Hány éve élünk rosszabbul?

Az elmúlt év reálbéresésével öt-hat évvel ezelőtti szintre esett vissza a kereseteink értéke. A fizetésünk még mindig csak tizenhárom százalékkal ér többet, mint a rendszerváltás előtti évben, igaz, már ahhoz is 2002-ig kellett várni, hogy béreink reálértéke elérje 1989-es szintet. A kétezres évek első felében még nőttek a magyar keresetek, de 2006 óta már másodszor ér kevesebbet a fizetésünk az előző évinél.

Az elmúlt húsz évben a  legjobban a 2006-os választási évben éltünk, még akkor is, ha azon az ősszel már elkezdődtek a megszorítások. Ma az utolsó szocialista év bérszintjének 113,2 százalékát éri egy átlagos fizetés, ami jóval magasabb az 1996-os mélypontnál (74,3%), de kevesebb a 2005-ös reálkereseteknél (116,5%). Idén tehát körülbelül annyi pénzből gazdálkodhatunk, mint 2004-ben.

Jólét kontra növekedés

A rendszerváltás után 1996-ig évről évre egyre kevesebb dolgot vásárolhattunk jövedelmünkből, majd a Bokros-csomag sokkja után az évtized második felére növekedni kezdtek reálbérek. 2006-ig alapvetően emelkedő trend jellemezte a magyar reálkereseteket, aztán 2007-ben és 2009-ben is megtört az emelkedés. Mindkét év komoly csökkenést hozott, elsőként a Gyurcsány-kormány megszorítása, 2009-ben a válság kitörése tépázta meg a fizetéseket. A két visszaesés közül csak a tavalyi volt törvényszerű, 2007-ben nem volt világgazdasági indoka a reálbércsökkenésnek. Ezt támasztja alá, hogy a régióban egy országban sem volt reálbéresés a válság előtti években.

Magyarországon a kormányok mesterségesen növelték az életszínvonalat, és ez együtt járt a gazdaság hosszú távú pályájának a romlásával. Hiába történt meg a ,,jóléti rendszerváltás" 2002-ben, a nagy költségvetési hiány és az évről évre növekvő államadósság miatt csak idő kérdése volt a korrekció. Az egyensúlyteremtés árát és a megnövekedett kamatterheket ma is fizetnie kell a lakosságnak.

A régiós országok államadósságát figyelembe véve jól látszik, hogy 2002-ben leváltunk a régióról, és stabil emelkedésbe kezdett az ország adósságpályája. Az államadósság magas szintje nagyobb kamatterheket ró a mindenkori költségvetésre, és kockázatosabbá teszi az országot a külföldi befektetők szemében. Emiatt kerülünk olyan könnyedén a külföldi lapok címoldalaira, hiszen mindenki tudja, hogy  ekkora államadósságnál végzetes következményekkel járhat a költségvetési politika lazítása.

Kisebb jólét, kevesebb Big Mac

A mesterségesen gerjesztett magasabb jólét kudarcát fejezi ki az a két életszínvonal-mutató is, amelyek alapján a régióban Magyarország nemhogy fejlődni nem tudott, de az elmúlt években veszített korábban elért relatív jólétéből . Az egyik mérce a svájci UBS bank által továbbgondolt Big Mac-index, ami azt méri hány percet kell dolgozni egy adott fővárosban egy Big Mac, esetleg egy kiló kenyér vagy rizs megvásárlásáért. 2006 és 2009 között az index változása kedvezőtlenebb eredményt mutat, mint a hagyományos reálbér mutató.

Hány percet kell dolgozni egy..
	Egy Big Macért		Egy kiló kenyérért
	2006.	2009.	2006.	2009.
Varsó	43	31	17	13
Prága	39	38	14	12
Bukarest	69	42	31	27
Budapest	48	59	14	20
Pozsony	55	62	21	23

Budapesten egy Big Macért 2006-ban 48 percet kellett dolgoznia egy átlagbért keresőnek, ugyanazért a szendvicsért tavaly már egy perc híján egy órát. Ez azt jelenti, hogy a bérünk növekedése nem tartotta a lépést a  Big Mac referenciának számító árának változásával. A régióban rajtunk kívül Pozsonyban volt szükség több munkára egy Big Mac megvásárlásához tavaly, mint 2009-ben, ott 55 percről 62 percre nőtt ez a mutató. Ugyanez a szám Varsóban 43-ról 31-re, Bukarestben 69-ről 42-re, Prágában 39-ről 31-re csökkent. A kenyérért is csak a nálunk és Pozsonyban jutunk hozzá több munkával, mint korábban, de a növekedés nálunk lényegesen nagyobb.

A magyar lakosság jólétéről az ENSZ által használt humán fejlettségi index (HDI) sem fest sokkal jobb képet. Ezt a mutatószámot a GDP-ből vezetnek le, de figyelembe veszik a vásárlóerő értékét, a születéskor várható élettartamot, az írástudatlanok számát és a beiskolázási arányt is. Ebben a tekintetben Magyarország 2002-ben a harmincötödik helyen állt a világ országainak rangsorában, 2009-re nyolc helyet visszacsúszva már csak a negyvenharmadik volt. Az egész régióra jellemző, hogy 2002 óta rontott , de egymáshoz viszonyítva a környező országokat már a korábbi eredmény rajzolódik ki. 2002-ben a harmincötödik hellyel még Prága után a régió második legfejlettebb országa voltunk, a 2009-ben már csak Romániát sikerült megelőznünk.

HDI index alakulása (helyezés a világrangsorban)
	HDI index	2002.			2009.
1.	Csehország	33	1.	Csehország	36
2.	Magyarország	35	2.	Lengyelország	41
3.	Szlovákia	36	3.	Szlovákia	42
4.	Lengyelország	37	4.	Magyarország	43
5.	Románia	63	5.	Románia	63

Úgy tűnik, az elmúlt évtizedben egyet léptünk előre, kettőt hátra. A számokat felfoghatjuk úgy is, mint kísérletet arra, hogy lehet-e betartani felelőtlen választási ígéreteket, vagy megengedhetünk-e magunknak választási éveket négyévente. Ugyanakkor a mindenkori hiánycél megállapításánál is érdemes figyelembe venni, hogy mire mentünk a laza költségvetési politikával.