Oszkó: Minden forintot munkahelyteremtésre akarok fordítani

Három hete jelent meg egy olyan nyilatkozata, amely szerint nem vállalná most a pénzügyminiszterséget. Ugyanakkor a piaci elemzők körében konszenzus látszott kialakulni arról, hogy a gazdaság szempontjából az előrehozott választás lenne a legjobb megoldás. Miért válallta a tűzoltást? Egy év múlva visszatér az üzleti szférába, de sosem mossa le magáról, hogy elköteleződött az egyik politikai oldal mellett. Ráadásul lehet, hogy egy év múlva egy új kormány felülírja addigi munkáját.

Más kontextusban hangzott el az a nyilatkozat, de akkor valóban teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam, sőt amikor először megkaptam a felkérést, én azt válaszoltam rá, hogy minimális esélyt látok arra, hogy ezt elfogadjam. De a tűzoltás kifejezés valóban illik erre a feladatra. És én ha azt látom, hogy ég a ház, de közben megtudok győződni arról, hogy valószínűleg ki fogok tudni jönni onnan, akkor én bemegyek az égő házba. Iyen típus vagyok.

A mostani hihetetlen tűrőképességet és energiát igénylő feladat, amiről én azt gondoltam, hogyha képesnek tartom rá magamat, vagy legalább esélyt adok rá, hogy megcsináljam, és egyébként minden aggályomat tudom tisztázni, akkor nincs olyan választás, hogy én ezt nem csinálom meg. Nagyképűen hangozhat, de kvázi lelkiismereti okokból vállaltam el.

És akkor, amikor már eldőlt, hogy az előrehozott választások lehetősége lekerült az asztalról, lesz válságkezelő kormány, és a kérdés csak az maradt, hogy azon belül ki fogja megcsinálni. Évek feladatát lehet elvégezni akár hetek alatt, és a dolgok ilyen szerencsés együttállását felelőtlenség lett volna kihagyni. Nagyon sok kérdésről már annyira régóta folyik szakmai kommunikáció, hogy ezekben a politikától függetlenül megvan a szakmai konszenzus.

Nem olyan régen olvastam Matolcsy György interjúját, az adórendszert illetően szinte ugyanazok az elképzeléseink. A kisadók megszüntetése, a helyi iparűzési adók kivezetése, lehet sorolni a pontokat. Amit mi elkezdünk, szerintem bármilyen más kormány szívesen folytatja majd. A lépéseinket a gazdasági szükségszerűség diktálja.

Kizárólag ez a nagyon koncentrált válságkezelő munka az, amit én ebben a tekintetben magaménak érzek és amiért felelősséget akarok vállalni. Szó nincs arról, hogy ez valamiféle pályamódosítási lehetőség lenne. Én az üzleti szférában az üzleti kapcsolataimból éltem, és egy év múlva újra ott fogom keresni a boldogulásomat, remélem, az ottani döntéshozók racionálisan fogják értékelni, hogy mit vállaltam és mit végeztem el: én az ő döntéseiknek, és nem a politika döntéseinek leszek kitéve.

Viszont négy napja politikussá lett, és felkészülhet a támadásokra, amelyek egy része okkal felmerülő kritika. Az ön által eddig irányított céget – a Postabank egykori könyvvizsgálójaként – harmincmilliárd forintos kártérítésre perli az állam, és ebben a perben a most már ön által irányított PM a felperes.

A Postabank-ügy a lehető legszigorúbb kezelés alá kell essen a minisztériumban, de ez eddig is így volt, nem lesz változás.

Azért tudathasasádos állapot lehet, hogy eddigi pozíciójában eszével is szívével is az állami kereset alaptalanságát kellett vallania, most meg az ellenkezőjét.

Ez így van, és az állam ezután is minden jogorvoslati lehetősséggel élni fog igénye érvényesítése érdekében.

És a PM, az ön által irányított szakmai stáb is mindent megtesz majd, hogy a volt cégét a bíróság elmarasztalja.

Ahogy eddig is minden megtett.

