Huba
17 °C
33 °C

Most már tényleg lehet Surányi-csomagunk

2009.03.25. 10:19 Módosítva: 2009-03-25 12:06:18
Az 1995-ös konszolidációban, bár az utókor azt kizárólag Bokros Lajos nevéhez köti, komoly szerepe volt jegybankelnökként Surányi Györgynek is. Surányi az elmúlt hetekben többször szólalt meg nyilvánosan – többször beszólt a jegybanknak –, ám konkrétumok nemigen derültek ki a szavaiból arról: milyen eszközökkel kezelné a válságot. Ahogy 14 éve, most is elsősorban a kiadások csökkentésével kell az egyensúlyt helyreállítani, ehhez főleg a szociális kiadások, családtámogatások lefaragása várható.

Surányi György életrajza

Budapesten 1954. január 3-án. 1977-ben a Budapest Közgazdasági Egyetemen. Diplomázása után a Pénzügykutatási Intézetben kezdett el dolgozni kutatóként. 1986-1987 között a Világbank washingtoni székhelyén volt konzulens. 1988-1989-ben visszajött Magyarországra, a Minisztertanácsban a Miniszterelnök Első Helyettesének volt a tanácsadója. 1989-1990 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Kétszer volt a Magyar Nemzeti Bank elnöke, 1990-1991 és 1995-2001 között. 1992-1995 között a CIB Bank vezérigazgatója, 2001-től a CIB Bank igazgatóságának elnöke. Házas, két gyermek apja.

Ha Surányi György lesz az ország új miniszterelnöke, folytatódhat a magyar politikában a kormányfő és a jegybankelnök már-már hagyományos éles szembenállása. 1991-ben Antall a jegybanktörvény módosításával távolíttatta el épp Surányit, 2002-től a szocialista kormányfők folytattak szintén a jegybanki törvény módosítását kiváltó csatározásokat Járai Zsigmonddal, és az elmúlt hetekben a Gyurcsány Ferenc és Simor András közötti feszültségről is szóltak hírek. Simornak várhatóan Surányival sem lesz könnyebb dolga, legalábbis erre utalnak a miniszterelnök-jelöltként emlegetett volt jegybankár közelmúltban tett nyilatkozatai.

Kemény szavak

Surányi előbb januárban kritizálta az MNB-t, majd az Ybl Klub egy március eleji rendezvényén mondta azt: van egy hatékony kormányunk és van egy hatékony jegybankunk, márpedig ez a kettő együtt nagyon sok kárt tud okozni. A jegybank részéről példaként említette a sáveltörlést – kiegészítve azzal a jegybanki kommunikációval, hogy az MNB-nek nincs árfolyamcélja –, a 248 forint/eurós árfolyamnál történt kamatemelést, és azt, hogy az októberi rendkívüli kamatemelést az év végén érthetetlen kamatcsökkentések követték. Szavaira később Simor András MNB-elnök úgy reagált, hogy Surányi kettős beszédet folytat: egyszerre érvel a forint védelmében a kamatcsökkentés ellen, és amellett, hogy a nemzeti bank alacsony kamatokkal hitelezzen a bankrendszernek.

Surányi György, a Nemzeti Bank elnökeként 1990-ben
Surányi György, a Nemzeti Bank elnökeként 1990-ben

Azonkívül viszont, hogy várhatóan nem lesz problémamentes a viszonya a jegybankkal, sokat nem lehet tudni arról, milyen gazdaságpolitikai programot fog megvalósítani, milyen eszközökkel várható tőle az egyes elemzők által most már 500-600 milliárd forintosra becsült megszorítás. Szemben ugyanis más közszereplőkkel – például a két hete kompakt gazdaságpolitikai programmal előrukkoló Heim Péterrel – Surányi egyetlen előadásában sem fogalmazott meg átfogó javaslatcsomagot arról, hogyan kellene a válságot kezelni. Sőt, megszólalásaiban attól is tartózkodott, hogy markánsan véleményt mondjon a mások, például a Reformszövetség által készített programokról.

