, gyors gyengülését, ami a bankrendszerre nézve is veszélyes lehet. A csatlakozás ténye pedig – ahogy már a tárgyalások bejelentésétől is ezt várják a lengyelek – önmagában is elég lehet ahhoz, hogy a régiós devizák gyengülésére játszó befektetőket visszafogja, egy jól meghatározott árfolyamsáv tartása az EKB-nek jó eséllyel nem kerülne semmibe, véli Samu János.

Éppen az árfolyamsáv meghatározása az egyik olyan kérdés, ami miatt viszont a lengyelek tervét kétségbeesettnek tartja Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető elemzője. Ugyanezen okból azt sem tartja megoldásnak, ha Magyarország követné a lengyel példát. A forint a tavaly nyári szintekhez képest 25-30 százalékot, a zloty 40-45 százalékot gyengült. A jelenlegi piaci és gazdasági helyzet nem tekinthető normálisnak, és az árfolyam jelenlegi szintje bizonyosan eltér a hosszabb távon egyensúlyt jelentő szinttől.

De hol a határ?

Lehet, hogy tavaly nyáron túl erősek voltak a régiós devizák, de jelenleg alul vannak értékelve. Ráadásul az óriási volatilitás miatt rövid távon sem látszik, hogy mikor és hol állapodna meg a kurzus: lehet, hogy a piaci hangulat javulásával nagymértékű visszaerősödés következne be, de arra is van esély, hogy tovább értékelődik le a hazai valuta. Ebben a helyzetben tehát nem lehet megalapozottan belőni azt a középárfolyamot az euróval szemben, amely körül plusz-mínusz 15 százalékos sávban stabilan mozoghatna a forint-euró árfolyam, mondja az MKB szakértője.

Samu szerint ugyanakkor éppen azért, mivel fundamentálisan nem feltétlenül támasztható alá az eddigi gyengülés, nehéz lenne azt mondani, hogy a jelenlegi árfolyamok a piac normális árazását, és nem részben a pánikot tükrözik. Bár nagyon nehéz lenne meghatározni, hol is lenne például a forint vagy a többi régiós deviza esetében egy elméleti, az EKB által is védett sávközép, az feltehetően a mai szinteknél erősebb árfolyam lenne. Ugyanakkor miközben az egyik érv egy esetleges csatlakozás mellett éppen a mostani, nagyon ingadozó árfolyam lenne, ez aligha tetszik az EKB-nek, így éppen a csatlakozás ellen is felhozható.

Márpedig az ERM-II lényege éppen az, hogy lehetővé tegye az árfolyam-stabilitási kritérium megítélését, mondja Kondrát Zsolt. A lengyelek szándéka persze érthető: a közeli euróövezeti csatlakozás kilátásával szeretnék erősíteni a zlotyt. De a jelenlegi piaci viszonyok között nagy a valószínűsége annak, hogy bármilyen sávot is határoznának meg, azt rövid idő múlva meg kell majd változtatni, vagy esetleg az EKB kényszerül devizapiaci intervencióra. Tisztán közgazdasági szempontból tehát a jelenlegi helyzet alkalmatlan az ERM-II bevezetésére, és az EKB valószínűleg szakmailag is ellenzi az elképzelést. „Emiatt nem vár érdemi megállapodást az MKB elemzője, bár az nem zárható ki teljesen, hogy politikai döntés szülessen a kérdésben, és az ERM-II és az EKB intervenciós kötelezettsége a kelet-európai országok megsegítésének egyik eszközévé váljon.

Mi is az az ERM-II?

Az ERM-II (European Exchange Rate Mechanism) egy átváltási rendszer, az euróövezethez csatlakozni akaró tagországok valutáit köti össze az euróval. Célja, hogy támogassa a tagországok konvergenciafolyamatát, és megakadályozza az erőteljes árfolyamingadozásokat. A rendszerbe való belépés kötelező az euró bevezetése előtt legalább két évvel. A belépésnek nem feltétele, hogy az euróbevezetéséhez szükséges valamennyi kritériumot teljesítse már egy ország, de célközelben kell lennie.

Belépés előtt megállapítanak egy árfolyamot az euró és az ország valutája között, és létrehoznak egy ±15 százalékos sávot. A tárgyalásoknál tehát az egyik legfontosabb elem, hogy milyen árfolyamot állapítanak meg a nemzeti valuta és az euró között. Ennek a középárfolyamnak inflációs és versenyképességi szempontból is elfogadhatónak kell lennie, ugyanakkor hosszabb ERM-II-ben tartózkodásnál a deviza reálfelértékelődése megalapozza a sáv eltolását. (Inflációs szempontból az erős árfolyam segít, hiszen az importált termékek, energia stb. ára alacsonyabb lesz, ugyanakkor a túl erős árfolyam drágává teszi az exportot, nyugati összehasonlításban a bérköltséget, és így rontja a versenyképességet.) A nemzeti deviza sávon belül tartása az ország jegybankjának feladata, de az EKB is felel érte, bár intervenciós kötelezettsége korlátozott. Ha tehát a nemzeti valuta árfolyama kilép a sávból, az érintett tagország központi bankja köteles beavatkozni, hogy fenntartsa az árfolyamot, de, és ezzel a piac is tisztában van, maga mögött tudhatja az EKB-t is.