A bizottsági meghallgatásán szembesítették azzal, hogy offshore cége van. Ha nem is offshore, de külföldi cége sincs? Saját adótervezését optimalizáló cége sem volt?

Külföldi cégem volt, de ez befektetés jellegű tulajdonrész-vásárlást jelentett korábban. Emellett a Deloitte régiós cégcsoportjában voltam társtulajdonos, ami szükségszerűen a régiós holdingban tartott résztulajdont eredményezett. Kifejezetten adótervezést szolgáló cégem nem volt, ahogy saját külföldi autóm se; külföldi rendszámú bérelt autót többet is vezettem, időnként az országhatáron belül is.

De alapvetően azt szeretném, ha ezek helyett a kérdések helyett a munkám alapján ítélnének meg, ha ezt most még pénzügyminiszterként korai is kérnem. Olyan típusú szabályozásbeli változásokat tervezünk, amelyek egyfelől pontosan a helyükre fogják tenni az olyan fogalmakat, mint az offshore vagy az adóparadicsomok, és amelyekett másfelől, egyébként nem mellékesen, évek óta meg lehetett volna csinálni.

Hamarosan látni fogja mindenki, hogy sokkal nagyobb szigorral fogunk ezen a területen fellépni, mint amit az eddigi szabályozásból ki lehetett olvasni, és remélem, hogy akkor már senki sem fogja azt mondani, gondolni, hogy ebből a bizniszből érkezve ennek a konjunktúráját akarjuk megteremteni. Ellenkezőleg: mindazon lehetőségeket, amelyeket én a szakmai múltam alapján akár ismerhetek is, mert láttam sokféle adóelkerülési lehetőséget is, a szigorú határok közé szeretnénk szorítani.

Hallhatunk valami konkrétumot?

Persze. Olyan technikák beillesztéséről van szó, amelyek sok nyugati, sőt régiós ország adórendszerében régóta léteznek. Valójában az offshore megoldás, azaz a jövedelem egy külföldi cégben való kimutatása azért egyszerű és legális technikai Magyarországon, mert a magyar adórendszer úgy gondolkodik, hogy amit én magánszemélyként keresek Magyarországon azt le kell adóznom, de amit beleviszek egy társaságba, az már nem az én jövedelmem, tehát nem kell adóznom utána.

Ez nagyon sok országban nem így van. Nagyon sok ország azt mondja, hogy ha nekem van egy társaságom egy másik országban, ami ott adót nem fizet, annak jövedelmét bele kell foglalniom az adóbevallásba. Ezt a kiskaput be lehet, és be is fogjuk nagyon hamar zárni itthon is.

A PM feladata most távolról sem pusztán az adókérdésekre koncentrálódik. Mekkora hátrányt jelent, hogy nem makroközgazdász?

Valóban nem az vagyok, ahogy egyébként sok korábbi pénzügyminiszter sem volt az. 2006 óta egyébként elég sokat foglalkoztam makrokérdésekkel, sokakkal dolgoztam együtt, és sokat tanultam is. Egyébként sok embernek kikérem a véleményét.

Kiknek? Tervez elemzői háttérbeszélgetéseket?

 Igen, ilyeneket már most is folytatok, sőt ez egy nyitott kör, tehát valószínűleg csak többen lesznek a jövőben.

Meg lehet nevezni azért szakértőket? Vannak a jobboldalra sorolt szakértők is?

 Abban maradtunk, hogy ezek a megbeszélések háttér jellegűek. Azzal pedig nem foglalkozom, hogy hogy jobb- vagy baloldalra sorolt szakértőről van-e szó, sokszor nem is tudom, megdöbbenek rajta, ha valakiről kiderül, hogy besorolták.

És hogyan választotta Katona Tamást, leendő államtitkárát?

Sokkal kevésbé érzem hátrányomnak, hogy végzettségem szerint nem vagyok makroközgazdász, mint azt, hogy nincs kötödésem az apparátushoz, sőt annak egy részével én eddig küzdöttem több színtéren. Azt gondolom, hogy volt is bennük egyfajta bizonytalanság, hogy mit fogok csinálni. De én amúgy sem olyan értelemben küzdöttem velük, hogy ne akarnék velük együtt dolgozni, és egy szűk évre, amelynek ráadásul az elején van a legintenzívebb munka, fel sem merülhetne az a lehetőség, hogy én egy teljes csapatot lecserélek.