Surányi a Portfolio.hu felmérésén, melyben 33 elemző, portfolió-kezelő, piaci szakember vett részt, szakértelmére a 10-es skálán 7,3-as osztályzatot kapott, ezzel a második lett Bokros Lajos mögött, akinek tudását 8,3-ra értékelték (a harmadik Simor András kerek 7-est kapott). Hitellesség vonatkozásában Surányi Bokros és Simor mögött a harmadik lett. Egyértelmű, hogy a piac álláspontja szerint a jelenlegi három hivatalos jelölt közül öt választaná a piac: Glatz Ferenc lényegesen rosszabbul szerepelt, míg Vértes András egyáltalán nem szerepelt a felmerésben, de vele kapcsolatban az Indexnek több, egyébként a felmérésben is név nélkül résztvett szakértő is erős fenntartásokat fogalmazott meg. Ugyanakkor Surányinak is számos kritikusa akadt az elmúlt években: a piac egyfelől nem támogatta a korábban hangoztatott gyengébb forintra vonatkozó elképzeléseit, kiállt viszont a sáveltörlés mellett. Többen egyenesen úgy fogalmaztak, Surányi elinflálással tud csak rendet tenni, és nem fogadja el, hogy az utána következő jegybanki érában már a ma általános tekinthető inflációs célkövető politikára álltak át.

Közös csomag

Amit biztosan tudni lehet: egy stabilizációs programot társszerzőként már végigcsinált. Noha az 1995-ös gazdaságpolitikai kiigazítást, ami a rendszerváltás óta eltelt húsz évben a legnagyobb mérvű ilyen beavatkozás volt, mindenki Bokros Lajos nevéhez köti, a 14 évvel ezelőtt végrehajtott stabilizációs csomag kettejük közös munkája (sőt, azt Békesi is magáénak érzi). Ebből a 14 évvel ezelőtt, 1995. március 12-én bejelentett csomagból talán ki lehet indulni, hogy mit várhatunk tőle kormányfőként, ám az akkori intézkedések egy része a mai viszonyok között már nem alkalmazható.

Surányi György-Tíz éves a Bokros csomag címmel rendezett konferencián
Surányi György-Tíz éves a Bokros csomag címmel rendezett konferencián

Az a csomag azonnali hatállyal 9 százalékkal leértékelte a forintot, valamint bevezette a csúszó leértékelést. Ez utóbbit 2001 októberében megszüntették, és egy – tavaly februárban eltörölt, előtte egyszer, 2003-ben módosított – árfolyamsávot jelöltek ki a forint számára. A leértékelés és az energiahordozók kivételével minden importtermékre kivetett nyolc százalékos vámpótlék 28 százalékra pörgette fel az inflációt, ami – a nominálbérek emelésének megfogásával – jelentősen, 12 százalékkal csökkentette a reálbérek értékét.

Ma már, ha az infláció fellendítésével lehet is, bár az egykor élvezett jegybanki támogatás nélkül korlátozottan játszani a költségvetési bevételek növelése érdekében, a vámpótlékkal, a forint árfolyamának ilyen adminisztratív befolyásolásához hasonlóan, nem. Egyébként is kétséges, hogy indokolt-e most a belföldi fogyasztás további csökkentése, amit az 1995-ös jövedelempolitikai és inflációt felpörgető intézkedések eredményeztek. Ráadásul a jelenlegi helyzetben a forint további gyengítését sem támogatná Surányi, aki a már említett Ybl Klubbeli előadásában még a 290 forint/eurós árfolyamot is életveszélyesnek nevezve, de természetesen az MNB sem lenne partner sem a forint gyengítésében, sem az infláció felpörgetésében. (Az infláció a nominálisan magasabb adóbevételeken keresztül segíti a költségvetést, melynek hiányát csökkenti, ha a pédául 20 helyett 22 forintért árult minden kifli után beszedett áfatöbbletett nem osztják vissza a bérekre, szociális jutattásokra. Ennek ára nyilván az életszínvonal, a reálbérek és a nyugdíjak értékének csökkenése.)

Amit most is megtehet

Ami az akkori csomagból alkalmazható, azok elsősorban a kiadáscsökkentő lépések – és ezt erősíti az is, ha összevetjük az akkori intézkedésekkel a Reformszövetség javaslatait, vagy azt a csomagot, ami a Gyurcsány-kormány elé bekerült, de nem fogadták el.

Az 1995-ös stabilizációban jóval nagyobb volt a súlya a kiadáscsökkentésnek, mint a bevételek növelésnek – nagyjából 3:1 arányban szerepelt a két tétel –, márpedig a szakértők szerint most is ilyen szerkezetű átalakítás kellene. Az intézkedések nemcsak azonnali, hanem több esetben tartós kiadáscsökkentést eredményeztek (illetve eredményeztek volna, ha az Alkotmánybíróság a lépések egy részét nem semmisíti meg).

