Matolcsy György évezredes felfedezést tett
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
Mit gondol, a huszadik század során hány évenként nőtt többel az egyének szabadsága, mint előtte 5000 év alatt összesen?
Nem tudja, ugye?
És azt, hogy mennyit nőtt a nők szabadsága a boldog 1900-as években?
Ezt sem, mi?
De akkor legalább azt, hogy mik determinálják a modern társadalmak mozgástereit, és ezek a determináló tényezők hogyan változtak a modern állam és társadalom minden szintjén?
Eh, nem lesz így a nyájas olvasóból bölcs és jótékony nemzetgazdasági miniszter már sosem.
Ezekről az igen csodálatos dolgokról ugyanis Matolcsy György írt 1998-ban, akkor a Növekedéskutató Intézet tulajdonosaként és egyben ügyvezetőjeként. Az Iránytű – Magyarország mozgástere bővül című, egy helyes kis ábrával illusztrált dokumentumot – amit a fenti képre kattintva a nyájas olvasó is kellő alapossággal végigböngészhet – Járai Zsigmond pénzügyminiszter kapta 1998 őszén.
A jelenlegi nemzetgazdasági miniszter – akit Orbán Viktor nemrégen a jobbkezének nevezett – "Kedves Barátunk" megszólítással írt kísérő levelet a dolgozathoz Járainak. Ebből kiderült: "egy reményt keltő felismerésre jutott", ráadásul nem máskor, mint "1956 ünnepén", ami a levél dátuma szerint 1998. október 30-a volt (de hogy ne legyünk igazságtalanok, a tanulmány alcíme arra utal, hogy a "sokfajta vizsgálat, ezen belül gazdaságtörténeti elemzés alapján" összeállított írás 1998. október 23-30. között készült).
Miképpen alakul Magyarország mozgástere a 20. század végén s a 21. század elején? – erre a kérdésre kereste a választ az egyszemélyes intézet. És meg is kapta: "Magyarország egésze számára nem kevesebb, hanem több a szabadság, mint bármikor történelmünk során", méghozzá azért, mert "bővül a mozgástér, ha a lehetőségek tágulása meghaladja a korlátok erősödését". Márpedig, és itt a jó hír, nyomban a dolgozat első oldalán: meghaladja. Méghozzá sokkal, és egyre többel.
Matolcsy doktor ugyanis kimutatta, hogy "a determinációk négyzetesen nőnek korunkban, a lehetőségek azonban exponenciálisan". Ha valakinek esetleg nem ugrana be hirtelen: a négyzetes növekedést másképp úgy is mondhatjuk, hogy x a másodikon – ahol x az egyszerűség kedvéért legyen 1, 2, 3, 4, 5, stb. –, míg az exponenciális függvény képlete: e az x-ediken, vagyis a hatványra emelt szám nem változik, de minden lépésnél egyre magasabb hatványra emeljük: például kettő a másodikon, kettő a harmadikon, kettő a negyediken, stb. Az e értéke 2,718, ami egy matematikai állandó.
Egy grafikonkészítőn így néz ki a két fügvény:
Vélhetően valami ilyesmit akart ábrázolni Matolcsy György is az általa készített dolgozat negyedik oldalán, ám mivel a grafikonhoz – amit az esetünkben indokolatlannak nem mondható szerénységgel csak "kis ábránk" megnevezéssel illetett – semmilyen skálát nem csatolt, ebben nem lehetünk egészen biztosak.
Ez egyébként – mármint a konkrétumok, a kézzelfogható kapaszkodók hiánya – az egész kis írást végigkíséri. Nem derül ki belőle semmi a munka módszertanáról, az alkalmazott számítási eszközökről, a felhasznált irodalomról, a szabadság megállapításánál figyelembe vett tényezőkről; arról, milyen mérőszáma van a szabadságnak vagy hogy például egy végein zárt, tehát például százalékos skálában gondolkodjunk-e vagy sem. És persze azt sem árulja el, hogy miben kell mérnünk a szabadságot – például egy főre jutó ombudsmanban vagy ellenzéki képviselőben, egy plázanégyzetméterre eső vásárlóban, az egy főre jutó feketén megtermelt GDP-ben vagy épp az egy kasszatagra jutó nyugdíjmegtakarításban –, és hogy most, mármint 1998 forradalmi ünnepén, éppen hány ilyen izén állunk (illetve mennyi ilyen izé volt a mutatónk a sokkal kisebb mozgástér szörnyűséges éveiben).
Az sem derül ki, milyen mérések, elemzések során, milyen képletekkel jutott el a főbb megállapításokig, tehát oda, hogy nagyobb a szabadságunk, mint valaha vagy hogy miért nőnek négyzetesen a determinációk, exponenciálisan a lehetőségek, és miért nem fordítva van ez így. Mindezek hiányában az írás nem tűnik másnak, mint egy jól hangzó szlogengyűjteménynek, egy politikai, politikusi kinyilatkoztatásnak (hogy a pénzügyminisztérium 1998-ban fizetett-e ezért a dolgozatért, és mennyit, az a ma már nem is létező tárca egykori honlapjáról nem derül ki, annak üvegzseb menüpontjában ugyanis csak 2003-ig visszamenőleg szerepelnek adatok).
A Matolcsy-dolgozat a legfőbb mondanivalóját csak néhány nagyon különös, és semmivel alá nem támasztott példa szándékozik igazolni. Így az a kijelentés, hogy "az egyéni szabadságfoka századunkban 5 százalék alatti szintről 50 százalék feletti szintre nőtt", vagy hogy az 1900-as években "hétévenként többel nőtt az egyének szabadsága, mint előtte 5000 év alatt összesen" vagy hogy a "a nők szabadsága e században (mármint a huszadikban) többet nőtt, mint a megelőző 5000 év alatt".
Az írásnak egyetlen olyan eleme van egyébként, ami némi magyarázatot adhat arra, miért a pénzügyminiszternek küldte el Matolcsy. "1956 céljainak eléréséhez még egy negyedik feltétel is szükséges" - írja, miután felsorolta, hogy a piacgazdaság, a demokrácia és a globális térbe való beágyazódás feltételeit már teljesítettük. Márpedig ez a feltétel "a tartós és dinamikus gazdasági növekedés", hiszen az képes "a lehetőségeket exponenciálisan növelni (...) a mozgásteret bővíteni", hogy bekövetkezzen az áhított cél, amivel az írás végződik: "Magyarország számára a 21. század valóban a remény százada.
Hogy Matolcsy sorait hogyan fogadták a minisztériumban, tizenkét év elmúltával már nemigen lehet megtudni. (Úgy tudjuk, az írás viszont ma újra felbukkant, emailen jár körbe az államigazgatásban.) Viszont tény: a szerző bő egy évvel később, 1999 december 31-től már gazdasági miniszter volt Chikán Attila helyett. Hogy ne sikkadjanak el indokolatlanul a hasonló szellemi magasságokat bejáró írások, ha a nyájas olvasó tud hasonló Matolcsy-dolgozatokról, netán a birtokában is van egy, ne habozzon, küldje el nekünk!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
