A kormány nem cáfolja az infláció felpörgetésének tervét, sőt

A kormány a mostani 3-ról 3,5 százalékra szeretné emelni az inflációs célt, és mindent megtesz, hogy keresztülvigye akaratát – írtuk még hétfőn. Információink szerint ezért lehet szükség a monetáristanács-tagok jelölési szabályainak megváltoztatására, hogy a kormányoldalhoz húzó négy új tanácstag többséget alkotva a testületben hozzásegítse a kabinetet szándékához.

A kormány sokáig hallgatott

Noha igen jelentős gazdaságpolitikai fordulat következne be az inflációs cél megemelésének áterőszakolásával, és nyilvánvalóvá válna, hogy a Fidesznek esze ágában sincs belátható időn belül bevezetni az eurót, a kormányzat mindezidáig nem szólalt meg hivatalosan az ügyben. A Matolcsy György-vezette Nemzetgazdasági Minisztérium is csak szerda késő este, másodszori megkeresésünk után reagált.

Azt kérdeztük a tárcától (kérdéseinket eljuttattuk a kormányszóvivőhöz és a Miniszterelnökséghez is, de onnan nem érkezett válasz), hogy szeretnének-e a mostani 3 százalékosnál nagyobb inflációs célt, ha igen, mikor és mekkorát, ha pedig nem, akkor miért szerepeltetnek két dokumentumban is a középtávú kitekintésben 3,5 százalék körüli inflációs számokat. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan kommentálják hétfői cikkünket, értesülésünket. Az NGM rövidre fogta válaszában: „a kormány a hosszú távú gazdasági stratégia, valamint a költségvetés készítésekor előrejelzéseket készít, többek között az infláció mértékére. Az elemzések kiterjednek mind a bel-, mind a külpiaci folyamatokra, amelyek alapján a hosszú távú kitekintésekben jelenleg 3,5 százalékos inflációval számolunk.”

Nem tévedés a 3,5 százalékos NGM-es előrejelzés

A kormányzat részéről egyedül megszólaló NGM tehát nem cáfolta az inflációs cél 3,5 százalékra való emelésének tervét és hogy ezért lépéseket is fontolgat a kabinet, igaz, nem is erősítette meg értesülésünket. A válaszuk azonban valójában azt húzza alá, hogy nem tévedésből szerepeltetnek 3,5 százalékos inflációs számokat a több éves, 2015-ig tartó kitekintésekben.

A jegybank elsőszámú feladata, hogy úgy alakítsa a kamatokat és más monetáris politikai eszközöket, hogy azzal elérje az inflációs célt. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az alapkamaton, az árfolyamon és az inflációs várakozások alakításán keresztül az MNB azt képes befolyásolni, hogy másfél-két év múlva nagy valószínűséggel mennyi lesz az infláció, ha idő közben nem ütnek be sokkok (hirtelen élelmiszerdrágulás vagy élelmiszerár-esés, áfát emel vagy csökkent a kormány, hatósági árakat vezet be az állam például az energiaszektorban, stb). Ha tehát most azt látja, hogy a jelenlegi folyamatok fennmaradása esetén két év múlva a 3 százalékos inflációs cél alatti, mondjuk 2,5 százalékos infláció alakulhat ki, akkor most kamatot csökkent, vagy tolerál egy gyengébb forintárfolyamot, és így az inflációs cél közelébe löki a fogyasztóiár-indexet. Ugyanez igaz akkor is, ha nagyobb drágulás valószínűsíthető a 3 százalékos célnál, ekkor kamatot emelhet, vagy megpróbálhatja a lakosság és a vállalatok várakozásait úgy befolyásolni, hogy az a 3 százalékos cél elérését segíti.

Ebből látható, hogy ha érvényesnek fogadná el a kormány a 3 százalékos inflációs célt, akkor nem jelezhetne előre 2013-2015-re ennél nagyobb drágulást, hiszen a jegybank a kezében levő eszközöket tudja úgy alakítani ilyen hosszú időtávon, hogy a tényleges infláció a célt telibetalálja. Ez pedig közvetve azt sugallja, a kormány valamiért nagyon 3,5 százalékos inflációt akar látni közép-, illetve hosszútávon is.

Hogy mi motiválja a kormányt, nem tudni, mert nagyjából semmi értelme a 3 százalékos inflációs célt 3,5 százalékra emelni, haszna gyakorlatilag nulla lenne, ám annál több kárt tud okozni egy ilyen lépés.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!