Gyöngyi
9 °C
9 °C

Chikán: Nem államcsőd, csak lassú lecsúszás fenyeget

2009.03.02. 08:21

Mohács után is volt fellendülés, csak kicsit sokat kellett várni rá. Nem hiszek abban, hogy államcsőd fenyegetne, szerintem ez hangulatkeltés - mondta a Napi Gazdaságnak adott interjúban Chikán Attila, az Orbán-kormány volt gazdasági minisztere, a Reformszövetség programjának egyik kidolgozója. Egy olyan életszínvonalú ország esetében, mint a magyar, nagyon sokáig lehet veszíteni az életszínvonalból anélkül, hogy csőd lenne. "Nem a drasztikus visszaeséstől tartok, hanem a lassú lecsúszástól. 2000-ben 29. helyen voltunk a World Economic Forum globális versenyképességi listáján, az összes volt szocialista ország közül mi voltunk az elsők. Utána minden évben egy megelőzött bennünket ezen országok közül" - mondta a szakember. Mára mi lettünk az utolsók az EU-hoz velünk együtt csatlakozott országok között, s a globális rangsorban lecsúsztunk a 62. helyre. Igaz, közben jött néhány új ország a listára, ez az abszolút helyezésünket befolyásolta, de a velünk együtt indult országokhoz való viszonyításban nincs szerepe. Éveken át csúsztunk, csúsztunk, majd estünk egy nagyot. Ez folytatódik, ha nem nézünk szembe őszintén a saját helyzetünkkel, s az önérdekű politizálás helyett nem a nemzeti érdek fog dominálni.

Az a gond, hogy a magyar gazdaság már a globális válság előtt is válságban volt, s most ezek egymásra rakódó hatásain kellene túljutnunk. Ehhez számos olyan dolognak kell történnie - például a kelet-közép-európai régió iránti bizalom helyreállása - ami nem vagy nem csak rajtunk múlik. Ami a saját válságunk megoldását illeti, csak azt tudom szajkózni, amit minden értelmes közgazdász évek óta mond: meg kellene csinálni a nagy társadalmi-gazdasági reformokat. Amíg e téren nem lépünk érdemben előre, csak bukdácsolni fogunk. Ahhoz, hogy ezeket véghez vigyük, komoly politikai akarat kell, ami megfelelő erőre támaszkodik.

Chikán szerint a fiatalság nemigen akarja ezt a helyzetet tovább tűrni. Az egyetemisták már kikérik magunknak, hogy folytatólagosan eladósodunk a jövő kárára, a hitelből, EU-forrásból származó pénzeket nem hatékonyan, sokszor korrupt csatornákon, feketegazdaságon át költjük el. "A lényegileg más történelmi körülmények ellenére nagyon hasonló dolgokat látok a nyolcvanas évek második felével. Az akkori huszonévesek azt érezték, hogy a dolgok addigi továbbmenetele az ő érdekeik ellen való. Ezt a hangulatot érzem most is, kiegészítve a menekülésre, az országból való elmenetelre vonatkozó lehetőséggel. Bízom abban, hogy ez a generáció a siker reményével felválthatja a rendszerváltásba beleromlott generációkat. Persze nem mindegy, hogy addig mi történik."