Szükségem van viszont egy olyan emberre, aki kívülről-belülről ismeri az apparátust, és a lehető leghatékonyabban végre tud hajtatni mindent, és akiben biztos lehetek, hogy maximálisan lojális hozzám. Persze az államtitkárt a miniszterelnök nevezi ki, de én az említettek miatt maximálisan egyetértettem a választással, ideálisan fogja kiegészíteni az én tevékenységemet, függetlenül attól, hogy őt milyen kritikák érték a múltban. A koncepció meghatározását és a külső kommunikációt úgyis én irányítom.

De Katona Tamás nem hiteles a piac, az elemzők szemében. Egy olyan időszakban állt ki a PM nevében, amiről utólag a tárca is bevallotta, hogy lényegében hazudtak. Ez nem segít a hitelesség felépítésben.

Én Katona Tamást úgy ismerem, mint aki maximális lojalitással hajtja végre a rábízott feladatokat. És ha ezek a feladatok tőlem jönnek, akkor azt gondolom, hogy az én hitelességem fog megméretődni. Az elemzők pedig engem fognak élőben látni.

Simor András a főnöke volt a Deloitte-nál, az ő véleményét is kikérte a döntés előtt? Lehet arra számítani, hogy a PM és az MNB kapcsolata szorosabbá válik? Mondjuk, költségvetési szakmai ügyekben is segít az MNB, annak stábja?

Nagyon sok mindenkivel beszéltem a döntés előtt, Simor Andrással is. Általában sokat adok a véleményére. Az intézmények függetlensége, ami jogszabályi követelmény is, nem sérülhet. De arra számítok, hogy a szakmai bizalom mindkét irányból meglesz, senki sem fogja a másikról azt gondolni, hogy nem az ország érdekét szolgálná, nyílt, jó szakmai kapcsolat lesz. A költségvetési ügyek teljes egészében a PM irányítása alatt vannak, szakmai egyeztetés eddig is volt, és ezután is lesz.

Alig pár hónapja egy olyan anyag, a Reformszövetség akciótervének szerzőtársa volt, amely jelentős adócsökkentést sürgetett. Első blikkre ettől eltér az a program, amit a kormányfő tegnap meghirdetett. Néhány héttel ezelőtt látta ön és a Reformszövetség szakmai gárdája rosszul a dolgokat, vagy most látja belülről a lehetőségeket, esetleg néhány hét leforgása alatt változott a helyzet?

A Reformszövetség februári programja 3-3,5 százalékos idei gazdasági visszaeséssel számolt, arra a bázisra készültek a javaslatok, most a kormány a piaci konszenzusnak megfelelően, talán annál kicsit pesszimistábban arra számít, hogy akár 6 százalék is lehet a recesszió. Részben az ennyivel rosszabb gazdasági helyzet indokolja, hogy idén csak egy nullszaldós adóátrendezést engedhetünk meg magunknak.

Másrészt, amit meg tudtunk volna tenni februárban, az most, április közepén már nem fér bele. Az irány, a cél nem változott, de a konkrét lépések a gazdasági feltételekhez igazodnak. A lehető legnagyobb adócsökkentést fogjuk meglépni.

A Reformszövetség három év alatt hajtotta volna végre az ezermilliárd forint feletti kiadásvágást. Most ezt a célt könnyebb lesz megvalósítani, hiszen mi alig tizenkét hónap alatt vállalkoztunk ekkora lefaragásra. A kiadásvágást most, tetszik, nem tetszik, meg kell csinálni, mert nincs pénz. Az elmélyülő recesszió miatt ezt most nem tudjuk adómérséklésre felhasználni, idén a hiánycél tartását biztosítjuk vele. De ha a következő évben, években növekedési pályára tud állni a gazdaság, akkor már lesz kellő mozgástér arra, hogy Magyarország lejjebb szorítsa az elvonási szintet.

