Drága lehet az új paksi áram

Ha megvalósulna a Paksra tervezett 2000 MW teljesítményű új nukleáris kapacitás, úgy várhatóan 70-80%-kal magasabb induló áron (18-19 Ft/kWh) kellene értékesítenie az általa termelt áramot, mint a jelenlegi blokkok. A drasztikus eltérés oka, hogy az 1500-2000 milliárd forintra becsült beruházás jelentős kockázatokat és finanszírozási terhet jelent az új atomerőmű tulajdonosai és beruházási hitelezői számára – állapítja meg a Force Motrice legújabb tanulmánya, amely a tervezett új atomerőmű közgazdasági hátterét vizsgálta. A tanulmány a gazdasági minisztérium volt, az energetikát is felügyelő államtitkára, Felsmann Balázs jegyzi.

A szerző emlékeztett arra, hogy nincs szükség új parlamenti határozatra ahhoz, hogy folytatódjon annak elemzése, vajon indokolt-e Magyarországnak, amely jelenleg is arányaiban a világ 7-8. legtöbb atomenergiát használó állama, bővítenie a nukleáris energia részarányát a hazai energiatermelésen belül. Az Országgyűlés 40/2008-as határozatában már az elmúlt évben felhatalmazta a Kormányt, hogy „kezdje meg az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntés-előkészítő munkát. A szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé.” (12.f) pont). Az Országgyűlés elé terjesztett újabb határozati javaslat indoklásának alig néhány soros közgazdasági érvanyaga csupán az olcsó fűtőanyag révén elérhető működési költségelőnyöket hangsúlyozza, de ez a leegyszerűsítő szemlélet nem teszi lehetővé, hogy megalapozott döntés szülessen a tervezett erőműről.

Felsmann szerint feltétlenül indokolt a figyelembevett tényezők körének szélesítésével – így különösen a beruházás finanszírozási hatásainak elemzésével – a jelenleginél megalapozottabb döntés-előkészítő tanulmányok Országgyűlés elé terjesztése, hogy megalapozott döntés születhessen ebben a kiemelkedően nagy horderejű kérdésben.

Az atomenergia használatának kétségkívül vannak előnyei az egyéb energiahordozókra alapuló villamos energia termeléssel szemben, áll a tanulmányban. A széndioxid kibocsátás csökkentése, a relatív kisebb függőség az energiahordozók importárának változásától, az alacsony fűtőanyagköltség-hányad egyaránt az atomenergia használat bővítése melletti érvek. Ugyanakkor közgazdasági oldalról az új atomerőmű létesítési projektnek komoly kockázatai vannak. A közelmúlt nemzetközi tapasztalatait feldolgozva nem tűnik megnyugtatónak, hogy magánforrásokból alig-alig indult projekt, tekintettel arra, hogy a döntően finanszírozási típusú kockázatok kezelhetetlenek voltak a magánbefektetők és a finanszírozó bankok számára. Magyarországon azonban a költségvetés általános helyzete miatt erősen kérdéses az állami beruházásban történő megvalósítás lehetősége is.

A Force Motrice elemzése hosszú távú, 30 éves üzleti modell segítségével arra kereste a választ, mekkora az a minimális árbevétel, ami mellett képes gazdálkodni az új erőmű, közérthetőbben, minimálisan hány forintba fog kerülni az új erőmű által előállított áram. A tanulmány megállapításai szerint nehezen képzelhető el, hogy kilowattonként 18-19 Ft-nál alacsonyabb induló áron legyen képes kínálni az új erőmű a villamos energiát (a jelenlegi ár 10 forint körül van - a szerk.). További többletköltségeket okozhat a szükséges tartalékkapacitások növelése, az erőmű leállítását követő kármentesítés költségei és a jelenlegi költségstruktúrához képesti esetleges jövőbeli többletköltségek a nukleáris hulladék tartós tárolásával kapcsolatosan.

A tanulmány szerint ha csak nyolc százalékos profittal számol a beruházó (melyet egyébként a 30 éves élletartam utolsó 10 évében, azaz a 20 év elteltével realizálhat), akkor is legalább 15-16 forintos árral kell számolni, de, hangsúlyozza a szerző, ezen egyszerűsített számítás esetében számos tényezőt nem vettek figyelembe, ráadásul éppen ez a hosszú megtérülési idő az, ami a magánszférát világszerte távoltartja az atomerőművi beruházásoktól.

Mindenütt elúsztak az árral

A nemzetközi példákat elemezve a tanulmány bemutatja, hogy az atomerőmű építési projektek története a drasztikus költségnövekedések és határidőcsúszások története.

Az Egyesült Államokban 1966 és 1977 között épült 75 atomerőmű beruházási költségei az üzembe helyezésig az eredetileg tervezett beruházási költségek kettő-négyszeresére emelkedtek. 1977 óta nem épült új nukleáris erőmű. A 2008-ban elindított új, a Magyarországra tervezetthez hasonló méretű erőmű előkészítését leállították, a pénzügyi költségeket is tartalmazó tervezett beruházási érték drasztikus növekedése miatt. A tervezett teljes beruházási költség a kezdeti 2444-ről a pénzügyi költségek figyelembevétele után 5080-8701 USD/kW értékre nőtt, ami alapján a finanszírozók az előkészítés leállításáról döntöttek.

A finnországi Olkiluoto 3 erőmű 2005-ben megkezdett építése során az eredetileg 2009 májusára tervezett átadási határidőt már két alkalommal módosították, előbb 2011 nyarára, majd a közelmúltban 2012 júniusára. Az építkezés megkezdése után 42 hónappal már minimálisan 37 hónapos csúszásban van a projekt előrehaladása, amely az eredeti tervekhez képest mostanáig 50%-os költségtúllépéshez vezetett a kezdetben 3,9 milliárd euróra becsült beruházási költségekben.

Az épülő franciaországi erőmű (Flamanville) esetében is látszanak a kivitelezés során jelentkező gondok. A Francia Nukleáris Biztonsági Hivatal 2008. áprilisi vizsgálata a megvizsgált anyagminták negyedénél talált eltérést a biztonsági szabványoktól. Bár a projekt 2012-re tervezett befejezését egyelőre hivatalosan még nem módosították, valószínűsíthető, hogy a projekt költségvetése jelentősen túl fogja lépni az induló, kilowattonkénti 2000 eurós tervet.

Magyarország nincs időnyomás alatt - szögezi le a tanulmányt jegyző Felsmann Balázs. A meglévő paksi blokkok az üzemidő hosszabbítása után, kiegészülve a Mátrai Erőmű termelésével stabil bázisát szolgáltatják a hazai alaperművi termelésnek a következő két évtizedben, különösen annak figyelembevételével, hogy a gazdasági válsággal együtt járó keresletcsökkenés elhúzódó hatásai révén a korábbi éveknél visszafogottabb villamos energia igénnyel indokolt számolni.

A Force Motrice tanulmánya rámutat arra: kellő idő áll a döntéshozók rendelkezésére, hogy az eddig elvégzettnél mélyebb és komplexebb döntés-előkészítési folyamat után hozzanak felelős döntést az atomerőmű tervezett bővítésével kapcsolatban.