Repedések a Bajnai-csomagon

Apró jelek arra utalnak, hogy töredezik a Bajnai-csomag szigora. Az elmúlt napokban hét olyan fejlemény is történt, amelyek azt sugallhatják, hogy bár a kemény kiigazítócsomag gerincét keresztülviszik, kisebb-nagyobb ügyekben valamiért mégis puhul a kormány politikája.

A közszolgák megint megfutamították a kormányt

Egy rossz emlékeket felidéző ügy a közszféra idei bérezésével kapcsolatos döntés. A szocialista és szabad demokrata képviselők április elején aláírták azt a politikai nyilatkozatot, amely előirányozta a közszféra idei második féléves keresetkiegészítésének „felülvizsgálatát". A befektetők, elemzők ezt úgy értették, hogy miniszterelnökké válása után Bajnai teljesen elveszi a bérkompenzáció második féléves részét a közszolgáktól. A rendes alapbérhez havonta egyenlő részletekben hozzácsapott, legfeljebb havi 15 ezer forintos bérkompenzáció voltaképpen a 13. havi bér szerepét játssza.

Már csak azért is így lehetett ezt érteni, mert ugyanabban a dokumentumban a később kormányfővé avanzsált Bajnai elkötelezte magát a 13. havi nyugdíj idei második felének visszavonása mellett is. Erről, és általában a pluszhavi nyugdíj eltörléséről a kormány kezdeményezésére a parlament pár hete törvényt fogadott el, ahogyan már jogszabály mondja ki a 13. havi bér intézményének megszüntetését is a közszférában 2010-től.

Bajnai nyilatkozataiban szisztematikusan a „felülvizsgálat" szót használta az idei második féléves keresetkiegészítés említésekor. Lapunknak május közepén adott interjúban is ezzel a szóval illette a kabinet szándékát, és kihangsúlyozta, hogy nem diktátumokkal kívánnak előre menni, hanem tárgyalások útján szeretnék elérni céljukat.

Múlt héten aztán megérthettük, miért nem az elvétel szót hajtogatta a miniszterelnök: egy sor szakszervezet az idei keresetkiegészítés egészének vagy egy részének elvétele ellen emelte fel szavát erélyesen. Pár napja aztán bizonyossá vált: szó sincs a plusz havi bér szerepét betöltő bérkompenzáció második féléves részletének elvételéről. Az EU-val kötött – és az IMF jóváhagyására váró –, a Pénzügyminisztérium honlapján nyilvánosságra hozott dokumentumból kiderül, hogy ezen második féléves részletnek csak a megfelezését vállalta be a kormány.

A meghátrálás nem is igazán annak közvetlen költségvetési hatása miatt lehet káros – a közszféránál hagyott negyedévnyi kompenzáció lapunk becslése szerint 10-15 milliárd forinttal rontja az államháztartási egyenleget –, hanem annak üzenetértéke hordozhat veszélyt. Nem árt felidézni: múlt év végén a Gyurcsány-kabinet éppen a közszféra 13. havi juttatása ügyében játszotta el a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jóindulatát.

Az intézkedések költségvetési hatása, Index-becslés
Intézkedés	Költségvetési hiányt növelõ hatás (éves szinten, mrd forint)
közszféra bérkompenzációja	10-15
újraindított lakástámogatás	4-5
krízisalap	1
rendõri hûségpénz	1
kvótapénzek panelprogramra fordítása	5-10
turizmus 18%-os áfakörbe levitele	10
távhõ szuperkedvezményes áfakörbe vitele	15-20
Összesen	46-62

Novemberben, a 20 milliárd eurós mentőcsomagról szóló szerződés megkötésekor még azt ígérte az akkori kormány az IMF-nek és az EU-nak, hogy idén nem kap 13. havi bért a közszféra, aztán decemberben, a sztrájkfenyegetéstől megrettenve mégis elkötelezte magát a közszféra szakszervezetei előtt, hogy más formában, éppen a most szóba került keresetkiegészítés jogcímen, mégiscsak ad pluszjuttatást a rendes havi béren felül a közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek. Az IMF igencsak nehezményezte, hogy lényegében átverte őt a Gyurcsány-kormány, januárban a hazánkban járt IMF-vezér ezt fel is rótta a kormányfőnek.