Adótéren, ami már beépült a várakozásokba, vagyis hogy legyen idén 5 százalékpontos járulékcsökkentés, ezt mindenféleképpen meg kívánjuk lépni, éppen a foglalkoztatási célokat elsődlegessé téve. Ennek azonban az az ára, hogy idén a fogyasztási adókat feljebb srófoljuk, hogy nullszaldósra hozzuk ki az adóátrendezést. Most tovább folyik a munka, hogy 2010-re találjunk forrásokat adócsökkentésre.

Lakossági tehernöveléssel ez már nem kezelhető, abból az idei lépéssel kihozzuk a maximumot, többet szorítani nem lehet. Forrásokat ott kell majd keresni, ahol Magyarország hozzánk hasonló fejlettségű államokhoz – Csehország, Lengyelország, Szlovákia – képest sokat költ. A szociális területen és az állami működési funkcióknál a most meghirdetett program tekintélyes összeget takarít meg.

Még egy terület van azonban, ahol túlköltés van: az állam a hozzánk mérhető országokhoz képest túl sokat költ gazdasági célra. Itt még lehetne tartós megtakarítást elérni. A 2010-es koncepció még formálódik. És mindezek eredményeként az adórendszer átalakítása egy háromeves átfutási időben nagyjából meg is történhet, ahogy azt egyébként a Reformszövetség programjában is terveztük, és a szigorú kiadáscsökkentési program eredményeként akár az eredeti elképzelések is megvalósíthatóak lesznek.

Nyilván az is befolyásolja a 2010-es lehetőségeket, hogy mire jut a kormány az Európai Bizottsággal és a Nemzetközi Valutaalappal, sikerül-e elérni, hogy megengedjék: vállalásunk ellenére az idén is 3 százalék fölött legyen a költségvetési hiány. Vannak, akik szerint nem is kéne ezért harcolnunk, de a miniszterelnök vasárnapi bejelentése szerint megpróbálják. Milyen esélyt lát?

A cél az, hogy egy racionális makrogazdasági pályában alakuljon ki egyetértés az EU, az IMF és köztünk. Tartani fogjuk magunkat a megállapodáshoz.

A kiadási lépéseknek ismert az összegük, idén 400, jövőre 900 milliárddal lesznek kisebbek a költségvetési kiadások az eredeti költségvetési törvényben előirányzotthoz képest. Az adóegyenleg hogyan néz ki?

Idén nullszaldós adóátrendezésre lehet számítani. 2010-ben mindenképpen szeretnénk lejjebb szorítani az adóelvonási szintet, az ezt eredményező csomagot ezekben a hetekben állítjuk össze.

Mikor születhet törvény az idei és a 2010-es adóváltozásokról?

E hét közepéig a parlament előtt heverő, felfüggesztett, a korábbi kormány által beterjesztett adócsomaghoz beadjuk azokat a módosító indítványokat, amelyek az idei lépéseket foglalják magukban. A 2010-es adólépéseket egy külön törvényjavaslatban szeretnénk benyújtani, és minél gyorsabban el kívánjuk fogadtatni a parlamenttel. Vélhetően meg kell hosszabbítani egy-két héttel az Országgyűlés tavaszi ülésszakát, így akár június végére törvényi formát ölthetnek a 2010-es adóintézkedések.

Az adócsomagban lesznek olyan részek, amelyek túlmutatnak 2010-en?

 Elképzelhető. Magyarországon az ismert és kudarcba fúlt próbálkozások miatt ugyan furcsán hangzik, hogy legyen egy többéves menetrend az adóváltoztatásokra, de mégsem mondhatunk le róla. Ez a külföld és a piac számára egyrészt üzenetértékű, másrészt meg a tervezhetőséget nagyban megkönnyíti, hogy évekre előre lehet látni, mikor mi következik.

