Nagyobb inflációt akar a kormány

A kormány a mostani 3-ról 3,5 százalékra szeretné emelni az inflációs célt, és mindent megtesz, hogy keresztülvigye akaratát, – értesültünk több kormányzati forrásból. A szándékról ma hivatalosan még szó sem lehet, a kormánynak ugyanis semmilyen módon nincs beleszólása az inflációs cél meghatározásába, arra a jegybank, a monetáris tanács jogosult. A héttagú testületben azonban a négy külső tag mandátuma márciusban lejár, és a jelölési eljárás szabályainak módosításával – erről már törvényjavaslat-tervezet is készült – a kormánypárti többség kezébe kerülhet mind a négy utód kinevezése, így közvetve a lehetőség a monetáris döntések befolyásolására.

Nem is titkolják nagyon

A kabinet egyébként nem is nagyon titkolózik szándékáról. A 2011-es költségvetési törvényjavaslat egyik mellékletében (pdf-formátum) olvasható kitekintésben 3,5 százalék körüli inflációs előrejelzések vannak 2014-ig bezárólag. A Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium pedig pár hete egy Brüsszelnek elküldendő, tízéves távlatban gondolkodó dokumentumban (pdf-formátum, 5. és 6. oldal) még egyértelműbbé tette, mit is szeretne. Az új kormány intézkedései nélkül kalkulált alappálya a mostani inflációs célnak megfelelően háromszázalékos fogyasztóiár-indexet vetít előre, azonban a kormány lépéseit és terveit magában foglaló – úgynevezett normatív – pálya 3,5 százalék körüli számokat szerepeltet a 2015-ig.

A kormánynak beleszólása sem lenne

Az inflációs cél 2001-es bevezetése óta három százalék Magyarországon. Hosszú évekig a Magyar Nemzeti Bank a kormánnyal egyetértésben határozta meg az inflációs célt, azonban 2009 közepén az Európai Központi Bank kérelmére, az uniós normákhoz igazodva, a jegybanki függetlenség teljesebb körűvé tétele céljából megváltozott a táncrend, azóta a jegybank kizárólagos jogköre az inflációs cél meghatározása. (A lépés azért visz közelebb a jegybanki függetlenség kiteljesedéséhez, mert az MNB kormányzati nyomástól mentesen határozza meg azt a célt, amelynek elérését, teljesítését megköveteli tőle a törvény.) A mindenkori kormánynak tehát most nemhogy döntési, de még véleményezési joga sincs, az inflációs cél egyedül a monetáris hatóság hatókörébe tartozik.

Az inflációs cél elérése, illetve tartása az MNB elődleges, legfontosabb feladata, minden más szempontot – például a kormány gazdaságpolitikájának támogatását mint másodrendű célt – csak ennek alárendelve vehet figyelembe. A jegybank úgy alakítja a kamatokat, úgy hat kimondva-kimondatlanul a forintárfolyamra, úgy befolyásolja a várakozásokat (ez a monetáris politika három, úgynevezett transzmissziós csatornája), hogy azok az inflációs cél elérését szolgálják. A kamat emelése vagy csökkentése, a forintárfolyam erősödése vagy gyengülése – összefoglaló néven a monetáris kondíciók – nem azonnal hatnak az inflációra, hanem öt–nyolc negyedéves késleltetéssel, ezért az MNB mostani kamatdöntéseit az vezérlik, hogy másfél-két év múlva az akkori infláció elérje a célt, az éves drágulás háromszázalékos legyen.

Kisebb inflációs célhoz szigorúbb monetáris kondíciók (nagyobb alapkamat, erősebb árfolyam) kellenek, magasabb célt kisebb kamattal, gyengébb forintárfolyammal lehet elérni. A Fidesz már hatalomra kerülése előtt is kisebb kamatokat sürgetett, és a kormány megalakulása óta a növekedéspárti kormányzati gazdaságpolitika jegyében nem változtattak hozzáállásukon.

A kormány alapesetben a szigorú költségvetési politikával hozzá tudna járulni egy kedvező környezethez, amely lehetőséget teremtene az MNB-nek az alacsonyabb kamatokra. A költségvetési tervet eddig azonban azért kritizálta például a Költségvetési Tanács, mert az nem egy fenntartható pályát vetít előre, jövőre számszakilag ugyan teljesülnek a vállalások, de utána „kilyukad a büdzsé”.

A monetáristanács-tagos trükk

Itt válik érhetővé, miért szánta el magát a kabinet, hogy saját embereit ültesse az MNB legfőbb döntéshozó testületébe, az inflációs célról és a kamatokról is döntő monetáris tanácsba. Mint arról beszámoltunk, a kormány már el is készített egy törvényjavaslat-tervezetet, amely megváltoztatja a monetáristanács-tagok kinevezésének szabályait, aminek eredményeként március 1-jétől négy kormányközeli tag kerülhet a monetáris tanácsba, nyomban többséget alkotva az MNB-elnök és a két alelnök alkotta belső tagok felett. A négy új monetáristanács-tag már az első tanácsülésen elérheti, hogy az inflációs célt – a kormány szája íze szerint – 3,5 százalékra emelje a jegybank.

Erre már csak az is apropót teremtene, hogy az inflációs célt bizonyos időközönként, maximum háromévenként felül szokták vizsgálni (eddig mindig változatlanul hagyták a célt), és a legutóbbi felülvizsgálat 2008-ban volt.

A Fidesz nem akar eurót

A magasabb inflációs cél arról árulkodik, hogy a Fidesznek esze ágában sincs belátható időn belül bevezetni az eurót. Az euróbevezetés egyik kritériuma az inflációs feltétel: csak az az ország vezetheti be az eurót, amelyikben az infláció legfeljebb másfél százalékponttal haladja meg az EU három legkisebb inflációját – pontosabban fogyasztóiár-indexét, ami lehet negatív is, akkor deflációról beszélünk – felmutató országának átlagát. Tavaly három ország is deflációval küzdött, átlaguk 0,9 százalékos árcsökkenés, így az inflációs kritériumot most 0,6 százalékos inflációnál lehetne teljesíteni.

De ha azt mondjuk, hogy a tavalyi év nem volt szokványos, mert válsággal sújtott esztendő volt, ahol árcsökkenéssel reagáltak a vállalatok a nehéz helyzetre, akkor érdemes azt alapul venni, hogy az eurózónában az inflációs cél két százalék körüli, de azt meg nem haladó áremelkedési ütem (az Európai Központi Bank nem szab ennél konkrétabb mértéket). Nyilván mindig lesznek országok, amelyek az átlag alatti inflációt produkálnak, így a 3,5 százalékos magyar inflációs célhoz közeli adott évi drágulási ütem alapján biztosan nem is kérhetnénk felvételünket az eurózónába.

A forint könnyen gyengülhet

Az inflációs cél megemelése azt is üzeni a befektetőknek, a piacnak, hogy alacsonyabb kamatok lesznek Magyarországon annál, mint amelyeknek a mostani inflációs cél mellett kellene lenniük, ez kamatcsökkentésben vagy a kamatemelési ciklus megkezdésének elhalasztásában testesülhet meg. Ez pedig nagyon könnyen a forint gyengülését hozhatja.

Ezen túlmenően a magasabb inflációs cél gazdaságpolitikai hitelvesztést okoz, ami ráerősíthet a forint leértékelődésére.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!