Az talán a kisebbik baj, hogy Bajnai-kormány mostani akciója elvileg emlékeztethet erre a tavaly év végén történt lépésre – azzal a nagy különbséggel, hogy a most május közepén lefolytatott egyeztetéseken a Bajnai-kabinet nyilvánvalóvá tette az IMF és az EU delegációja előtt: nem kívánja elvenni a teljes második féléves keresetkiegészítést, ezért is szerepel az akkori tárgyalások eredményét szövegbe foglaló kiegészítő megállapodásban ez a rész. A nagyobb veszélyt az jelenti, hogy a befektetők azt érzékelhetik, bár a kormány eddig kitartott a kemény költségvetési kiigazítás mellett és nem volt vevő a politikai igényeket kiszolgáló felpuhítási szándékokra, most mintha kezdene „elfáradni".

Lakásügy: még egyszer bepróbálkozunk

A lakástámogatások területét érintő akciónál lényegében ugyanazt a forgatókönyet láthatjuk, mint amit a közszféra 13. havi bérének elvételénél és más névvel történt visszajátszásánál használtak már.

A kormány letette a nagyesküt az IMF és az EU előtt, hogy a ma még érvényben levő – nemzetközi összehasonlításban bőkezű – lakástámogatási rendszert úgy ahogy van, szocpolostul, félszocpolostul és kamattámogatástul júliustól leállítja. Ezt tartalmazza is az EU által már jóváhagyott módosított szerződés.

Igen ám, múlt héten azonban napvilágot látott az a hír, hogy októbertől a lakáshitel-kamattámogatás, igaz, csökkentett módban, szűkebb kört érintve, ezért a mai rendszernél a költségvetésre érdemben kisebb terhet jelentve, de visszatér. Az is igaz persze, hogy a mai rendszer fenntartása évente 30-40 milliárd forinttal terhelné a büdzsét, az új, októberben beinduló rendszer viszont csak évi 4-5 milliárd forinttal rontja a költségvetés egyenlegét.

Az előbb említett két húzásnál is kisebb költségvetési hatású, a kormányzati tisztviselők által elmondottak alapján mindösszesen 1 milliárd forint államháztartási kiadással járó kormányzati terv a krízisalap létrehozása, amelyből 20-50 ezer forint, az ígéretek szerint egyszeri segélyt kapnának a nehéz helyzetbe került személyek.

Nagyjából ugyanekkora, évi 1 milliárd forintnyi hiánynövelő tétel a rendőri hűségpénz. A kormány döntését ismertetve az igazságügyi és rendészeti miniszter két hete szólt arról, hogy havonta 50 ezer forintot kap az a négyezernyi rendőr, akiknek megvan a nyugdíjba menetelhez szükséges 25 éves szolgálati jogviszonya, ám mégis ottmaradnak a testületnél, vállalják, hogy legalább 5 évig még rendőrként szolgálnak.

Szintén az elmúlt napokban jött a hír, hogy miközben az idei kvótaeladásból majd befolyó pénzből 20 milliárd forintot zárolt a kormány (még februárban), addig a tavalyi kvótaértékesítésből származó 28,2 milliárd forintnyi bevételt elképzelhető, hogy panelprogramra is engedik felhasználni. A szén-dioxid-kvóta értékesítéséből elvileg zöldberuházásokra lehetne fordítani, ám most úgy tűnik, a panelprogram keretében végzett felújításokra, korszerűsítésre is lehetővé kívánja tenni a kormány a pénz elköltését.