Például Csehországban három év alatt szállították lejjebb és lejjebb a társaságiadó-kulcsot. Nem zárom ki, hogy nálunk a társasági adónál egy többéves ütemezést beiktassunk, hogy végül egy vonzóbb szintre kerüljön a jövőre 19 százalékra módosuló adómérték. Most elsősorban az van a szemünk előtt, hogy fenntartható adósságpályát kell produkálnia az országnak, minden adóintézkedést ebből származtathatunk csak. De ezzel együtt az adórendszer átalakítása egy többéves progam keretében valósítható csak meg, és ésszerűenk tűnik ennek a programnak a kereteit előre meghatározni, tervezhetővé tenni.

És mi kell a fenntartható adósságpályához?

A kormány rövid távon az úgynevezett ciklikusan igazított elsődleges egyenleg javításával, megfelelő nagyságú többlet felmutatásával és tartásával tudja szolgálni, hogy finanszírozható legyen az ország, biztonságos lehessen az adósságpálya. E téren, ha megvalósul a kormány csomagja, kifejezetten jól fogunk állni. 2010-re 4 százalék körüli ciklikusan igazított elsődleges egyenleget tud majd felmutatni az államháztartás, ezt a pozíciót elég tartani a következő években.

Korábban a helyi iparűzési adó és az eva elleni küzdelem élharcosa volt. Nem hallottuk, hogy a mostani csomagban hozzányúlnának ezekhez.

Nincs olyan adónem, amivel nincsenek elképzeléseink, de a csomagnak a kormányfő csak a leghangsúlyosabb elemeit emelte ki, felesleges lett volna technikai részletekbe bocsátkozni. Az is igaz, hogy hiába vannak meg a mániáim, legyen az az eva vagy az iparűzési adó eltörlése, reális menetrendet szeretnék tartani. Az evát a jelenlegi adóterhelés mellett nem lehet megszüntetni, ahhoz előbb rendesen át kell szabni az adórendszert, és a munkabért sújtó terhelést közel kell vinni az evásokat érintő elvonáshoz, hogy legyen értelme az evát kivezetni a rendszerből. Az ekhó esetében hamarabb is elérhető ugyanez a helyzet. Az ipánál is készülünk legalábbis egyszerűsítésre, de erről még korai lenne részleteket mondani.

Mi lesz az adójóváírással?

Egyelőre marad a rendszerben. Picit ki is fog terjedni, hogy kiegyensúlyozza az adócsökkentési szándékot. A cél az, hogy kismértékű adócsökkentés legyen a minimálbér duplájáig, vagyis gyakorlatilag az átlagbérig. Azért elegendő szerényebb könnyítés itt, mert az ebbe a jövedelemsávba tartozók már most is alacsony terhelést viselnek. Jóval nagyobb adócsökkentést kívánunk megtenni az átlagbér és az átlagbér négyszerese közötti jövedelemsávban. A legfelső jövedelemsávban pedig lényegében változatlanul hagyhatjuk a terhelést a szolidaritás jegyében. Ezt önmagában adókulcsokkal nehéz lenne elérni, ezért kell az adójóváírást fenntartani.

Be lehet vezetni az ingatlanadót 2010. január 1-jétől? Mit jelent az a méltányosság, amit itt alkalmaznának?

A luxusadó mintájára értékövezeti besorolást kell alkalmazni, de biztosítani kell az adózóknak az ellenbizonyítás lehetőségét. Most még az általános értékalapú ingatlanadó kidolgozásának elején vagyunk, így még azt sem döntöttük el, hogy a méltányosságot hogyan érvényesítsük.

A Gyurcsány-féle adócsomag, amely törvényjavaslat formájában a parlament előtt hever, pontosabban, tárgyalását épp az új kormányfő kérésére függesztették fel, azt eredményezné, hogy a szocpol, a félszocpol és a családi pótlék adóterhet nem viselő járandósággá válna, bár formálisan nem, de valójában adózni kellene utána. Ezt továbbviszik?

Ezen valószínűleg változtatni kell. Nem az adórendszeren belül kell kezelni a családi pótlék ügyét. A gázártámogatáshoz hasonló megoldásban gondolkodunk, vagyis olyan rendszerben, amely a családban élő gyerekek számát és az egy főre eső jövedelmet is figyelembe veszi. A részletekkel heteken belül előállunk.

