Gyakorlatilag megkerülhetetlen az IMF részvétele az uniós támogatásban
Az európai uniós pénzügyi stabilitási eszközök igénybevételének jogi oldalról nem előfeltétele, hogy abban mindenképpen részt vegyen a Nemzetközi Valutaalap is - ismerték el európai bizottsági illetékesek pénteken Brüsszelben. Névtelenséget kérő források ugyanakkor politikailag kétségesnek tartották egy ilyen felállás kialakulását - tudósít a Bruxinfo.
Az Európai Unió eszköztárában jelenleg két tetemesebb forrás létezik bajba jutott tagállamok megsegítésére. Az egyik az elsősorban nem eurózóna-tagok támogatását szolgáló "stabilitási mechanizmus", amelynek keretében az Európai Bizottság maximum 60 milliárd euró erejéig közvetlen pénzpiaci műveletekkel teremthet elő fedezetet fizetésképtelenségi veszéllyel szembenéző EU-országok számára (ilyen jellegű EU-forrásból részesült 2008-2009-ben Magyarország, Lettország és Románia is). Az euró-tagok számára állt fel az ennél sokkal robusztusabb "európai pénzügyi stabilitási eszköz", ami voltaképpen egy luxembourgi bejegyzésű részvénytársaság, és amelynek tulajdonosai az eurózóna-tagok. Ez utóbbi szintén a (szükség esetén) pénzpiacokról begyűjtött olcsóbb hitelek továbbforgatásával tudja pénzhez juttatni forráshiányos tagtársat.
A Bruxinfo pénteki érdeklődésére bizottsági részről megerősítették, hogy pusztán jogi alapon nézve a kérdést, mindkét stabilitási eszköz - megfelelő politikai döntés esetében - mozgósítható és igénybe vehető anélkül is, hogy az adott konkrét segélyakcióba bevonnák a Nemzetközi Valutaalapot. Tekintve, hogy ilyen esetekben közvetlenül az EU- büdzsé, illetve a tagállamok együttes garanciavállalása jelenti a hitelfelvételhez a fedezetet, a műveletet az EU magában is le tudja folytatni - mutatott rá Patrizio Fiorilli, az EU költségvetési biztosának szóvivője. Az IMF részvétele minden ilyen esetben mint lehetőségként áll fenn, az "európai pénzügyi stabilitási eszköz" esetében még ennek lehetséges mértékét - az EU-támogatás 50 százaléka - is rögzítették. (Ezért beszélt utóbb a sajtó "750 milliárdos megacsomagról", amiben azonban csak maximum 500 milliárdot tesz ki az európai uniós finanszírozás, erre jöhet még rá további 250 milliárdnyi IMF-rész. Ez utóbbi azonban - jogi szempontból - csupán lehetőség, de nem szükségszerűség.)
Névtelenséget kérő bizottsági források ugyanakkor visszatérően fontosnak érezték hangsúlyozni azt is, hogy a gyakorlatban mindez valószínűleg másként működne, és a politikai szintű döntéshozás nagyon nagy eséllyel megkerülhetetlennek fogja érezni minden további esetben is az IMF részvételét. "Ilyen volumenű pénzeszközök mozgósítása értelemszerűen akkor jön szóba, ha nagyon nagy a baj. Ha viszont nagyon nagy a baj, akkor az IMF bevonása több, mint valószínű" - fejtegette a Bruxinfónak egy bennfentes.
Ez utóbbi oka többszörös. Részint az EU is szereti, ha ilyen esetben a felelősség és a teher több vállon nyugszik, (konkrét tagországok is - mindenekelőtt a német kormány - sok esetben igénylik, hogy a mentési akcióban felmutatható legyen unión kívüli nemzetközi részvétel is, mint az jól látszott a görög-csomag idején). További fontos szempont az IMF szakértelmére való támaszkodás. EU-oldalon ma még nincsen nagy hagyománya - tehát túl sok tapasztalata sincs - a segítségre szoruló ország érdemi átvilágításának - tette hozzá az idézett forrás.
Ugyanezen illetékesek ugyanakkor fontosnak tartották azt is, hogy konkrétan Magyarország helyzetét tekintve emlékeztessenek: az egész kérdés egyelőre annyiban csupán elméleti, hogy formálisan nincsen szó bármilyen újabb magyar hitelkérelemről, tehát a lehetséges szereposztás is csupán hipotetikus lehet. A magyar kormánynak néhány hónap múlva jár le egy korábbi hitelszerződése az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal - emlékeztetett egy bizottsági illetékes ennek kapcsán.
Ha Budapest újabb, hasonló hitelszerződést nem óhajt kötni, és a jelek szerint a mostanra kialakult helyzetben erről van szó, akkor a két szervezet jövőbeni szerepe eltérő lehet. Az IMF a már odaítélt hitelkeret lehívhatósága fejében a korábbi kormányvállalások teljesülését vizsgálhatja, amitől ha eltérést tapasztal, megtagadhatja további a további hitelrészletekhez való hozzáférést.
Az EU más alapon vizsgálja az országot: a hitelmegállapodás teljesítése csupán egy tényező, fontosabb az, hogy mindezek mögött áll egy 2004 óta folyamatosan zajló "túlzott államháztartási hiány"-eljárás Magyarország ellen. Mindaz, amit az EU számon kér, illetve amiről a mindenkori magyar kormány tájékoztatni-tárgyalni tartozik Brüsszel felé, végső soron ez utóbbi keretei közé illik. Különösen, hogy ez a helyzet viszont - mindaddig, amíg a hiány nem megy az elvárt szint alá, és nem szüntetik be az eljárást - a mostani hitelszerződés októberi lejárta után is fennmarad.
Amikor tehát a magyar politikai vezetés arról beszél, hogy a közeli jövőben elsősorban az Európai Unióval - konkrétan is az Európai Bizottsággal - van tárgyalnivalója, voltaképpen a fentiekre tesz utalást - vélik brüsszeli források, hangsúlyozva, hogy mindez persze csak akkor és addig tartható, ha és amíg a magyar kormány nem kényszerül rá újabb, nagy volumenű hitelfelvételre. Erre most láthatóan nem szorul rá, hiszen a piacokon is képes viszonylag megfizethető áron forrásokhoz jutni, de egy újabb IMF-megállapodás elmaradása kockázati tényező is lehet a jövőben, ha - akár Magyarországtól független okok miatt - váratlan piaci zavarok miatt újabb vészhelyzet támad - jegyzik meg brüsszeli illetékesek.
