Gyurcsány távozása miatt vettek az oroszok a Molból?

Az orosz térnyerés a Molban nem azért veszélyes, mert orosz, hanem azért, mert gyanús pénzek lehetnek mögötte. Félő, hogy szervezett bűnözésből, korrupcióból, kimentett pártvagyonból származó pénzeket fektettek a magyar olajtársaságba, mondta Gereben Ágnes elemző, az oroszországi energiapolitika szakértője.

A Szurgutnyeftgaz az egyik legátláthatatlanabb tulajdonosi struktúrájú cég az ebből szempontból egyébként is brutális orosz mezőnyben. A társaság részvényeinek negyven százaléka ismeretlen kezekben van.

Az ismeretlen tulajdonosok orosz lapértesülések szerint négy cégen keresztül szipkázzák ki a Szurgutnyeftgaz bevételét. A cég tulajdonviszonyai 2002-ben váltak átláthatatlanná. Addig a Szurgutnyeftgaz egyik leányvállalata volt a főrészvényes, de ezt a vállalkozást felszámolták. Ugyanazon a napon Szurgutban négy, pénzforgalmi tevékenységgel foglalkozó vállalatot jegyeztek be. Gyanús, hogy ez a négy cég vette át a hatalmat. Erre utal, hogy mind a négy cég adózott eredménye épp annyival növekedett a következő években, mint amennyi a Szurgutnyeftegaz piaci tőkeértékének növekedéséből rájuk jutna feltételezett tulajdoni arányuk alapján. Ezt orosz újságírók az adóhivatal kimutatásaiból állapították meg.

Ez a növekedés ráadásul az utóbbi években elég impozáns volt: 2005-ben a Szurgutnyeftegaz kapitalizációja 19,6 százalékkal növekedett, és épp ekkora arányban nőtt a négy cég bevétele is. Együtt mozogtak a mutatók 2006-ban is, csak akkor már 52 százalékos volt a növekedés.

A hadsereg szállítója, a negyedik orosz olajcég

A Szurgutnyeftegaz komoly cég, az olajos orosz vállalkozások közül a negyedik legnagyobb, és foglalkozik gázkitermeléssel is. Beszállítója az orosz hadseregnek és exportál is olajat. A cég vezetője 1984 óta ugyanaz a személy, Vlagyimir Bogdanov, aki egyben a Hanti-Manysi Autonóm Körzet parlamentjének elnökhelyettese is. Az 58 éves bányamérnök cégvezető tehát már bőven a Szovjetunió összeomlása előtt irányította a társaságot, és a mai napig stabilan őrzi a pozícióját. Sőt a Putyin-érában több állami kitüntetést is kapott.

Hírbe hozták Putyinnal is

A Szurgutnyeftegaz titokzatos tulajdonosi viszonyai kapcsán a magyar sajtóban is megjelent a vélekedés, hogy a cég valódi tulajdonosa maga Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök. Kutatásaink szerint ezt a vélekedést Sztaniszlav Belkovszkij orosz politológus terjesztette el, aki 2007-ben a die Welt című német lapnak nyilatkozott erről.

A cikk részletesen foglalkozott Putyin vagyonával, és Belkovszkij felsorolta, hogy szerinte milyen gazdasági érdekeltségei vannak a távozó elnöknek. Többek között azt mondta, hogy övé a Szurgutnyeftegaz 37 százaléka, vagyis az ismeretlen tulajdonoshoz tartozó részvények túlnyomó többsége. A feltételezéssel 2007 decemberében a Guardian című brit napilap szembesítette a Kreml sajtóosztályát, de Putyin szóvivője nem kívánt válaszolni.

Egy másik vonal is utal Putyin lehetséges tulajdonlására. A Szurgutnyeftegaz exportját egy Svájcban élő orosz üzletember, bizonyos Gennagyij Tyimcsenko cége intézi. Őt az orosz lapok évek óta Putyin vagyonkezelőjének tartják. Nem zárható ki tehát, hogy a Szurgutnyeftegaz olajexportjából Putyin gazdagodik. Ugyanakkor Putyin és a cég kapcsolatáról nincs semmilyen bizonyíték.

