Bence
10 °C
25 °C

Hamecz: Agyonnyom minket az IMF-megállapodás

2009.04.30. 00:04 Módosítva: 2009-04-30 00:01:20
A monetáris válságkezelésről rendezett konferenciát szerdán este a Corvinus Egyetem - a volt Közgáz - Heller Farkas Szakkollégiuma. Hamecz István, Barcza György, Karvalits Ferenc és Surányi György éles vitát folytatott a monetáris politika elmúlt egy évéről. Hamecz szerint nincs hiteles jegybankunk, az IMF-szerződés borzalmas, és agyonnyomja a gazdaságot. Barcza szerint bármilyen jegybankunk lehetne, Surányi hibának érzi a túlzott inflációs félelmet, a sáveltörlést és az alacsonyan tartott devizatartalékot. Karvalits MNB-alelnök szerint voltak kommunikációs hibák, de "amit tettünk, belefért".

Az MNB az elmúlt hónapokban borzalmasan gyenge teljesítményt nyújtott, kommunikációja csapnivaló volt, transzparenciája gyengült, így többé már nem a megoldás, hanem a probléma része – fogalmazott meg sarkos kritikát a jegybank teljesítményéről Hamecz István a tanácskozáson. "Mi álmunkban nem gondoltunk volna, hogy az elmúlt hat év bekövetkezhet, és mégis bekövetkezett" – mondta az OTP Alapkezelő vezérigazgatója, az MNB volt ügyvezető igazgatója. (Hamecz tizenhárom éven át dolgozott a jegybanknál, 2007 elején hagyta el az MNB-t.)

"Az elmúlt egy évben alapvetően nem a monetáris politika fújta a passzátszelet, de ha jól csinálta volna a dolgát, akkor is nagyon nehéz lett volna a magyar gazdaság elmúlt egy éve. Ám akkor legalább lett volna egy olyan érzésünk, hogy van egy hiteles és kompetens jegybankunk, ilyen azonban nincsen" – fogalmazott Hamecz.

Elemzések a vicc kategóriájában

Az OTP Alapkezelő vezérigazgatója szerint az elmúlt egy évben a Magyar Nemzeti Banknak nem volt világos stratégiája, nem tudta eldönteni, mivel is szeretne foglalkozni, árstabilitással vagy pénzügyi stabilitással. A jegybank által elkövetett hibák közül elsőként emelte ki, hogy sikerült összehozni egy borzalmas IMF-megállapodást, a kormánnyal közösen.

Rosszul volt benne tervezve az infláció, belementünk egy olyan sarokszámba, amiről már akkor tudott volt, hogy ha nagy lesz a recesszió, akkor az a hiánycsökkentés kényszere miatt még lejjebb nyomja majd a gazdaságot. A szerződésben ráadásul nincs semmilyen strukturális intézkedés, ami érdemi lépésekre kényszerítené az országot.

Súlyos problémának nevezte Hamecz, hogy az IMF-megállapodás után az MNB elkezdte elveszíteni transzparenciáját, elindult azoknak a jegybanki elemzéseknek a sora, amelyek "a vicc kategóriájába tartoznak". Lehet, hogy ez rövid távon megoldja a problémákat, de baj lesz később, amikor elkezdenek azon gondolkodni, hogy akkor igazat mond vagy nem mond igazat az MNB. A piaci szereplők régóta jelezték, hogy nagy baj lesz, de az MNB nagyon lassan és nagyon bürokratikusan reagált. Hiba volt az is, mondta Hamecz, hogy a jegybank azt kommunikálta, őt nem érdekli az árfolyam, bármeddig gyengülhet a forint.

Nem működik a vészjelző szerep

Súlyos szerkezeti problémája van ennek az országnak: az eladósodottság 50-ről felment 80 százalékra úgy, hogy erről sosem beszéltünk közben. A másik a devizás adósság magas aránya: a vállalati és az állami szektorban az adósság fele, a lakosságiban kétharmada devizaalapú, tehát az adósság felét a külföld finanszírozza. Ezért minket nem Csehországgal, hanem Romániával kell összehasonlítani - mondta Barcza György, a K&H Bank elemzője. Szerinte bármilyen jegybankunk van, kamatot kellett volna emelnie ősszel, bár az azt követő kamatcsökkentéseknek ő sem volt híve.

