Gyurcsány ezt akarta megúszni

A bő egy hónappal ezelőtt bejelentett legeslegújabb, a jelek szerint egyben utolsó Gyurcsány-csomagról gyorsan kimondták a piacok az ítéletet. A befektetők a nyilvánosságra hozatal után tovább folytatták a magyar értékpapírok eladását. Az elemzők azzal magyarázták csalódottságukat, hogy az akcióterv nagyon erőtlen. Csupán maszatolás, mondták, nem visz ki minket az egyre mélyülő gödörből, nem állítja meg a térségbeli országoktól való, az elmúlt néhány évben beindult leszakadásunkat, nem ad reményt, hogy valahogy kikecmeregjünk az adósságspirálból.

Az Index információi szerint lehetett volna más is az utolsó Gyurcsány-csomag. A PM-ben elkészült egy, a kormány által elfogadottnál lényegesen szigorúbb intézkedéseket, a szociális támogatásokat sokkal komolyabb mértékben visszavágó csomag. Ennek a költségvetés kiadási oldalára gyakorolt hatásai százmillárdokban mérhetők, idén 200, 2010-ben 600 milliárd forintot spórolhatott volna a büdzsé.

De a kormány, alighanem párton belüli, illetve a nyilvánvaló társadalmi ellenállástól, saját szavazóbázisának szétzilálásától tartva, nem vállalta a terveket. Úgy tudjuk, most az új kormányra várva a pakk ismét előkerült: a szocialista frakcióban egyre másra köszönnek vissza a PM számai és javaslatai, amiket most „próbálnak lenyomni a képviselők torkán”.

Tálcán kínálták a lehetőséget, de a kormány berezelt

Értesüléseink szerint a Pénzügyminisztérium durván másfél hónappal korábban kormányzati megrendelésre egy étlapot kínált fel a kabinetnek. A kormány az adóintézkedéseken nem sokat változtatott (erről lásd keretes írásunkat), de a kiadásoldali lépéseket lényegesen felpuhította, többet közülük egyszerűen lesöpört az asztalról. A felkínált kiadásoldali lépések azokra a kormányzaton kívülről jött szakértői anyagokban (Cemi-tanulmány, Oriens-programjavaslat, Reformszövetség csomagja) foglaltakra hasonlítottak, amelyek egytől egyig azt célozták, hogy a fejlettségünkhöz és térségbeli versenytársainkhoz képest is túlzottan nagyra hízott szociális, jóléti kiadásokat célzottan és jelentősen megkurtítsák, ezáltal egyrészt forrást teremtsenek a nagymértékű adócsökkentésre, másrészt a rossz ösztönzők kiiktatásával igyekezzenek a munkaerőpiac felé terelni a lakosságot, emeljék az európai összevetésben kirívóan alacsony foglalkoztatottsági szintet.

Vége lett volna a szocpolnak és a gázkompenzációnak

A kormányülésre beterjesztett lépések nem egyszerűen mérsékelték volna a szociális jellegű támogatásokat, több támogatási forma meg is szűnt volna. A forinthiteles lakásvásárláshoz igényelhető kamattámogatást, az új és használt lakás vásárlásakor a gyermekek után járó lakásvásárlási kedvezményt (közismertebb nevén a szocpolt és a félszocpolt) már júliusban megszűntették volna. A javaslattal szemben a kormány meghagyta a kamattámogatást, a szocpol és félszocpol összegéből pedig – a támogatásoknak az adórendszer alá való bevitelével – csak lecsípett az átlag feletti jövedelműeknél.

A Pénzügyminisztérium által készített csomag szerint 2010-től teljesen megszűnt volna a távhő- és gázkompenzáció. Ezzel szemben kabinet idén csupán olyan kisebb szigorításokat kíván életbe léptetni, amelyekkel a kompenzáció teljes eltörlésével járó megtakarításnak csupán töredéke jöhet össze.

Faragtak volna a családtámogatásból is

Más szociális juttatásoknál csökkentésben merült volna ki a takarékossági szándék. A családi pótlékot a következő két évben befagyasztották volna, a rendszeres szociális segélyt visszavágták volna a PM csomagja szerint. Ehelyett végül a szocpolnál és félszocpolnál alkalmazott megoldás született, vagyis az adórendszer közbeiktatásával az átlag feletti jövedelműek kénytelenek lesznek visszacsorgatni a témogatásból a büdzsébe.