Az oroszok régóta nyomulnak a magyar vegyiparra

Az orosz nyomulás a magyar vegyipar felé egyáltalán nem új. Emlékezetes, hogy az Orbán-kormány idején a Gazprom bécsi cégeken keresztül megpróbált komoly befolyást szerezni a TVK-ban, és a Borsodchemben is. Akkor a kormány nagyon határozottan kiállt a cégek mellett, és az MSZP által vitatott eszközökkel, de megakadályozta az orosz térnyerést.

Miután a Mol eladta magyarországi földgáztárolóit az E.onnak, a Gazprom bejelentkezett a cég papírjaiért a német vállalatnál. 2006-ban alá is írtak egy szándéknyilatkozatot, miszerint a Gazprom oroszországi mezőket adna a tárolókat birtokló cég ötven százalékáért cserébe a németeknek, az E.on azonban az utolsó percben elállt az üzlettől. Az E.onnak ugyanakkor vannak jelentős közös érdekeltségei a Gazprommal, ezek közül magyar vonatkozású a magyarországi gázexportért felelős Panrusgáz, amely a két cég közös tulajdona.

Az OMV eleve az oroszoknak vásárolt?

Gereben Ágnes szerint Bécs az orosz gazdasági terjeszkedés legfontosabb európai pénzügyi központja. Az elemző úgy véli, hogy nem véletlen, hogy éppen az osztrák OMV-t használták fel az oroszok a Mol közvetett megszerzésére.

Gereben szerint az OMV kezdettől az oroszoknak vásárolt és tartott Mol-részvényeket, erre utal, hogy Megdet Rahimkulov, az Általános Értékforgalmi Bank tulajdonosa éppen Ausztriában adta el Mol-papírjait. Rahimkulov a Gazprom embereként került Magyarországra, és miután távozott a cégtől, bankárként is üzleti kapcsolatban állt a Gazprombankkal. Miután Rahimkulov 2007 tavaszán bejelentette, hogy öt százalékot meghaladó tulajdonrészt szerzett a Molban, a piac egy része rögtön a Gazpromot látta mögötte .

A Rahimkulov-féle, 6,18 százaléknyi Mol-tulajdonrészt azonban végül ugyanaz a bécsi Vienna Capital Partners (VCP) vette meg tőle, mint amelyik a TVK és Borsodchem iránt érdeklődő CE Oil & Gas Be­tei­li­gung mögött állt, és amelyet több lap is piaci pletykák alapján a Gazprom bécsi érdekeltéségének vélt, bár ezt a cég képviselői mindig is határozottan cáfolták. A VCP Mol-papírjait nem sokkal később az OMV vásárolta meg, amelynek már egyébként is volt érdekeltsége a magyar vállalatban. A gyors tranzakciósorozat mögött 2007 nyarán az OMV beszállásával együtt is sokan az oroszokat sejtették, azt, hogy az osztrákok valójában nekik vásárolnak.

Az elméletet tovább erősítheti: az OMV-nek a jelenlegi, tízezer forint körüli árfolyam ellenére közel húszezer forintos darabonkénti áron sikerült eladnia a húsz százalék feletti részvénycsomagját, így, bár az osztrákok még jóval ezen ár felett is vásároltak, az első, hatezer forint körüli szinteken történt bevásárlásuknak köszönhetően nominálisan számolva veszteség nélkül jöttek ki a Molból. Egyes vélemények szerint ez volt a részvények tartásának jutalma.

Az oroszok további érdeklődését jelzi, hogy idén márciusban megegyezett a Gazprom és a Mol, hogy közösen építenek gáztárolót Magyarországon.

Az oroszok mindenütt nyomulnak a vezetékre

Az Indexhez is eljutott az a parlamentben keringő dokumentum , ami arról szól, hogy az oroszok valódi célja a Mol földgázvezetékeinek megszerzése. Magyarországon minden vezeték a Molhoz tartozó Földgázszállító Zrt. Kezében van.

