Itthon is gond lehet az európai adóssághegyekből

2010.08.18. 07:42
Múlt héten látványosan megugrott néhány nyugat-európai ország csődkockázata. A globális növekedési kilátások kedvezőtlenek, az amerikai jegybank ismét lazítani kezdett monetáris politikáján, a múlt héten eladási hullám indult a részvénypiacokon, igaz, a piacok egy idő után megnyugodtak. A rossz növekedési kilátások mellett az államadósságok miatt is aggódnak a piacok, a hiánylefaragás ugyanis túl lassan halad. Elemzők szerint vége a gazdaságok együttmozgásának, bizonytalan időszak áll előttünk, amire Magyarország nincs felkészülve.

A megkezdődött kiigazítások ellenére számos európai ország adósságcsapdában van. A válság 2008-as kibontakozására reagálva a kormányok szerte a kontinensen kiköltekeztek. A magánadósságok államosításával, bankmentésekkel, a munkanélküliség növekedését fékező gazdaságélénkítő csomagok beindításával, pénzkibocsátással reagáltak a depresszióra.

A piac eleinte optimistán reagált a kiköltekezésre, 2009 tavaszától a részvénypiacokra visszatértek a vevők igen jelentős árfolyamemelkedést generálva. Eleinte a gazdaságpolitika irányítói néhány ország kivételével szerte a világban figyelmen kívül hagyták a gyülekező viharfelhőket. Idén tavasszal a görög államcsőd élesen rávilágított a költekezés fenntarthatatlanságára, ezért több kormány a költségvetés helyzetének javításába kezdett, szinte abban versenyeztek egymással az európai uniós államok, ki milyen gyorsan tud megszorító csomagot összeállítani. A nagy EU-államok is beálltak a sorba, a németek, franciák gigakiigazításról döntöttek.

A konszolidációs törekvések eredménye azonban vegyes – mutat rá a Portolio.hu egyik elemzése. A bevételek növelését és a takarékoskodást kombinálva több ország jó irányba mozdult el, sokan azonban csak kismértékű kiigazítást hajtottak végre. Az utóbbi hetek eseményeiben pontosan az tükröződik, hogy a szerény igyekezet már nem nyugtatja meg a piacokat. Bár a legsúlyosabban eladósodott országok esetén (ír, görög, brit, spanyol) a jövő évi költségvetési kilátások jelentősen javultak az év eleji várakozásokhoz képest, de még mindig sokkal több a kiadásuk, mint a bevételük.

A piaci bizonytalanságot tehát alapvetően az okozza, hogy az EU27-ből tucatnyi tagállam úgy mutat fel még a jövő évben is kamatkiadások nélküli (úgynevezett elsődleges) államháztartási hiányt, hogy közben az államadóssága meghaladja a GDP 60 százalékát. Jelenleg öt-hét ország helyzete (Görögország, Nagy-Britannia, Portugália, Írország, Franciaország, Spanyolország, Ciprus) számít kifejezetten kritikusnak.

Vége a világgazdaság együttmozgásának

A piacok jelenleg attól rettegnek a leginkább, hogy kialakul-e újabb recesszió a világgazdaságban. A helyzet azért súlyos, mert a kormányok fiskális mozgástere már megszűnt az eddigi élénkítések, az elszaladt államadósságok miatt, így csak a továbbra is laza monetáris politika fékezheti a visszaesés kialakulását. A költségvetés lazítására csupán néhány egyensúlyban lévő ország képes, még az amerikai gazdaság sem engedheti meg magának újra a magas költségvetési hiányt - mondja Gárgyán Eszter, a Citibank elemzője.

A kialakult kockázatkerülési hangulat leginkább annak köszönhető, hogy ameddig az Európai Unió fejlett országai erősebb növekedési adatokról számoltak be, addig a periferiális országok a vártnál alacsonyabb növekedést tudtak csak elérni. A gyengébben teljesítő országok már eleve törékenyebb helyzetben vannak, így a negatív gazdasági adataik fokozottabb hangulatváltást idézhetnek elő. A befektetők ezért újra a biztosnak mondható német állampapírok felé fordultak az elmúlt időszakban, de egyelőre ez nem hozott eladói nyomást a feltörekvő piacokon. Az amerikai GDP-adatra az elemző szerint csak rövid távú volt a negatív reakció, hiába voltak kedvezőtlenebbek a munkaerőpiaci és lakáspiaci adatok is, egyelőre a monetáris élénkítésben bíznak a piaci szereplők.

Az adósok visszafizetési képessége kérdőjeleződött meg, ez újra és újra előtérbe helyezi a globális kilátásokkal kapcsolatos aggodalmakat – mondja Duronelly Péter. A Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója szerint már a 90-es években indult el az a folyamat, ami megágyazott az soha korábban nem látott mértékű eladósodásnak: óriási részvénypiaci áremelkedésnek lehettünk a szemtanúi, amihez alacsony infláció társult, az ingatlanárak is elszabadultak, a feltörekvő országok devizái pedig felértékelődtek. Mindez együttesen alapozta meg az eladósodást.