A Hamecz által említett transzparencia-problémát viszont nem érezték. Gondot jelent ugyanakkor, hogy az MNB-nek jobb volt a költségvetési előrejelzése, mint a piacé (amelyé viszont 2002-től folyamatosan jobb volt, mint a kormányé). Ez most nem érezhető, nincs benne az a vészjelző, figyelmeztető szerepe, amihez hozzászoktunk. Azon a sokkon, amikor márciusban kiderült, hogy a költségvetés drámaian el van csúszva a tervezetthez képest, segített volna, ha ennek a veszélyére az MNB korábban figyelmeztet.

Nem lehet jót csinálni

Barcza az elmúlt évek problémájának nevezte, hogy tartósan magasan volt az infláció. Megpróbálták ezt leszorítani, de a jegybankban még akkor is megvot az inflációs félelem, amikor ezt már semmi nem indokolta. Egy ilyen helyzetben nem lehet jót csinálni, csak az a kérdés, hogy lassan halunk-e meg – mondta Barcza.

A kritikák hosszú listáját fogalmazta meg Surányi György volt jegybankelnök, a Corvinus Egyetem oktatója, a CIB elnöke, bár elismerte: az elmúlt egy, másfél évben a közgazdaságtan tudománya levizsgázott, így nem lehet nagyon sokat egymásra szemére vetni. Aztán mégis vetett. "Azért fizetünk nagy árat, amit 2001 és 2006 között csinált az ország" – mondta, megjegyezve: a fiskális politika 2006 és 2008 között már teljesítette, sőt, túlteljesítette a vállalásait.

Szent Inflációs Cél

Csakhogy olyan gazdaságpolitikai keveréket alkalmaztunk, ami nem tette lehetővé a sikeres kiigazítást: extra szigorú fiskális politika extra szigorú monetáris politikával társult. A deficitet levittük, de közben a reálkamat- és a reálárfolyamszint egyaránt drámaian megnőtt. De a monetáris politika súlyos hibája, hogy a belföldi keresletet nem tudta visszafogni. Ha egy jegybank viszi fel a kamatokat, a gazdaság szereplői devizában adósodnak el – ez megtörtént. Ezzel viszont nem hűtötte, hanem fűtötte a belföldi keresletet.

A 300 forint körüli euróárfolyammal Magyarország nem tud kijönni a gazdasági visszaesésből, de a 228 forintos árfolyam is nagyon súlyos károkat tud okozni a gazdaságnak. "Karvalits Ferencet hallgatva úgy érzem, mintha nem ugyanabban az országban éltek volna az elmúlt egy évben" – mondta Surányi.

Az MNB egészen 2008 decemberéig az infláció félelmében élt, ami nevetséges egy olyan gazdaságban, aminek a teljesítménye hónapról hónapra megy lefelé, és csökken a kereslet külföldön. Még az őszi inflációs jelentés is azon aggódott, hogy lehet: csak 2010-ben érjük el a Surányi által Szent Inflációs Célnak nevezett 3 százalékot, ezért tovább kell szigorítani.

Túl erős, túl gyenge

A volt jegybankelnök szerint hiba volt a sáveltörlés, mert így nagyobb a potenciális volatilitás, így nőnek a kockázati prémiumok, miáltal egy úgy eladósodott ország, mint mi, nagyon sokat fog fizetni. Az MNB hibázott azzal, hogy 248 forint/eurós árfolyamnál kamatot emelt – ráadásul a jegybankelnök szerint az árfolyamnak nincs hatása az exportra –, ugyanakkor helyes volt, amikor októberben, 282 forintos eurónál a rendkívüli kamatemelésről döntött.

