Jusztina
11 °C
22 °C

Milyen titkokat rejt a Papcsák-lista?

2010.07.16. 18:08
Csütörtök délutánig le kellett adniuk az állami vállalatoknak, milyen szerződéses viszonyban voltak az elmúlt nyolc évben Papcsák-listán szereplő nyolcvanöt magáncéggel. Az állami vagyonkezelőt hiába kértük, nem adta ki az adatokat, mondván: ez nem az ő dolga, gyűjtsük be azokat az egyes cégektől. Ezért saját elemzést kezdtünk, és állami munkákat valóban szép számmal elnyerő cégeket éppúgy találtunk, mint nem létezőket.

Csütörtökön közültük azt a 85 magántulajdonban lévő – vagy volt – céget felsoroló listát, amit valamennyi állami vállalathoz eljuttatak a hét elején. Az állami társaságok többségében tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. arra utasította az állami cégvezéreket – tudomásunk szerint nemcsak az MNV-, hanem az MFB-tulajdonban lévő cégek vezetőit is –, hogy csütörtök délután 5 óráig tájékoztassák: a listában szereplő magánvállalkozások közül kivel milyen szerződéseket kötöttek az elmúlt nyolc évben.

Mi is kértük, nem kaptuk

A tájékoztatást lényegében az üvegzsebről szóló előírások által közzéteendő, tehát nyilvános adatokról kérte az MNV. Azt kellett excel-táblázatba összegyűjtve beküldeni, hogy a listában szereplő cégekkel 2002 óta mikor, hány szerződést és milyen tevékenységekre kötöttek, mennyi volt a szerződés nettó értéke, mennyit fizettek már ki, és mely szerződések szűntek meg, illetve melyek hatályosan még. Egyetlen olyan kérés volt, amit jellemzően nem szoktak az üvegzsebben közzétenni (bár volt ezzel ellentétes gyakorlat is): azt is közölni kellett, hogy az állami vállalat részéről ki írta alá a megállapodást.

A Papcsák-lista alapján tegnap délután meg kellett kapnia az MNV-nek valamennyi állami társaságtól a szerződésekről szóló tájékoztatást. Az Index azonban péntek délelőtt hiába kérte el az egyébként közérdekű adatokat az MNV-től. Az állami vagyonkezelő társaság írásos megkeresésünkre délután azt közölte: az általunk kért adatok nem tartoznak abba a körbe, amit nekik ki kellene adniuk.

Aránytalan nehézségek

Az állami vagyonkezelő szerint ezek az adatok "az említett állami tulajdonú társaságok vagyonára vonatkoznak, melyekkel kapcsolatos közzétételi kötelezettséget e társaságok számára a köztulajdonban álló gazdasági társaságokról szóló 2009. évi CXXII. törvény 2. § (3) bekezdése írja elő". A vagyonkezelő társaság elismerte, hogy "a szerződések e törvényben meghatározott adatai nyilvánosak, ezeket az állami tulajdonú társaságok minden esetben kötelezően közzéteszik honlapjukon, ami bárki által fellelhető, illetve megtekinthető. Erre való tekintettel kérjük, hogy a konkrét szerződések nyilvános adatait szíveskedjen az adott társaság honlapján megtekinteni" – vagyis hogy kattintgassuk végig a nagyjából kétszáz többségi állami tulajdonú cég honlapját.

Az, hogy az cégeknek közzétételi kötelezettsége van, az nem jelenti
azt, hogy most egy kvázi adatbázisba rendezett, így már minőségileg
eltérő, az állampolgárok számára ilyen formában aránytalan nehezségek
árán összegyűjthető adatsort ne kéne kiadnia az MNV - nek, mondta
Hüttl Tivadar. A TASZ szakjogásza cinikusnak tartja az MNV válaszát,
és véleménye szerint lapunk akár bíróságon is követelheti az adatok
kiadását.

Arra természetesen nem vállalkozhattunk, hogy ilyen mennyiségű üvegzseb-nyilvántartást nézzünk át (különös tekintettel, hogy további százas nagyságrendű állami intézményi és hatósági üvegzsebet is végig kellett volna böngésznünk). Így elsősorban azt néztük meg, hogy a Papcsák-listában szereplő nyolcvanöt cégnek milyen, a sajtóban már korábban megjelent állami kapcsolatai voltak, illetve hogy a cégnyilvántartásban szereplő adataik alapján indokolt-e az elmúlt nyolc évről szóló elszámoltatás.

A fölöslegesek

Mint azt már korábban megírtuk, a névsor néhány szereplője egészen biztosan nem kapott állami megrendeléseket az elmúlt években – sőt, bizonyosan semmilyen megrendelései nem voltak. Néhány cég ugyanis egyszerűen már nem működött 2002-ben.

