Kellemetlen mellékhatásai lehetnek az újabb csomagnak

Több nehezen érthető dolog is van a kormányfő által tegnap felfestett második akciótervben.

Az állam nagy marad

Hiába egységes már egy ideje a közgazdászszakma abban, hogy túlterjeszkedik a magyar állam, régiós versenytársainkhoz és saját fejlettségünkhöz képest is nagyon magas a redisztribúció, az állam a GDP közel 50 százalékát osztja újra, ezen a most bejelentett második akcióterv fikarcnyit sem javít.

A bejelentett intézkedések extraadókat takarnak, illetve a magánszemélyek és a magánnyugdíjpénztárak közötti szerződésekbe nyúlnak bele, leállítva a nyugdíjpénztárakba folyó pénzt (ezt több szakértő alkotmányosan is aggályosnak tartja) Az államháztartás kiadási oldalához nem nyúlnak, és a lapunkban ismertetett jövő évi költségvetési tervezési körirat által sugallt pár tízezres leépítés a közszférában és a dologi kiadások néhány százalékos lenyesése sem javít érdemben a helyzeten, az ennek a számlájára írható 100-200 milliárd forintos egyenlegjavulás távol áll attól, hogy drámai áttörésről beszélhessünk.

Kitettebbek leszünk a külföldnek

A magánnyugdíjpénztári rendszer előrevetíthető felszámolása azt a problémát vonhatja maga után, hogy az állam finanszírozása a mostaninál is jóval inkább kitettebb lesz a külföldi befektetőknek, a piaci hangulatváltozás ezért a korábbiaknál is nagyobb kilengéseket okozhat a forint árfolyamában és az állampapírpiaci hozamokban. Most a magánnyugdíjpénztári szektor szívja fel a magyar állampapírok legnagyobb részét, a nyugdíjpénztárak kiesése, megszűnése esetén nemcsak a kereslet esik vissza, hanem jóval nagyobb kilengések lesznek a hozamok alakulásánál.

Olyan, mint az áfaemelés

Nem sok kétség lehet afelől, hogy az extraadók miatti többletterhet az érintett cégek átháríthatják a fogyasztóikra, nagy valószínűséggel díj- vagy áremelésekkel fognak szembesülni a távközlési cégek ügyfelei, az energiát felhasználók, vagy a vásárlók a boltban. (Matolcsy György szerint az adót nem fogják áthárítani, az Indexnek nyilatkozó szakértők azonban nem sok kétségét hagytak efelől.)

Még a bankadó esetében sem született olyan rendelet, jogszabály, amely kizárta volna, hogy azt valamilyen formában áthárítsák a hitelintézetek, biztosítók. A Költségvetési Tanács nyáron úgy kalkulált, a többletteher 60 százalékát tovább fogják hárítani az ügyfelekre a pénzügyi cégek. Ha a most megtalált három szektor szereplői is áremeléssel reagálnak, akkor az adóemelés egy részét vagy egészét lényegében a vásárlók, fogyasztók fizetik meg, ami lényegében egyenértékű azzal, mintha áfaemelést hajtott volna végre a kormány.

Mire kell ennyi pénz?

A most bejelentett extraadók és a magánnyugdíjpénztári pénzek költségvetésbe csurgatása azért is magyarázatra szorul, mert első blikkre jóval nagyobb pluszbevételt jelentenek a költségvetésnek, mint amire a mostani információk alapján szükség lenne.

Idén 221 milliárd forinttal javítanák a büdzsé egyenlegét a lépések. Ez sokkal több pénz, mint amekkora lyuknak kellene lennie a költségvetésen: nyár közepén az IMF és az EU a GDP 0,3 százalékának megfelelő, 80-90 milliárd forintos elcsúszásra láttak esélyt, ettől pedig elég távol van a 221 milliárdos megszorítás. A drasztikus lépések csak egy részét magyarázhatja az, hogy a nemzetgazdasági tárca nem képes végrehajtatni a nyáron elrendelt 120 milliárd forintos zárolást a költségvetési intézményeknél, és az állami vállalatok bértömeg-csökkentése is döcögősebben halad a számítottnál, és hogy kicsit ronthatta az idei hiánycél elérésének esélyét a tavalyi, korábban gondoltnál nagyobb hiány.

Jövőre legalább 520 milliárd forintos extrabevételt jelent a büdzsé számára a négy intézkedés. Erre még akár több százmilliárd forint is rájöhet azzal, hogy – amint a kormányfő jelezte – megnyitják a visszalépés lehetőségét a magánnyugdíjpénztári rendszerből a teljesen állami pillérbe. Érdemi kiadáscsökkentés nélkül a jövő évi adócsomag és a hiánycsökkentés kényszere megkívánhat valóban 500 milliárd forint körüli összeget, de az egyelőre nem látszik, hogy minek a befoltozására kellene az a pénz, amelyet az állami pillérbe való átlépéssel – felhalmozott vagyonként – hoznak magukkal az addigi pénztártagok.

Azt az ellentétet sem oldotta fel a kabinet, hogy egyszeri, átmeneti adóemelés nyújtana részbeni fedezetet egy olyan szja-csomagra, amely permanensen, minden évben több százmilliárd forintot hagy ott a dolgozó rétegnél. Másképp: egy egyszeri kiigazítással tömné be azt a lyukat, amely három év múlva, a különadók kivezetése után újra kitágulna.