Csakhogy aztán 287 forintnál kamatot csökkentettek, és azt mondták, hogy 310-320 forintos árfolyamnál sincs likviditási probléma. Ezek után nem lehet azon csodálkozni, hogy a befektetők a forint árfolyamának esésére játszottak. Surányi szerint az MNB korábban a túl erős, most a túl gyenge árfolyamot segíti elő, és mindkettő súlyos hiba.

Jó döntés volt, hogy az IMF-hez fordultunk, de azért kellett elsőként, mert bűnösen alacsonyan tartottuk a devizatartalékot. Szerinte hiába sorolta Karvalits, hogy mi mindent megtettek a likviditásért, ezt túl későn tették, és túl keveset léptek. Példaként említette, hogy késedelmesen léptek be az állampapírpiacra, amikor már 14 százalék volt az állampapírok hozama. A devizalikviditást is sürgette Surányi, amit előbb elutasított az MNB, majd lehívhatatlan kondíciójú devizaswapot teremtett meg. Az ingatlanalapok összeomlása is az MNB és a PSZÁF közös ténykedésének következménye: ha a jegybank hajlandó lett volna 50 milliárd forintot betenni, hogy megteremtse az alapok likviditását, nem omlik össze az egész.

Volt stratégia, nem volt mozgástér

A jegybanknak volt stratégiája, 2007-2008-ban egyértelműen az árstabilitás iránt volt elkötelezett – reagált a kritikákra Karvaltis Ferenc, az MNB alelnöke. Azt mondta, már az őszi előrejelzéseikben szerepeltek a pénzügyi stabilitási kockázatok. A borzalmasnak nevezett IMF-megállapodásról azt mondta, Hamecz István nem volt ott a tárgyalásokon, így nem látta, hogyan zajlottak a tárgyalások. Az IMF által elfogadott makropálya hitelességéről azt mondta: érdemes megnézni, hogy a piaci előrejelzésekben szereplő 3-3,5 százalékos recessziótól nem volt jelentősen eltérő az abbak szereplő prognózis sem. A jegybank állampapír-vásárlásáról azt mondta, hogy az MNB azóta is éles vitában áll az Európai Központi Bankkal.

Karvalits arról is beszélt, hogy klasszikus likviditási válságot kellett kezelni tavaly október-novemberben világszerte, így nálunk is. Erre a jegybank megfelelő lépéseket tett, sikerült menedzselni a rövid távú sokkot, az MNB mind forintban, mind devizában megteremtette a likviditást. Október közepén egy olyan gyors, drasztikus árfolyamleértékelődés indult el, amiben már érezhetően spekulatív elemek is voltak, ezért lépett 3 százalékpontos kamatemelést az MNB október 22-én. Ez a kiegészítő lépésekkel együtt meg tudta fogni a rossz tendenciát, a piac nyugodtabb állapotba került, a forint korrigált.

"Amit tettünk, belefért"

Világos volt azonban, hogy a rövid távú válságkezelés után az adósságmegújítás kockázatát is kezelni kell, ezért kezdődött az IMF-fel és az EU-val tárgyalás a magyar államadósság finanszírozásáról egy hosszabb ideig elnyúló válság esetére is. A számok azt mutatják, hogy a hitelezés mind a vállalati, mind a lakossági területen visszaesett, de a visszaesés mértéke kisebb volt az MNB által vártnál. A jegybank márciusban határozott verbális intervencióval és további instrumentumok bevezetésével próbált a forintgyengülésnek gátat szabni. Ez sikeres volt, bár a stabilizálódás, ahogy a gyengülés is, régiós jelenség volt.

A kamatról azt mondta: nem hiszi, hogy a mai magyar gazdaságnak egy 12,5 százalékos kamat, és egy 260 forintos euróárfolyam volna kívánatos. "Amit tettünk, szerintem belefért. Az év eleji kamatlépés egyébként is be volt árazva a piacon" – védte meg a kamatcsökkentést Surányival szemben. Elismerte ugyanakkor, hogy a jegybankelnök január eleji nyilatkozata kommunikációs hiba volt.