Miért van szükség a szuperbruttósításra, vagyis arra, hogy a jövőben ne a bruttó bér után kelljen személyi jövedelemadót fizetni, hanem a munkáltató által fizetett járulékokkal növelt bruttó bér legyen az alacsonyabb kulcsos szja alapja?

Egyrészt lehetőség nyílik egyszerűsítésre, egy-két járulékot a terveink szerint meg lehet szüntetni a szuperbruttósítás bevezetésével párhuzamosan, ez már önmagában segíti az adórendszer egyszerűsítését, egyes kisadók kivezetését. Másrészt, a munkavállaló az új rendszerben könnyebben átlátja majd, hogy bére után mennyi az összes, őt és munkahelyét sújtó elvonás, és mennyi marad ezek után neki nettó bérben.

A béren kívüli adómentes juttatások az elmúlt években elburjánzottak, és ha felmerült a gondolat a kormány részéről, hogy bármilyen formában szigorítson ezen a területen, nyomban megindult a lobbi, hogy talán ezt mégsem kéne. Most mire számíthatunk, például a cafetaria ügyében?

Egy sor nem megfelelően működő elemből áll az adómentes juttatások tág halmaza. Az az ellenérv szokott elhangozni a szigorítással szemben, hogy főként az alacsonyabb jövedelműek részesülnek ezekből az adómentes juttatásokból, megvonásuk ezért nekik fájna a leginkább. Ez tévedés, ilyen típusú juttatásokat nem a kkv-szektorban alkalmaznak tömegével, hanem a nagyvállalatoknál jellemző inkább, ahol egyébként az alkalmazottak jobban keresnek, mint egy kis- vagy középvállalkozásnál.

A szigorítás mellett szól, hogy a mai helyzetben a foglalkoztatás bővítése áll mindenek felett. Ahhoz, hogy új munkahelyek jöjjenek létre a válság enyülésével, ahhoz az ezt szolgáló intézkedésekhez kell forrásokat találnunk. És inkább teremtünk forrást a béren kívüli juttatások valamekkora körére kiterjedő szigorítással, mintsem hogy a juttatások mai rendszere továbbéljen, a ma munkában levők új ajándékutalványokat vihessenek haza, de közben ne is jöjjenek létre új munkahelyek. Minden forintot arra akarok felhasználni, hogy a foglalkoztatottak száma növekedjék.

Tagadhatatlan az is, hogy a béren kívül adómentes juttatások halmaza nem homogén, van néhány juttatás, amelyre egy egész iparág ráépült, és megszüntetése nagyon sok munkahely megszűnését vonná maga után. Egyenként végig kell nézni a juttatásokat, és azt, hogy azokat mire lehet felhasználni. Az üdülési csekk például a belföldi turizmus forgalmának jelentős részéért felelős, de nem ésszerű, hogy tankolásnál is fel lehessen használni.

A kiadásvágási csomag elemeiből mikor lesz jogszabály?

Azon leszünk, hogy azok is törvényerőre emelkedjenek a tavaszi ülésszak alatt. A piacnak, a befektetőknek is fontos, hogy lássák: amit tegnap bejelentettünk, bejelentett a kormányfő, azt minél hamarabb törvénnyé formáljuk. A politika számomra olykor nehezen tervezehető mivolta is arra sarkall minket, hogy mielőbb elfogadtassuk a képviselők többségével a takarékossági csomag részelemeit.

Melyik szempont a fontosabb?

Mindkettő egyaránt fontos.

Egy elemző úgy véli, a világ pénzpiacain mostanában optimista a hangulat, ha erre még ráerősít a Bajnai-csomag, javítja a hazánkkal iránti befektetői bizalmat, lökést adva a forint erődösésének, akkor a kormányerők hátradőlnek, mondván, lám, nincs itt semmi baj, hát akkor minek menjünk bele egy politikai veszteséget hozó csomagba, és kihátrálnak a program mögül.

Ha a munka fontos részét elvégeztük, akkor bármi történik is utána, úgy fogom érezni, hogy hasznos volt, amit csináltam. Ha nem adatik meg egy év, de tudunk hasznos dolgokat csinálni, már annak is van értelme.