Új pénzünk van

Külső sárga gyűrűje a réz, a cink és a nikkel ötvözete 75:21:4 arányban – mint az öt- és a húszforintosé –, ezüstszínű belső magja háromnegyed rész réz, negyedrészt nikkel, mint a tíz- és az ötvenforintos. Átmérője 28,3 milliméter, vagyis csaknem három centi, vastagsága két milliméter, súlya kilenc gramm, pereme a látáskorlátozottakat segítő megkülönböztető recézést kapott. Hátlapján a Lánchíd van – amivel megszakad az érmesorozat eddigi címer-virág-madár-címer-virág-madár-címer rendjét –, előlapján az értékjelzés: 200 forint.

Így néz ki az új érme, amit hétfőn helyez forgalomba a Magyar Nemzeti Bank (a pénz főbb műszaki paraméterei és a hátlapján a díszítése is nagyrészt megegyezik azzal, amit az Index-olvasók szerettek volna).

A fémpénzeket március vége óta verik Soroksáron, a jegybank tulajdonában álló Magyar Pénzverőben a Dél-Koreából érkezett előregyártott és összeszerelt bimetál fémlapokra (a német acélból készült százas kivételével minden érménk alapanyag onnan jön). A forint történetében először fordul elő, hogy a jegybank egy új fizetőeszköz jogi kibocsátása előtt elkezdte nagybani ügyfelei készleteinek feltöltését. "Azért így állapodtunk meg partnereinkkel, hogy az új fémpénz már a kibocsátás napján az ország minél több pontján rendelkezésre álljon" – közölte az MNB sajtóosztálya.

A hetvenmillió kétszázas országa leszünk

Mostanáig nagyjából harmincmillió darabot terveztek elkészíteni belőle, az év végéig további negyvenmillió darabot gyártanak le. Az MNB szerint a kétszínű kétszázast, a százastól eltérően, gond nélkül használhatjuk majd az automatákban, a százassal ugyanis nem a sárga-ezüst színkombináció, hanem az acél alapanyag miatt van baj.

Az MNB előzetes elemzései szerint egy hónap alatt mintegy 10-15 százalékos részesedése lehet az új érméknek a kétszáz forintos bankjegyek mellett. Ez az arány már október végére meghaladhatja a 60 százalékot is (jelenleg több mint 48 millió db 200 forintos bankjegy van összesen forgalomban).

A nemzeti bank tavaly júniusban döntött úgy, hogy 2009 végéig lecseréli a kétszázforintos bankjegyet érmére (a bankjegy elvileg Károly Róbertet, gyakorlatilag az azt tervező grafikus egyik barátját ábrázolta). A monetáris tanács által meghozott határozat indoklása szerint „a kezdeményezés hátterében a jelentős nemzetgazdasági megtakarítás és az a hosszú távú jegybanki cél áll, hogy az MNB megkönnyítse a lakosság majdani átállását az euróra”.

A nemzetgazdasági megtakarítás abból fakad, hogy míg a váltópénzzé inflálódott bankjegyet – mivel sokat van forgalomban – két-három évente cserélni kell, addig az ugyanannyiba, nagyjából harminc forintba kerülő érme évtizedekig használható. Az új érme az euróra való átállás megkönnyítését szolgálja azzal, hogy hozzászoktat minket a nagyobb értékű érmék használatához: a legnagyobb, általánosan használt euróérme a kettes, ami forintban egy ötszázasnál is többet ér (nem meglepő talán, hogy az új kétszázas kétszínűsége az egyeurós kétszínűségére hasonlít, értékben is közel áll hozzá).

Rekorder pénz

Az új kétszázas érme sokszempontból rekordernek számít. Egyfelől a legnagyobb és a legnehezebb érme a most forgalomban lévők között, még ha ez az első megfogdosásakor nekünk, kétkezi sajtómunkásoknak nem is tűnt fel (mostani legnagyobb fémpénzünknek, az ötvenforintosnak 27,4 milliméter az átmérője, mostani legnehezebb pénzünk, a százas nyolc grammot nyom).

Másfelől ez az egyetlen pénzünk, amit kétszer is forgalomba hoztak. Tizenhat évvel ezelőtt, 1992-ben készült el az előbb a nemzeti bank épületét, majd 1994-től Deák Ferencet ábrázoló, 12 grammjával és 32 milliméteres átmérőjével máig legnagyobb és legnehezebb forintérménk.

Az a kétszázas az 1947-ig vert ötforintos után az első olyan érménk volt, ami ezüstöt is tartalmazott. Azt a pénz 1998-ban vonták ki a forgalomból – de 1996-ban egyáltalán nem verték, majd a következő két évben is csak nagyon alacsony darabszámban –, elsősorban éppen az ezüsttartalmának a városi legendákban terjedő értéke, és az ezzel együttjáró bespájzolása miatt. Az akkor bevonással egyidejűleg vezették be a papír kétszázast.

Lánchíd, kétszázas – nem marad sokáig

Amit most visszacserélnek arra az érmére, ami vélhetően a magyar forint utolsó forgalomba hozott címlete lesz, mielőtt 63 éve bevezetett pénzünket 2013-ban vagy 2014-ben – most legalábbis így tűnik –, tehát csaknem hetvenéves korában lecserélnék az euróra. Ami egyben azt is jelenti, hogy a két különböző kétszázas érme lehet a két legrövidebb idegig forgalomban lévő pénzünk: az előzőt hat évig használták, ezt várhatóan négy-öt évig fogják.