A gyed csak a gyerek egy éves koráig járt volna a mostani kettő helyett, és már ott váltotta volna fel a gyes. Ezzel szemben inkább azt választotta a szocialista kormány, hogy hosszabb munkaviszonyhoz (a mai legalább fél év helyett egy évnyi biztosítási jogviszonyhoz) kötik a gyedre való jogosultságot. (Míg a gyed az előző évi bruttó jövedelem, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 70 százaléka, így akár nagyjából százezer forint is lehet, a gyes fix összegű támogatás, mely nem éri el a 30 ezer forintot sem.)

Nem lett volna olyan vonzó nyugdíjasnak lenni

Jóval tovább mehetett volna a kormányülésre bevitt javaslat alapján a kabinet a nyugdíjterületen is annál, mint amit végül is elhatározott. A mai svájci indexálásáról (amelynél a nyugdíjemelés a reálbérnövekedés felével haladja meg az infláció mértékét) a szimplán inflációkövető indexálásra térhetett volna át, elhalaszthatta volna a 2010-es nyugdíjkorrekciós programot, befagyaszthatta volna a nyugdíjminimumot, és ezen keresztül a hozzá kötött szociális juttatásokat is.

A kész tervek szerint a rokkantnyugdíjazásnál szigorították volna a felülvizsgálatot, a fegyveres testületeknél a nyugdíjazási feltételeket. A fiatal, súlyos rokkantnyugdíjasok járadékát azonban a javaslat emelte volna, közelítette volna a kisebb munkaképesség-csökkenéssel nyugdíjazottak járandóságához. A kormány asztalán volt a bonus-malus rendszer 2013-ban tervezett átalakításának előbbre hozatala: az újonnan nyugdíjba menőknél a 13. havi nyugdíj elvétele és a nyugdíjkorhatár 6hatvanöt évre emelése is.

Az utóbbi három lépés a parlamentnek végül benyújtott utolsó Gyurcsány-csomagban is benne van, igaz, a nyugdíjkorhatár emelése a tervezettnél lassabb ütemben fog megvalósulni. Ugyanakkor a nyugdíjemelésnél öszvérmegoldás született, szó sincs a jövő évi nyugdíjkorrekciós program megakasztásáról. A rokkantnyugdíjazásnál kilátásba helyezett felülvizsgálat csupán pár milliárd forintot hozhat, az eredeti koncenpció ennél lényegesen többet eredményezhetett volna, és nem nyúltak a fegyveres testületek enyhe nyugdíjba meneteli feltételeihez sem.

A csomagot egyedi, csak rövid távú spórolási célzatú intézkedések is kiegészítették. De nem mert nekimenni a kormány a MÁV-nak, holott a PM által kínált étlapon volt egy harmincmilliárdos támogatásmegvonás a személyszállítási üzletágtól. A minisztériumi pénzek pár tízmilliárdos zárolására, az egészségügyi kasszánál a lefaragásra, az agrártámogatásoknál pár tízmilliárdos lecsípésre vonatkozó javaslatokat azonban megfogadta a kormány.

Nincs más út

A fentiekből kitűnhet, hogy a kormány elé vitt akcióterv az inaktivitásra sarkalló bőkezű szociális és nyugdíjrendszer elemeihez nyúlt volna hozzá azért, hogy – az adóátrendezést takaró adócsomaggal kiegészülve – jobban ösztönözze a munkavállalást. A kormány döntése alapján elhatározott intézkedésekben azonban ez az irány egyáltalán nem kapott hangsúlyt. Sokkal inkább az domborodik ki, hogy a kormány igyekezett a minél kisebb politikai áldozatot hozni.

A spórolást leginkább az állami intézmények, hivatalok kasszájának megfaragásával és úgy képzelte el, hogy innen-onnan összeszed még pár tízmilliárd forintot a jelenlegi struktúrák változatlanul hagyása mellett. (Például nagy tettként hangoztatták, hogy a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből befolyó húszmilliárd forintot nem költik el idén, vagy hogy a kamatkiadásoknál 24 milliárd forintot meg tudnak takarítani. A nagyságrendek érzékeltetéséhez fontos tudni: a GDP egyetlen százaléka ma nagyjából 260 milliárd forintot tesz ki, tehát amikor egyszázalékos költségvetési hiánytöbbletről beszélünk, az ekkora összeget jelent.)

Mint említettük, piaci reakciók és elemzői vélemények, no meg Gyurcsány lemondásának kilátásba helyezésével látszik, hogy a szerkezeti átalakítások nélküli próbálkozás kudarcba fulladt. Ez alighanem azt is jelenti, hogy a gazdasági kilábalás szempontjából nem lehet megúszni a fent ismertetett étlapon szereplő, vagy azokra nagyban hasonlító, az elmúlt három évben született külsős szakértői anyagok közös halmazát képező intézkedéseket.