Szlovákiában elbukott a nyugdíjak államosítása

Térben és időben sem kellett túl messzire mennie a Fidesznek, hogy muníciót találjon a nyugdíjpénztárak elleni hadjárathoz. Az előző szlovák kormány a baloldali populista Robert Fico vezetésével a Fideszhez hasonló érvekkel támadta a pénztárakat, és mindent megtett, hogy minél több embert meggyőzzön: az állami rendszer biztonságosabb a tőkésített második pillérnél. (A pillérek közötti különbségekről ebben a cikkünkben olvashat.)

A költségvetést kellett befoltozni

A szlovák szociális minisztérium az utóbbi években kétszer is kinyitotta az állami kapukat a magánnyugdíjpénztár-tagok előtt. Először 2008 első félévében lehetett váltani, a lehetőséggel 106 ezren éltek – miközben huszonkétezerrel nőtt a pénztártagok száma –, ami elmaradt a szlovák kormány várakozásától. 2008 november közepén újra lehetővé tették az átlépést. Akik túl kockázatosnak gondolták a részvényekbe is fektető pénztárakat, 2009. június végéig léphettek vissza a tisztán állami nyugdíjrendszerbe.

Ficóék ekkor százötvenezer visszalépőt vártak, ráadásul annyira biztosak voltak a dolgukban, hogy a 2009-es nyugdíjkiadásokat részben az átlépők vagyonából akarták finanszírozni – a költségvetési törvényben háromszázharmincmillió euróval (kilencvenmilliárd forinttal) számoltak ebből a forrásból.

Csalódniuk kellett. Hatvanötezren léptek ki a második pillérből, és tizenötezren léptek be, pedig 2008 végén megszüntették a pályakezdők kötelező pénztártagságát. A szlovák illetékesek elismerték, hogy ennél jóval több bevételre számítottak, a nyugdíjkiadások több százmillió eurós hiányzó fedezetét a pénzügyminisztérium más forrásokból teremtette elő.

Szlovákiában is van Selmeczi Gabriella

A szlovák tisztségviselők és kormányzati illetékesek eleinte csak szóban, később tettekkel is támadták a nyugdíjpénztárakat.

A szlovák kormány nemcsak abban hasonlított a magyarhoz, hogy az állami pillér hiányát akarta betömni a magánnyugdíjpénzekkel, de hasonló érveket is használt. A pozsonyi Új Szó tudósításai szerint a leggyakoribb érv a nyugdíjalapok rossz teljesítménye és nagy kockázatai voltak, szemben az állami biztonság ígéretével.

A szlovák témafelelős, a munka-, család- és szociálisügyi miniszter – az ottani Selmeczi Gabriella – egy tévéműsorban kifejtette, hogy több mint háromszázezer ügyfélnek a második pillérben semmilyen jövedelme sincs, és összesen nyolcszázezer embernek nem éri meg a pénztáraknál takarékoskodni.

A kormányzati tisztségviselők azzal érveltek, hogy az átlagbér körül kereső negyvenéveseknek nem éri meg a tőkefedezeti rendszer. A szociális tárca a média minden frontján, illetve egy ingyenes információs vonalon is agitált a kasszák ellen.

„Akartok illetéket? Kaptok. Ha nyereséges lesz a nyugdíjpénztár” – mondta Fico. Nem sokkal később bejelentették, hogy korlátozzák az itthon is a viták középpontjában álló nyugdíjpénztári költségeket. A Fico-kabinet bevezetett egy kötelező garanciaszámlát is. Ma minden nyugdíjpénztárnak a tagdíj egy kis részét automatikusan ide kell utalja, hogy a pénztártagok esetleges veszteségeit legyen miből fizetni. (Idehaza is van ilyen garanciaalap, bár a kormányfő korábban ennek az ellenkezőjét állította egy tévéinterjúban.)

Szlovákiában is napirendre kerültek a járulékváltozások. Egy televízióadásban Vladimír Mečiar azt fejtegette, hogy milyen jó lenne, ha a kormány kilencről három százalékra faragná le a kasszáknak járó befizetéseket.

A szlovák kormány az idősebb korosztályok átlépését egy 2005-ös törvény módosításával kényszerítette ki. A tőkefedezeti pillér indulásakor még az volt a szabály, hogy mindenkinek legalább tíz évig kell valamelyik nyugdíjkassza tagjának lennie. Ezt tizenöt évre emelték, amit az idősebb pénztártagok nem tudtak teljesíteni, így automatikusan csak az állami rendszert választhatták.

Kis szlovák nyugdíjtörténet

Szlovákiában a Dzurinda-kabinet 2005-ben vezette be a második pillért, a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszert, ami hasonlóan működik az ittenihez. A járulékok egy része automatikusan ide érkezik, rést ütve az e nélkül is fenntarthatósági problémákkal küszködő állami nyugdíjalapon. (A szlovák társadalom is az elöregedéssel küzd a csökkenő népszaporulat és az emelkedő átlagéletkor következményeként, ami komoly feszültségeket okoz a nyugdíjrendszerben.)

A helyzet visszássága, hogy hasonlóan a hazai példához, az átmenetileg többlethiányt okozó második pillért pontosan a fenntarthatóság érdekében vezették be. Az egyensúly a teljes rendszerben azonban csak hosszú távon áll be, amikor megindulnak a kifizetések a nyugdíjkasszákból, ami tehermentesíti az állami pillért. Rövid távon viszont növeli a kiadásokat, ami az aktuális politikai vezetésnek okoz nehézségeket. A rövid távú érdekeit szem előtt tartó Fico a könnyű pénzszerzési lehetőség miatt nyúlt bele a rendszerbe.

Az öngondoskodást a jelenlegi, jóval piacpártibb szlovák kormány is gyengíti. A jövő évi költségvetés 1,7 milliárdos (több mint 450 milliárd forintos) megtakarítással számol, ezért az egyik takarékossági intézkedésként a harmadik nyugdíjpillérben –  a három százalék alatti költségvetési hiánycél eléréséig – szüneteltetik az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések adókedvezményét.

Egy hónapja kezdődött

Orbán Viktor október közepén jelentette be, hogy a kormány tizennégy hónapra elvonja a járulékokat. Pár nappal később kinevezte Selmeczi Gabriellát nyugdíjvédelmi biztosnak. Selmeczi feladata tisztázni, hogy mi okozta a magánnyugdíjpénztárak veszteségét, és hogy hová tüntették a kasszák a rájuk bízott vagyont.

A kormány ezután egy  törvénnyel lehetőséget teremtett arra, hogy –  a szabad választás nevében – a nyugdíjkasszákból mindenki visszaléphessen az állami pillérbe. Nemrég a kormányfő már arról beszélt, hogy a magánnyugdíjpénztárak agyonnyomták a költségvetést, és hogy kivezetésükhöz csak két-három hónapra lesz szükség. Pénteken Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter azt nyilatkozta, hogy meg kell szüntetni a magánpénztárakat, mert a rendszer kudarcot vallott.

(Cikkünkben a szlovákiai Új Szó tudósításaira támaszkodtunk.)