A vezetékhálózat megszerzéséhez általános és konkrét orosz érdek is fűződik. Általános, mert az orosz kormány energiapolitikai stratégiája nyíltan kimondja, hogy az állami Gazpromnak az európai gázellátásban minél több pozíciót kell szereznie, hogy a cég ne csak eladjon gázt, hanem részt vegyen a szállításban, a tárolásban és a szolgáltatásban is. Ezt a politikát egy korábbi cikkünkben már részleteztük.

A nyomulás rengeteg vitát keltett Európában. A brit parlament például törvényt készített elő az ország gázvezetékeinek védelmében, mire a Gazprom ott visszavonulót fújt.

Máshol már vannak a Gazpromnak komoly részesedései vezetékhálózatokban: övék a moldáv Moldovagaz fele, a litván Lietuvos Duvos bő harmada, a lett Latvijas Gaze 34 százaléka, a lengyel STG Europol 48 százaléka, a német Wingas 35 százaléka és a szerb hálózat nagy része, hogy csak a vezetékekben lévő Gazprom-érdekeltségeket soroljuk.

Ahol ellenállásba ütköztek, ott akár sok pénzt is hajlandók voltak áldozni: Németországgal közösen hamarosan megépítik az Északi Áramlatot, amely a Balti-tenger alatt visz majd gázt Németországba, kikerülve ezzel az oroszellenes Lengyelországot. Így ugyan sokkal drágább lesz a vezeték, mintha Lengyelországon át építenék, de az oroszoknak megér ennyit, hogy a lengyelek ne zsarolhassák őket a tranzit leállításával, ők viszont zsarolhassák a végfelhasználóvá vált lengyeleket a gázcsap elzárásával.

Az oroszok eredetileg azt tervezték, hogy az európai nagy elosztóközpontjuk Németország lesz, ahol tárolók és vezetékek építésével az Északi Áramlatra alapozva rendezkedhetnek be. Az ehhez szükséges megállapodásokat Putyin és az előző német kancellár, Gerhard Schröder elő is készítette, Angela Merkel azonban hatalomra jutása után lefújta a tervet.

Magyarországon egyre sikeresebbek

Azóta a Gazprom inkább magyarországi tárolók építéséről tárgyal, egyre sikeresebben. A Gyurcsány-kormány egyrészt együttműködőbb az oroszokkal mint a legtöbb régióbeli ország vezetése, másrészt fontos szempont, hogy Magyarország geológiailag alkalmas tárolók kialakítására. Összefügghet ezzel, hogy hazai bukása után a Gazpromtól állást kapó Schröder látványosan jóban van Gyurcsány Ferenccel, tavaly áprilisban például együtt tüntettek a Hollán Ernő utcában.

A mostani vásárlás értékelésénel fontos tényező, hogy az oroszok fontos pozíciókat vesztettek az utóbbi hetekben. Türkmenbasi türkmenisztáni diktátor tavalyi halálával lehetőség nyílt ugyanis arra, hogy a rendkívül gazdag türkmén mezők gázát ne csak az oroszok vásárolják fel.

Az új elnök, Gurbanguli Berdimuhammedov éppen a múlt héten váratlanul nem írt alá egy fontos egyezményt Moszkvával, ami egy új, Oroszország felé épülő vezetékről szólt volna. Ezzel a türkmének nyitva hagyták a lehetőséget, hogy Európának is szállítsanak, ha tényleg megépül a Nabucco.

Brüsszelben az EU energetikai biztosának egy magas rangú kollégája két hete magyar újságíróknak azt mondta, hogy új remények éledtek a Nabucco megépülésére, az egész már csak alkudozás kérdése: az azeriak, a kazahok és a türkmének is kezdik felismerni, hogy az EU kész többet fizetni, mint az oroszok. Ráadásul Oroszországot nagyon megviselte a gáz- és olajárak nagy esése az elmúlt félévben, nem biztos, hogy rá tud ígérni a nyugati ajánlatokra.