Az áfával is játszanak

Kedden aztán újabb két, nem éppen a szigor folytatódása irányába mutató szándékról adtak hírt szocialista kormányzati politikusok. Ujhelyi István, az MSZP alelnöke, egyben a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára bejelentette, hogy már idén július 1-jétől, sebtében a kedvezményes, 18 százalékos áfakulcs alá sorolják a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást (a normál áfakulcs 25 százalék lesz a mai 20 helyett). Ezzel 10 milliárd forint bevételről mond le a költségvetés.

Kedden robbant a másik áfabomba is. Az MTI értesülése szerint a szocialisták és a kormány egyeztétese után könnyen lehet, hogy jövőre a most még 5 százalékos szuperkedvezményes áfakörbe teszik a távhőt, amely most a júliustól amúgy is a 18 százalékos kedvezményes áfakörbe tartozik. A szuperkedvezményes áfakulcs alá sorolás éves szinten lapunk számításai szerint (640 ezer háztartást érint, az áfakulcs-csökkentés önmagában legalább 12 százalékos árcsökkenést von maga után, egy panellakásnak átlagosan évente 200-250 ezer forint a távhőköltsége) 15-20 milliárd forinttal rövidíti meg az államháztartást éves szinten.

Baloldali irányváltás?

A fent felsorolt lépések éves szinten becslésünk szerint 46-62 milliárd forinttal növelhetik a költségvetési hiányt. A sok apróbb tétel így összességében már nem is elhanyagolható, különösen akkor, amikor az államháztartási célok teljesítését az IMF-EU-val kötött szerződés előírja, a jövő évi deficitterv pedig a jegybank szakértőinek számításai szerint veszélyben van. Az MNB stábja szerint a kormány által 3,8 százalékra belőtt, az IMF és az EU által elfogadott 2010-es költségvetésihiány-cél helyett inkább a GDP 4,5 százalékára rúghat a deficit.

Ilyen előzmények és a megsemmisítő EP-választás után kerül sor bő két hét múlva az MSZP kongresszusára, ahol szocialista vezetők elmúlt napokban tett megnyilatkozásai szerint arról dönthetnek, milyen tartalommal töltsék fel a válságkezelés melletti politikát. Több MSZP-s vezető azon vágyának adott hangot, hogy a szociális, baloldalinak titulált irányt kellene megerősíteni. A jelek szerint azonban ez a baloldali fordulat valamiért mintha már elkezdődött volna.

Mégsem ugrálhatnak az osztogatni vágyók

Talán az osztogatás beindulásától való félelem, talán a Magyarországgal szembeni bizalom elpárolgása miatt az EU és az IMF a nemrég letárgyalt kiegészítő megállapodásban két új feltételt is szabott az államadósság törlesztését biztosító hitelek lehívásához.

Egyrészt, a tervezetten felül befolyó minden egyes forintot csak a költségvetési hiány csökkentésére lehet felhasználni, így a pluszbevételeket nem lehet elkölteni. Másrészt pedig ezentúl minden egyes hónapban jelentenünk kell az EU felé az államháztartási folyamatokról (eddig csak negyedévente kellett a büdzsé helyzetét bemutatnunk), így arról is, hogyan halad a költségvetési konszolidáció, és szintén havonta kell beszámolnunk a strukturális reformok, a pénzügyi rendszer megerősítése terén tett vállalásaink megvalósításáról is. Ráadásul egy külön számlán kell vezetni az EU-tól kapott hitel kezelését, amiről úgyszintén havonta kell kimutatást készítenie a kormánynak.

Ezek a feltételek, megfejelve a költségvetésihiány-céllal eléggé megkötik a kormány kezét. Így, hacsak nem akarjuk megsérteni az IMF–EU–Világbank hármassal kötött szerződést, akkor a nagy pénzszórásról nagy eséllyel mégiscsak le kell mondaniuk a szocialista politikusoknak.