Érdekes egyébként, hogy olyan pénz, amit a Lánchíd díszített, még sosem volt időtálló. Ez díszítette az 1921-ben kibocsátott, majd 1927-ig, a pengőre való átállásig forgalmazott tízkoronást. Ezután az első, 1926-ban, majd a második, 1927-től nyomott pengősorozat legkisebb bankjegycímletén, az ötpengősön is szerepelt, mindkettőt 1930-ig gyártották. Érmén először éppen az előző kétszázason szerepelt, igaz, akkor a mostanitól eltérő, egyszerűbb módon ábrázolták.

A kétszázas érme kibocsátásával ismét hatra nő a forgalomban lévő fémpénzeink száma, ami az egyesek és kettesek tavalyi bevonása óta sosem látott alacsony szinten volt: azt megelőzően sosem fordult elő, hogy csak ötféle érme – jelen esetben az ötös, tízes, húszas, ötvenes és százas – húzhassa a zsebünket.

Volt tizenháromféle érménk is

Sőt volt idő, amikor csaknem háromszor ennyi, tizenhárom különböző címletű apróból bogarászhattunk – elvileg legalábbis. 1992-ben ugyanis formálisan még érvényes fizetőeszköz volt a két- és ötfilléres érme is, holott a gyakorlatban akkor már, emlékeink szerint, a tíz- és húszfillérest is elvétve használták (az utolsó fillért, az ötvenest 2000-ben vonták be, bár elszámolási egységként ma is használják). A legnagyobb érménk akkor a húszas volt, amiből a tízessel együtt párhuzamosan használtak bankjegyet is – derül ki olvasónk, Horváth László összesítéséből.

A párhuzamos érme- és bankjegyhasználat – amire most november 15-ig, a papírpénzek forgalomból való kivonásáig van lehetőség – eddig ötször fordult elő a forint történetében. Legrövidebb ideig a kétszázasnál, ahol az előző érme 1998-as kivonásakor és most, a papírpénz kivonásakor is csak az átállás évében használható együtt. Viszonylag rövid ideig, 1993-tól az 1997-es bankjegysorozat-cseréig használhattuk együtt a fém- és a papírötvenest is, míg a papírszázas két évvel tovább élt együtt az érmével.

A másik végletet a tízforintos jelenti, amelyről mintha a hetvenes-nyolcvanas évek jegybankárai nem tudták volna eldönteni, mit is kezdjenek vele. Az 1946 óta nyomott tízes bankjegyek mellett 1971-ben jelent meg az érme is, és egészen 1992-ig, tehát huszonegy éven át mindkettőt használhattuk.

Rendszerváltás két év csúszással

A bankjegyként 1948-tól gyártott húszast 1983-ban egészítette ki érme is, a párhuzamosság nála is az új érmesorozat bevezetéséig, 1992-ig állt fenn (csak érdekesség: a rendszerváltás annyira felkészületlenül érte a pénzverdét, hogy nem készültek el időben az új, köztársasági címeres érmesor verőtövei, így 1990-ben és 1991-ben csak filléreket vertek, mert azon nem volt címer, se ilyen, se olyan).

Ha a papír kétszázast novemberben kivonják a forgalomból, akkor hat érménk és hat bankjegyünk lesz, 1969 óta nem úsztuk meg, hogy ilyen kevés címletből kelljen válogatnunk. Addig nyolc érménk és négy bankjegyünk volt, de nem a forint bevezetésétől, hanem csak 1953-tól. 1946-ban ugyanis még csak 2, 10 és 20 filléreseket, 1, 2 és 5 forintos érméket – utóbbiakat egy ideig ezüstből –, valamint 10 és 100 forintos bankjegyeket gyártottak. Az 5 és 50 filléresek 1948-ban, az 50 forintos csak 1953-ban készült el.

Melyik a legöregebb pénzünk?

A papírpénzek száma 1970-ig nem változott, akkor az ötszázforintos bevezetésével nőtt ötre. A százas tehát huszonnégy évig volt a legnagyobb címletű bankjegyünk, és egyben ezt használtuk a legtovább, ötvenkét évig a papírpénzek közül. Az ötszázasnak már csak tizenhárom, az ezresnek nyolc, az ötezresnek hat, a tízezresnek négy olyan év adatott meg, amikor a legértékesebb volt. A kétezresnek és a kétszázasnak pedig egy sem, előbbi hét évvel az ötezres kibocsátása után jelent meg, amikor már tízezresünk is volt, utóbbi akkor, amikor már csaknem harminc éve volt ötszázasunk (és megjelenésének évében már tízezresünk is).

Érméből az ötös volt a leghosszabb ideig, huszonöt évig a legértékesebb. Egyben ez a legöregebb pénzünk is: az egyesek és kettesek bevonása óta az egyetlen, amit a forint megjelenése óta folyamatosan, és mindvégig érmeként használunk (mint írtuk, tíz- és százforintosok is voltak már 1946-ban, de azok bankjegyből időközben érmévé változtak). Az ötös után tizenkét évig a tízes, tíz évig a húszas volt a legértékesebb. Majd 1992-ben a kétszázas lett az, de csak hat évre, majd 1999-ben a százas lett a legtöbbet érő érménk. Hétfőig.