Ilyen például az 1998-ban létrehozott Hír-Rádió Kft.-t már a következő évben végelszámolták, az Első Magyar Timföldipari Kft. megszüntetését 2000-ben határozták el a tulajdonosai. Még régebben, 1997-ben szűnt meg a Dunántúli Termelékenységi Egyesülés, amit az MNV-levél – egy interneten évek óta keringő lista hibás bejegyzése alapján – Dunántúli Termékenységi Egyesülésnek nevezett el.

A vizsgálhatók

A névsorban szereplő cégek többsége persze valóban komoly üzleti kapcsolatban volt az állammal, állami szereplőkkel az elmúlt években. A lista elején szereplő In-Kal cégek éveken át részt vettek állami rendezvények biztosításában. A honlapján a referenciái között számos minisztérium és állami intézmény szerepel, az állami szerepvállalását a Köztársasági Őrezred több munkatársa biztonsági kockázatként értékelte. Igaz, arról, hogy bármilyen megbízatást szabálytalanul vagy közbeszereztetés nélkül nyert volna el, vagy kapott volna el nem végzett munkáért pénzt, nem szóltak hírek.

Az IFUA reagálása

Örülök annak, hogy felülvizsgálják a közigazgatási szektor alvállalkozói megbízásait, hiszen minden szereplő számára fontos, hogy tisztázódjon, valós teljesítménnyel járult-e hozzá a közigazgatás hatékonyabb működéséhez, vagy esetleg részt vett valamiféle pénzkipumpálásban és ezzel megkárosította az adófizetőket – fogalmazott Bodnár Viktória, az IFUA Horváth & Partners Kft. ügyvezető partnere.

Éppen ezért az IFUA semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy minden szerződését, azok létrejöttének körülményeit és az elvégzett munkák eredményeit részletesen átvilágítsák. Bízunk abban, hogy egy valós és szakmailag jól kivitelezett vizsgálatsorozat valóban tisztulást hozhat az állami beszállítók körében.

A vizsgálandó cégekről készült listára kerülés logikáját nem látjuk, tulajdonosi körünk nyilvános, megbízásaink zöme a vállalkozási (for profit) szektorból érkezik, a cég fejlődése fokozatos. Az elmúlt 20 évben az államigazgatásnak végzett több száz projekt egyikében sem érte kritika az IFUA tevékenységét, munkája minőségét az Állami Számvevőszék vizsgálatai is pozitívan értékelték. Ezeket a megbízásokat az IFUA mindenkor a hatályos közbeszerzési törvény előírásainak megfelelően eljárva nyerte meg.

Noha a tanácsadói szektoron belül az IFUA jelentős szereplő, és sok állami megbízása van, ezek aránya mindössze fele a magyar tanácsadói piac átlagának. Míg ugyanis a magyar tanácsadói piac bevételeinek átlagosan 43 százaléka jön az államigazgatásból, az IFUA esetében ez 25 százalékot tesz ki, tehát nem igaz az a vád, hogy állami megbízásokra szakosodott tanácsadócégről lenne szó.

Közbeszerzés nélkül kapott ugyanakkor egy korábbi Magyar Nemzet-cikk szerint állami megbízásokat az IFUA Horváth and Partners Kft., amely a lap szerint az NFÜ-nél nagyjából húsz megbízást kapott tendereztetés nélkül, az IFUA ezeket a híreket egyébként cáfolja, lásd keretes írásunkat. Korábbi hírek szerint szintén versenytárs nélkül kapott az NFÜ-től 200 milliós megbízást az EPAP, de a Generatív és a MEC Interaction is közbeszerzés nélkül kapott szerződéseket sportnapra és kvízkészítésre.

A 2002-es kormányváltás után számos nagy állami cég átvilágítójaként tűnt fel, a végelszámolás alatt álló In-Forrás XXI. Kht. átvilágításáról híresült el a névsorban szintén szereplő Proware, ami később csődbe ment. Már az előző Orbán-kormánnyal is kapcsolatotban állt ugyanakkor a Welt 2000, amely egyebek között a Széchenyi-terv monitorozására fejlesztett rendszert, de az NFÜ is számos szerződést kötött vele.

Garzó Lilláé, Kiss Péter miniszteri kabinetének volt vezetőjéé, korábbi helyettes államtitkáré a listán szereplő Lillus Work. Több olyan cég van, amely a korábbi kormányzati kommunikációban részt vett személyekhez, Batiz Andráshoz, Szigetvári Viktorhoz vagy Braun Róberthez kötődik. A tavaly megszűnt Inno-res Kht. az őszödi beszéd hatásainak elemzéséért kapott ötmillió forintot.

Szabad demokrata üzletek

Több olyan cég van a listán, amely a szabaddemokraták érdekeltségeibe tartozott. A 2003-ban Kóka János és Lepp Gyula vállalkozó által alapított Meditcom Informatikai és Kommunikációs Szolgáltató Kft. felvásárolt két orosházi informatikai céget. Ezzel az egészségügyi informatikai piac egyik vezető szereplőjévé vált, majd részt vett a vizitdíj-automatákhoz kapcsolódó betegirányítási rendszer fejlesztésében is.