Most csak annyi történik, hogy a válság különböző fázisokba lép. Ezek kiváltója mindig más, egy-egy hír újból és újból fókuszba helyezi az adóssághegyeket. Az utóbbi hetek félelmeit Duronelly szerint az válthatta ki, hogy az Egyesült Államok gazdasági növekedési kilátásai kedvezőtlenek. A szakember tartósan alacsony globális növekedésre számít, a piaci félelmeket pedig fokozza, hogy a gazdaságélénkítés lehetőségei pontosan a magas államadósságok miatt leszűkültek. A monetáris politikának maradt mozgástere, kamatokat persze már nem nagyon lehet vágni, de pénzt mindig lehet beletolni a gazdaságba.

Duronelly szerint a világgazdaság együttmozgásának vége lesz. A válságot megelőző években mindenhol kiszámítható és biztos növekedés volt, az inflációs pályák is összeigazodtak, most azonban egy olyan időszakba léptünk, amikor a különböző piacok és devizák össze-vissza fognak mozogni.

Forintfélelmek

Magyarország még mindig a legsérülékenyebb országok között van Gárgyán Eszter szerint, a helyzeten pedig az elmúlt időszak kormányzati nyilatkozatai nem segítettek. Egyensúlyi szempontból ugyan sok területen javult a helyzetünk, alacsonyabb lett a költségvetési hiány és nagyon jó a folyó fizetési mérlegünk, de a magas államadósságunk és az alacsony növekedés továbbra is rányomja a bélyegét a megítélésünkre. Kockázatnövelő tényező az is, hogy az adósságunk jelentős része külföldi kézben van, és rövid az állampapírok lejárati ideje is. A következő évek adósságtörlesztése nagy terhet fog jelenteni az ország számára, ugyanis az adósságunk megújítása és az IMF-hitel törlesztés miatt a következő években még fokozódni fog az ország forrásbevonási igénye.

Így tudjuk visszafizetni tartozásainkat

A bruttó visszafizetendő adósság az egy év vagy azon túl lejáró adósságokkal, illetve a nemzetközi hitelek visszafizetésének esedékes részletével együtt 2011-ben 2150 milliárd forintnak felel meg, idén 1660 milliárd forint. 2012-ben 2300 milliárdos törlesztési kötelezettségünk lesz.

A 2011-12-ben lejáró összes adósság tehát 4450 milliárd forint, ebből a piacról fölvett devizaadósság meghaladja a 900 milliárd forintot (3,3 milliárd euró). Ezt a nemzetközi tőkepiacokról újabb devizakötvények kibocsátásával akkor tudjuk finanszírozni, ha kedvező marad a nemzetközi befektetői környezet, illetve ha nem romlik a magyar államadósság hitelminősítése. Az ÁKK szerint akkor sem lesz baj, ha fordul a széljárás. Ebben az esetben a nemzetközi hitelcsomagból lehívott de eddig fel nem használt 3 milliárd eurós tartalékból lehetne törleszteni a lejáró adósságokat.

A Citibank elemzője a stabil forintot és a jó állampapírpiaci teljesítményt mégsem tartja meglepőnek, mert az egész régió jól teljesített. Arról van szó, magyarázza, hogy a negatívabb piaci hangulat egyelőre nem érintette a fejlődő piacokat, ami a lengyel és a cseh állampapírok jó teljesítményén is látszik. A bizonytalanságok ellenére a piac inkább optimista Magyarországot illetően, és az önkormányzati választások után az IMF-el való megegyezést árazta be. Amennyiben ez nem történik meg, az újra eladói nyomás alá helyezheti a magyar eszközöket.

A forint Duronelly Péter szerint gyengülő pályán fog haladni. Ha elindul a fogyasztás és a beruházás táplálta növekedés, az több importot fog generálni. Ha ezzel párhuzamosan nem tudjuk növelni az exportot, akkor a forint gyengülni fog. Ez azonban a devizahitelesek miatt igen fájó folyamat lesz, sajnos „ma már a forint árfolyama nem közgazdasági, hanem társadalmi probléma” – fogalmaz a szakember. Ez a bankrendszer hitelportfoliójának a romlásához, a hitelezés visszaeséséhez vezet, ami a növekedés ellen hat.

Ebben a helyzetben Duronelly szerint a gazdaságpolitikának két prioritása kell legyen: minden esetben tudjuk finanszírozni az állam és a magánszektor adósságait, és tartsuk stabilan a forintárfolyamot. „Attól félek, hogy ez a felismerés még nincs meg.”