A kiadáscsökkentés érdekében számos addig alanyi jogon járó szociális juttatást rászorultsági alapon járó juttatásra alakítottak át. Jövedelemhez kötötték, így leszűkítették a családi pótlékra, továbbá a gyesre és a gyermeknevelési támogatásra jogosultak köré. Megszűnt a gyermekgondozási díj, az egyszeri családtámogatás, a felsőoktatás és a fogorvosi ellátás ingyenessége. Felemelték a nyugdíjkorhatárt, míg a gyógyszertámogatás rendszerének átalakításával csökkentették, és célzottabbá tették az erre fordított költségvetési pénzeket.

A mostani javaslatok sok ponton mintha ezeket a törekvéseket vennék elő. A Gyurcsány-kormány elé bekerült csomagban szerepelt a nyugdíjkorhatár emelése – 65 évre –, továbbá a nyugdíjrendszer szigorítása több más ponton is. Az előterjesztés két évre befagyasztotta volna a családi pótlékot, a gyedet kettőről egy évre csökkentette volna, amit a gyes is csak egy évig követett volna, vagyis azt javasolta, hogy a gyereknevelési támogatás három helyett csak két évig járjon. A csomag emellett már idén megszüntette volna a lakásvásárlás állami kamattámogatását, a szocpolos, félszocpolos lakásvásárlási kedvezményeket, míg 2010-től eltörölte volna a gáz- és távhő szociális támogatását.

A Reformszövetség szintén főleg a szociális célú és nyugdíjköltésekből venne el, összesen 330 milliárd forint értékben. Javaslatuk GDP-arányosan 0,25 százalékkal, 70-80 milliárd forinttal vágná vissza a családtámogatásokat. Indokoltnak tartanák a gyes idejének csökkentését, a jogosultak körének szűkítését. Alternatív megoldásként elképzelhetőnek tartják a családi pótlék szelektív csökkentését – a jövedelemhez kötött jogosultság bevezetésével vagy a családi pótlék bruttósításával és megadóztatásával –, ami 50-70 milliárd forintos megtakarítást eredményezhet.

A szövetség is megszüntetné a gáz- és távhőtámogatást, de fokozatosan, 2011-ig. Emellett lefaragna a 13. havi nyugdíjakból, szigorítaná a nyugdíj melletti munkavégzés lehetőségét és az állami támogatáshoz jutásokat; a nyugdíjakon összesen 65 milliárdot spórolva.

Hasonló mozgástér, más nagyságrend

A lehetséges mozgástér hasonlósága mellett van ugyanakkor némi eltérés az akkori és a mostani válságkezeléssel megspórolni szükséges pénz nagyságrendjében. Akkor a csomag szociális intézkedései már rövid távon évi 42-44 milliárdos spórolást jelentettek, ami az 1995-re az eredeti költségvetési törvényben tervezett 282,6 milliárd forintos deficitnek nagyjából a 15 százaléka volt. A mostani, 730,6 milliárd forintos deficittel számoló költségvetésben egy legalább 200 milliárd forintos lyukat kell befoltozni – a kormány elé került csomaggal össze is jött volna ekkora megtakarítás –, de ha a gazdaság visszaesése nagyobb lesz a vártnál, akkor a takarékossági kényszer akár 400-500 milliárd forintra is nőhet.

Számottevő eltérésnek mondható, hogy míg az 1995-ös változtatásoknak nyertesei is voltak – hiszen például a csúszó leértékelés bevezetésével kiszámíthatóvá vált a külkereskedelemben érintett cégek számára az árfolyamok alakulása, a vámpótlék erősítette a hazai termelést, az egyszeri nagy leértékelés pedig az exportőröket –, addig a most szükséges intézkedésekből nem látszik, mely társadalmi vagy gazdasági csoportok helyzetét javíthatnák.

Az adóterhek már elfogadott átrendezése ugyan lehetővé teheti a foglalkoztatás bővítését, ám a szakértők szerint az eddigi adópolitikai intézkedések nem többek egyszerű maszatolásnál. Mivel a 95-ös csomagban adóváltozások nem szerepeltek, abból nem lehet következtetni arra, a közterheket hogyan alakítaná át Surányi. Az adókról mostanában nem is beszélt, tavaly tavasszal - jelentősen más világ- és makrogazdasági környezetben - viszont azt mondta egy tévéműsorban: 5-6 éven át évi 1-2 százalékkal kellene az állami kiadásokat, és ugyanilyen mértékben az adó- és járulékterhelést is csökkenteni.