Alig szivárognak haza a lengyel vendégmunkások

Az uniós belépés előtt nem sokkal, 2004 februárjában még 20,60 százalékkal ért csúcsra az országos mutató; a csatlakozástól a 2008 elejéig tartó gazdasági fellendülés évei alatt 1-1,5 millió lengyel ment külföldre dolgozni, elsősorban a munkaerőpiacát azonnal megnyitó Nagy-Britanniába és Írországba. Ezeket az országokat azonban az EU-ban az elsők között és az átlagnál is jobban sújtotta a válság, ráadásul a lengyelek zöme a különösen súlyosan érintett építőiparban helyezkedett el.

Mindennek ellenére szó sincs tömeges hazatérésről, pedig a munkaadók szívesen leváltanák honfitársaikkal a helyükre felvett bevándorlókat. A szakszervezetek mindenesetre már kvótarendszert követelnek, hogy az unión kívüliek ne vegyék el a munkahelyeket az esetleg hazatérő lengyelek elől; a munkaadók viszont szívesen alkalmazzák például az ukrán, a belarusz és a kínai bevándorlókat - mondta el Jan Guz, az OPZZ szakszervezeti szövetség vezetője -, mert hajlandók fillérekért dolgozni.

A varsói munkaügyi minisztérium adatai szerint csak 10 ezer ukrán és belorusz dolgozik az országban törvényesen, de senki sem tudja, mennyien teszik ugyanezt feketén, például takarítóként, gyermekfelügyelőként. Nekik egyre erősebb konkurenciát jelentenek a kenyérkeresetre kényszerülő lengyel nők, de az ukránok így is jönnek, mert ott még sokkal rosszabb a helyzet.

A munkaerő-vándorlás kettős hatással volt a lengyel gazdaságra: radikálisan csökkentette a munkanélküliséget, a hazautalások pedig növelték a fogyasztást, ugyanakkor komoly munkaerőhiányt szült bizonyos szakmákban és a tudományos kutatásban. Egyes rossz kereseti lehetőségeket kínáló régiók szabályosan elnéptelenedtek, az onnan elmenők azonban nem oda akarnak visszatérni, inkább a nagyvárosokban keresnek munkát.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!