Az Open Consulting egykor szabad demokrata vállalkozók tulajdonában volt, pályáztatás nélkül kapott százmillió forint összértékű tanácsadási megbízásokat az akkor még állami tulajdonú Budapest Airport Rt.-től, de felbukkant a neve a kormányzati negyednél is: napi bruttó 120 ezer forintos díjazásért adhatott tanácsokat a beruházással kapcsolatban 2007 márciusa és decembere között. A megállapodás 14,4 milliós keretösszegről szólt.

A Gyurcsány Ferenc nevéhez kapcsolódó cégek között is több olyan van, amely rendelkezett állami kapcsolatokkal, vagy szerzett előnyt az elmúlt években. Mint az Index még 2008-ban megírta, néhány magyar nagyvállalat, köztük Gyurcsány cége, a Motim és a MAL Magyar Alumínium Zrt. , egy 2007 végi különalkunak köszönhetően az állami tulajdonú MVM-től az elvileg legolcsóbb hazai árnál is olcsóbban vehetett áramot .

A MAL és annak vezérigazgatója, Tolnay Lajos több cégben volt Gyurcsány üzlettársa. Ilyen a Bakonyi Bauxitbánya Kft. és a Bauxit Bányavagyonkezelő Kft., a már említett Első Magyar Timföldipari Kft., valamint a M. A. B. Ingatlanhasznosító Kft., amelyben 2001-2002-ben volt egyidejűleg tulajdonosok. Ez utóbbiból 2007-ben vált ki az Árkádia Hotels Kft., amely a MAL-ban is jelentős tulajdonosnak számító Bakonyi-család érdekeltségébe tartozik.

A gyurcsányi 33-as lista cégeinek egy része a Motim-, másik része a Perfekt-cégcsoporthoz tartozik. Utóbbiak kapcsán feltehetően ismét felbukkannak a Gyurcsány és Erdős Ákos közötti üzleti kapcsolatról szóló hírek (és a Perfekten keresztül volt üzlettársa Gyurcsány a ma már Grow Educationnak hívott TMI-ben Szetey Gábor későbbi miniszterelnökségi államtitkárnak). A ROE Vagyonkezelő, a Magyar Közbeszerzési Hírbörze (MKH) Kft., és maga a Perfekt Rt. is szerepelt a később a Tankönyvkiadó-privatizációján győztes Láng Holdingot, valamint a korábban számos állami megrendelést elnyert Állami Nyomdát birtokló Erdős Ákos és Gyurcsány üzleti tranzakciói között.  

A ROE 2003-tól Láng Ingatlanbefektető volt – majd máltai tulajdonba került –, az MKH-ban az Erdős-érdekeltségű Szikra Lapnyomdát váltotta a Perfekt 2000-ben. Ez utóbbit a Perfekt 2004-ben továbbadta annak az Econ-Trust Kft.-nek, amely egyebek mellett a kancelláriától, az agrártárcától, de a Millenáris Kht.-tól és az akkor még állami kézben lévő reptértől is kapott összességében tízmilliós nagyságrendű megbízásokat, majd 2007-ben a kormányzati negyed projektjében bukkant fel a neve. Az Econ-Trust tulajdonosa, Tunyogi László két évig igazgatósági tag volt az egyik Perfekt-cégből létrejött Pertiában, majd 2002 után MFB-elnök és a Hungexpo igazgatóságának tagja is volt.

A hiányzók

A Papcsák-lista az abban szereplő nyolcvanöt cégnév ellenére sok szempontból hiányosnak tűnik. Legalábbis számos olyan ügy juthat az eszünkbe az elmúlt nyolc évből, amelyek szintén érdemesek lehetnek a kivizsgálásra, ám ebből az összeállításból kimaradtak az azzal kapcsolatos nevek.

Így a listából semmi nem utal arra, hogy foglalkozni akarnának az elmúlt évek különös sztrádaépítéseivel, például a sokak – köztük szakmabeliek, volt közlekedési minisztérium dolgozók – által indokolatlannak tartott alagutas M6-ossal, a kőröshegyi viadukttal, az M5-ös különös tulajdonosváltásaival vagy általában a számvevők által már korábban aggályosnak tartott ppp-s beruházásokkal (igaz, ez utóbbiakkal kapcsolatban korábban a fejlesztési tárca ígért vizsgálatokat).

Szintén nem utal a lista arra, hogy foglalkoztatná az elszámoltatási biztost a sávolyi motorpálya, az Emfesz körüli hercehurca, a különös Microsoft-szerződések ügye. A listából nem derül ki az sem, akarnak-e, és ha igen, hogyan akarnak foglalkozni az elmúlt évek több állami vállalatot és intézményt érintett közbeszerzési botrányaival.