Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
„Annak örömére, hogy az idei Dreher Baksör, az ősi Büjtös-ser immár elkészült, pompásan sikerült, és csapolása megkezdődött: nagy BAKSERNYITÓ ÜNNEP lesz.” Így invitálta a sörfogyasztó közönséget annó Kőbányán a Dréher-féle sörgyár italkimérése, a Sörkatakomba fogadósa. A kis magyar sörfesztivál hangulatát, a sörfőzők és a sörfogyasztók közti közvetlen kapcsolatot ma már csak elképzelni tudjuk. Ami nagyjából százhatvan éve változatlan: a X. kerületben a Jászberényi út és Maglódi út határolta vidéket még ma is édeskés malátaillat lengi be, jelezve, hogy a főzőházi üstökben sörlé forr mindenki legnagyobb megelégedésére.
Az étvágygerjesztő malátaillat a Dreher Sörgyárak Zrt. kőbányai gyárának köszönhető, ahol a KÖVET Egyesület jóvoltából nézhettünk most szét alaposan. (Nyár elején a hazai sörpiac másik meghatározó nagy szereplőjének, a Heineken Hungária Sörgyárak Zrt.-nek a soproni gyárában jártunk, és ha minden jól megy előbb-utóbb eljutunk a harmadik hazai söróriás, a Borsodi Sörgyár Zrt. bőcsi üzemébe is, és talán sor kerül egyszer az egyetlen magyar tulajdonú kis sörgyár, a Pécsi Sörfőzde megtekintésére is.)
Sörgyári biogáz
A törkölytől az üvegcserépig
2008-ban harmincezer tonna törköly- és négyezer tonna élesztőhulladék keletkezett a gyárban, az egészből állati takarmány készült. Az emellett keletkezett ezernyolcszáz tonna újra feldolgozható üvegcserép és száz tonna papírhulladék is. A gyárból csupán nágyszáz tonna söröscímke (nem hasznosítható újra) és kétszáz tonna vegyes hulladék kerül ki, azaz a gyárban keletkező összes hulladék alig két százaléka kerül a szemétégetőkbe.
A Dreher-gyárból 2008-ban 1375 tonna üveg, 2332 tonna alumínium és 802 tonna papír került a fogyasztókhoz
A Jászberényi úti kellemes illat okozta minimális környezetterhelés gyakorlatilag az egyetlen jele, hogy itt egy nagy élelmiszeripari gyár dohog, 2008-ban több komoly környezetvédelmi beruházás is elkészült a sörgyárban, a legfontosabb a biogáz- és szennyvíztisztító üzem. Fontos tudni, hogy a sörgyártáshoz nagyon sok víz kell: egy liter sör előállításához körülbelül öt liter. Ebből sok szennyvíz is keletkezik: a Dreher-gyárban 1800-2200 köbméter nagy szervesanyag-tartalmú szennyvízről lehet beszélni.
A gyártelep délkeleti végében tavaly befejezett új beruházás már javában morajlik: az ötszázmillió forintból megépült szennyvíztisztító és biogázüzemben egy anaerob technológiával a csatornázási határérértékalá csökkentik a kikerülő víz szennyezettségét, a folyamatban nyert biogázt meg helyben elégetik. A gázégető reaktor több száz fokos kék lángjai a földgázfogyasztás tíz százalékát váltják ki.
Aranylón csillogó
A biogázüzemből egyenesen a sörgyártás első állomására, a műemlék főzőházba mentünk. Az ipari esztétika legszebb példáját mutató teremben ide-oda kapkodhatja tekintetét a látogató: a XXI. században anakronisztikusnak ható, százéves, aranylón csillogó, gyönyörűen karbantartott rézüstökben, -kádakban a sörgyártás alapanyagaiból, malátából, komlóból és vízből több lépésben sörlé keletkezik. Itt is a víz fontossága domborodik ki, az alapanyagok közül talán ezen múlik a legtöbb (nem vitatva el természetesen a komló és a maláta szerepét).
A jó sörnek alapfeltétele, hogy a felhasznált víz kellően lágy és tiszta, de legfőképp szagmentes legyen. A Dreher vize hét kútból származik, a XVI. kerületi Forrásmajorból. A sörgyártáshoz szükséges mennyiség nyolcvanöt százaléka innen ered, ez a víz kitűnő, ásványvíz minőségű, százhatvan–kétszáz méter mélyről fakad, és lakossági terheléstől teljesen mentes, gyakorlatilag nincs is szükség kezelésre.