Így az oroszoknak mindenképpen fel kell gyorsítaniuk a Nabuccóval hasonló nyomvonalon tervezett Déli Áramlat megépítését. A két vezeték párhuzamos működtetésére ugyanis nincs esély, annyi gáz nincs a régióban. Ha a Nabucco épül meg, és nem a Déli Áramlat, akkor Oroszország hatalmas exportlehetőségtől esik el. Ha viszont a Déli Áramlat épül meg, akkor Oroszország északról, délről és keletről is körbeölelheti vezetékeivel Európát.

E tervhez fontos lenne, hogy az oroszok ellenőrizhessék a Molt, hiszen a társaság stratégiai helyeken futó vezetékeket ellenőriz, benne van a Nabucco-projekt előkészítésében, és tárolónak alkalmas kimerült bányái is vannak. Azaz a Mol egyszerre lehet fontos az orosz terjeszkedésben mint partner, illetve a vállalat feletti befolyás segítheti Moszkvát abban is, hogy fúrja a Nabucco vezeték tervét: a vezeték építésében a Mol az OMV mellett a másik meghatározó cég, bár a konzorciumban a társult országok nemzeti gáz- vagy olajtársaságainak tulajdonrésze egyforma, a Mol és az OMV a legtőkeerősebb.

A türkmén pofon melletti a másik nagy csapás az oroszoknak már közvetlenül az EU felől jött. Március végén Brüsszelben tárgyalások kezdődtek arról, hogy az EU beszállna az ukrán gázvezetékek elodázhatatlan felújításába. Ez azért fontos, mert a Gazprom arra számított, hogy a pénz nélküli ukrán kormány előbb-utóbb arra kényszerül, hogy a Gazpromnak engedje át a vezetékek tulajdonjogának egy részét a felújítás fedezetéül.

Miért pont most?

A fent vázolt helyzet mindenképpen összefügghet azzal, hogy az oroszok felgyorsították magyarországi nyomulásukat. Ennél is fontosabb lehet azonban Gyurcsány hatalmának megrendülése.

Nagyobb térképre váltás

„Az OMV-nél lévő Mol-részvények átadásának időzítése nyilvánvalóan összefügg a magyarországi kormányválsággal” – vélekedett lapunknak Gereben Ágnes. Szerinte az oroszok lemondtak arról, hogy Gyurcsány és köre megtarthatja a hatalmát, ezért gyorsan léptek, attól tartva, hogy a Fidesz-kormány valahogy megakadályozta volna tulajdonszerzésüket.

Az ugyan nem teljesen világos, hogy egy magyar kormány hogyan tudná megakadályozni, hogy az OMV részvényeket adjon el a Szibnyeftegáznak, de valamilyen állami beavatkozásra biztosan számítottak a Mol védelmében. Orbán Viktor rendszeresen tett harcias kijelentéseket az orosz terjeszkedés ellen az utóbbi időben, és volt már vele rossz tapasztalatuk korábban.

Gereben szerint, ha Moszkvában korábban megtudják, hogy a magyar hatalomváltás megoldódhat házon belül Bajnai Gordonnal, akkor az egész üzlet elmaradt volna.

Hogy az oroszoknak valamiért tényleg nagyon fontos volt gyorsan lépniük, arra utal az is, hogy az energiahordozók árának csökkenésével és az egyre romló orosz gazdasági helyzettel párhuzamosan az orosz cégek egyébként felfüggesztették terjeszkedésüket. Egyszerűen most kevés a pénz Oroszországban, a túlságosan drágák lettek hitelek, még a Gazprom óriási gondokkal küzd.

Ehhez képest a válság közepén 21 százaléknyi Mol-részvényt vett egy orosz olajcég, ráadásul az aktuális tőzsdei árfolyam dupláján, ami arra utal, hogy a bevásárlás nagyon sürgős és fontos lehetett nekik.