Vészesen öregszenek a magyarok

2005-ben még ugyanannyi gyerek- vagy fiatalkorú és időskorú volt Magyarországon, idén év elején azonban száz fiatalkorúra már száztíz idős jutott – derül ki a KSH adataiból. Az ország régióin belül egyedül Észak-Alföldön nem volt több idős, mint fiatal, ott száz gyermekkorúra kilencven öreg jutott. (Fiatalkorúnak a 15 évnél fiatalabbak, időskorúnak pedig a 64 évnél idősebbek számítanak.)

Az időskorúak és fiatalok arányát mérő öregedési index közel harminc évvel ezelőtt még alig lépte át a 60 százalékot, a kilencvenes évek elején kezdett begyorsulni a mutató emelkedése, és 2005 óta 100 százalék feletti tartományban van. (A KSH legkorábbi adata 1869-re vonatkozik, akkor még tizedannyian sem voltak az idősek, mint a fiatalok Magyarországon.) A gyermekkorúak számának csökkenése az idősek létszámának gyarapodásával párhuzamosan megy végbe.

Ha a két fenti csoportba tartozók létszámát a teljes népességhez viszonyítjuk, megkapjuk a függőségi vagy eltartotti rátát. A 15 évnél fiatalabbak és 64 évnél idősebbek részaránya viszonylagos stabilitást mutat a kétezres években, 45 százalék körül alakul. Vagyis az ENSZ módszertana szerinti besorolás alapján lényegében minden második ember eltartott.

Ennél még kedvezőtlenebb kép rajzolódik ki, ha az Eurostat metódusa szerint fiatalkorúnak a 20 évnél fiatalabbakat, idősnek pedig az 59 év felettieket tartjuk. Ez alapján 75 százalék körül ingadozik a függőségi ráta, vagyis a magyar népesség háromnegyede eltartottnak minősül, vagyis egy aktív korú magyarra három eltartott jut.

Volt ennél rosszabb is a helyzet. 1990-ben az Eurostat módszertana szerint képzett csoportok alapján 88 százalék volt az eltartotti arány.

A születéskor várható élettartam hosszabbodik, a termékenység ugyanakkor alacsony szintű, ez együtt magyarázza azt, hogy a fiatalok népességen belüli száma és részaránya egyaránt csökkenő tendenciát mutat, az időseké viszont emelkedik. 1980-ban a lakosság több mint egyötöde (csaknem 22 százaléka) legfeljebb 14 éves volt, mára részarányuk 15 százalék alá esett. A 65 évesek vagy annál idősebbek a népességen belüli hányada szűk harminc évvel ezelőtt még csak 13,5 százalékot tett ki, mára 16 százalék fölé kúszott. A növekedés teljes egészében a 75 évnél idősebbek „számlájára írható”, ugyanis a 65-74 évesek lakosságon belüli részaránya az elmúlt harminc évben nem változott, ugyanakkor a 75 éves vagy annál idősebbeké az 1980-ban mért 4,5 százalékról 7,2 százalékra nőtt.

Az idősek aránya tovább fog emelkedni, a népesség demográfiai öregedése felgyorsul, mivel az ötvenes évek elején-közepén születettek (a Ratkó-nemzedék) fokozatosan belépnek az idős korosztályokba.