Ha már a maláta szóba került, érdemes megemlíteni, hogy Kőbányán már nem állítanak elő malátát, a Dreher Nagykanizsáról, Dunaújvárosból vásárolja a szükséges mennyiséget. Régebben helyben zajlott ez a folyamat is, az árpaszemeket a gyár alatti földalatti barlangokban csíráztatták, majd szárítótornyokban szárították, és különböző fokban pörkölték.
A leszűrt majd lehűtött sörlé a gyár mélyebb rétegeibe kerül. Mint ismeretes, a mészkőbányászat eredményeképp a föld alatt hatalmas barlangok és üregek húzódnak meg szerte a kerületben, a gyár a saját területe alatti pincékben erjeszti a sört, vagy kádakban, vagy tartályokban, attól függően, hogy felső- vagy alsóerjesztésű sör készül épp. A talpunk alatt zajló folyamat megtekintéséhez több emelet mélybe kell alászállni. A tizenkét méterrel a felszín alatt sorjázó acéltartályokban az élesztőzött sörléből pár hét alatt elkészül a már csaknem végleges sör, amire már csak a szűrés, fejtés, pasztőrözés és csomagolás vár.
Sört inni tilos
A palackozó- és dobozolócsarnokok az iparág csodái. Jártunk már a Coca-Cola, a Zwack, a Heineken gyártósorainál, de ezúttal is azt tapasztaltuk, hogy minduntalan lenyűgözi és magával ragadja a szemlélőt a kaotikusnak tűnő, mégis szigorúan kiszámított rendszer, aminek végén egymás után jönnek le a szalagról a készre csomagolt palackok. A végtelen, tömött sorokban menetelő palackok, a forgó, zakatoló kerekek, surrogó szállítószalagok látványa előbb elzsongít, majd szinte hipnotizál. A hatalmas palackozócsarnokban óránként száztízezer sörösüveget válogatnak át, mosnak ki, töltenek meg, címkéznek fel és raknak rekeszbe a gépek, műszakonként tíz munkás felügyelete alatt. A szomszédos dobozolócsarnok kapacitása negyvenötezer doboz sör óránként, itt mindössze hárman dolgoznak egy műszakban.
A technológiai és a munkavégzési szabályok szigorúságát tükrözi, hogy a gyárban tilos a sörfogyasztás, igaz a műszak után a dolgozói kantinban lehet sörözni ingyen, négyféle csapolt sör közül választhatnak a dolgozók. Szomjukat helyben kell hogy oltsák, az évente több mint kétmillió hektoliter (azaz több mint 400 000 000 – négyszázmillió – palacknyi) sört gyártó cég dolgozóinak egy palackkal sem szabad kivinniük a gyárból; azonnali kirúgást kockáztatna, aki így tenne.
A gyár hosszú és zegzugos történetének, tradícióinak kiemelt része a Dreher névhez fűződő viszony. Az osztrák sörfőző, Dreher Antal által 1862-ben megvásárolt Kőbányai Serház Társaságból kinőtt Dreher-sörgyár, a sikerre vitt Dreher-sörök 1997-ben támadtak fel. Mint azt Agócs Mónikától, a Dreher Sörgyárak Zrt. vállalati kapcsolatok vezetőjétől megtudtuk, a Dreher ma már önálló brand, a család leszármazottainak nincs különösebb szerepe a söriparban sehol a világban. A név, mint brand Olaszországban is él, Dreher Antal 1870-ben vásárolt Triesztben sörgyárat, ami ma szintén Dreher márkájú sört gyárt, igaz, más recept szerint – és a sörpiac furcsa fintora, hogy az olasz Dreher a rivális Heineken sörportfólióját gazdagítja.
1997 óta van megint Dreher
1993-ban vásárolta meg az akkor még világötödik SAB, azaz a South African Breweries a Kőbányai Sörgyár Rt-t, majd négy évre rá, 1997 júliusában a tulajdonos egyesítette a Kőbányai és a Kanizsai Sörgyárat, ezzel létrejött a mai Dreher Sörgyárak Zrt. A dél-afrikai sörgyártó és az amerikai Miller Brewing Company 2003-ban egyesült. A SAB Miller vállalatcsoport ma a világ második legnagyobb sörgyártó vállalata (az első a Borsodi Sörgyárat nemrég eladó Anheuser-Busch InBev), hat kontinens hetvenöt országában van jelen, hetvenezer dolgozója van, csak Európában huszonegy sörgyár tartozik hozzá. Magyarországon hét nagy sörmárka tucatnyi típusát gyártják, vagy forgalmazzák, köztük a söretalon Pilsner Urquellt és a nemzetközi sörversenyeken sokszoros díjazott – és jó pár sörlexikonban is jegyzett, jószerével a magyar sörök közül egyedüliként említett – Drehert.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
