Nem hoz több pénzt a CO2

Magyarországon az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása jóval alacsonyabb, mint a rendszerváltás előtt, ez azonban inkább a nehézipar megszűnésének, mint a klímatudatosságnak köszönhető.

Csökkenteni kell a kibocsátást

Az üvegházhatású gázok közül az egyik legfontosabb a tüzelőanyagok égetéséből származó szén-dioxid (CO2), amely kibocsátása a széntüzelésű erőművek hanyatlásával és a földgáz előretörésével fokozatosan csökkent. A kiotói szerződésben vállaltuk, hogy 2012-ig 5,2 százalékkal csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását a 90-es szinthez képest. Az EU-tagországok már 2005 és 2007 között megkezdték a csökkentést, létrejött a szén-dioxid-tőzsde, ahol a kibocsátó cégek adják veszik egymás közt a kvótákat. Ez a kiotói rendszerrel - ahol az országok kereskednek egymás között - párhuzamosan, de attól nem függetlenül működik.

Több mint 200 cég

A CO2-kibocsátás összmennyiségét a nemzeti kiosztási tervek határozzák meg, ez az a mennyiség, amelyet a tagállamok vállalataik számára engedélyeznek. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak meg kell határoznia a kereskedési időszakra szétosztandó kibocsátási mennyiségét, valamint azt, hogy ebből mennyit kapnak meg a

kibocsátás-kereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó egyes üzemek. Nagyobb tagállamokban 1000–2500 üzem tartozik a rendszerbe, a kisebb országokban 50 és 400 között mozog a számuk. Hazánkban több mint 200 vállalat van a listán.

Az EU dönt a mennyiségről

A mennyiséget az országok javasolják, de végül az Európai Unió dönti el, hogy a kiadott kvótákból melyik cég mennyit kap. A kvótákat csak cikluson belül lehet egyik évről a másikra átvinni, a ciklushatáron minden föl nem használt kvóta értékét veszíti.

Amelyik cég pedig nem képes a kibocsátást csökkenteni, annak meg kell venni a piacon a kvótát, vagy büntetést fizet. Ráadásul hiába fizeti ki a büntetést, a kvótát akkor is meg kell vennie. Ha egy ország, vagy egy cég kevesebb kvótát használ el, mint amennyit kiosztanak neki, azt eladhatja, az ár a kereslet és kínálat függvénye.

Bőven kaptunk az elő ciklusban

A kvótakereskedelmet nemcsak az ipari szektor termelése és kibocsátása mozgatja, hanem a spekulatív pénzügyi tranzakciók is, a kvótát eladók sokszor annak reményében értékesítenek, hogy később olcsóbban visszavásárolják. Környezetvédelmi szempontból kedvező, ha a kvóta árfolyama magas, mert ilyenkor ösztönzi leginkább a cégeket környezetkímélő beruházásokra, a megtakarított mennyiséget pedig értékesítheti.

Az állam a kiosztott kvótából legfeljebb tíz százalékot tarthat meg, amiből a megszorult vállalatoknak pénzért, tőzsdén vagy nyílt árverésen adhatnak tovább. Magyarország 2005-től 2007-ig az EU-s kvóták két és fél százalékát értékesítette, a második periódusban a két százalékát adja el pénzért.

A válság beindította a cégek közötti kereskedelmet, 2008-ban 126 milliárd dollár értékű kvóta cserélt gazdát az előző évi 63 milliárd dollár után, tizenkétszer annyi, mint 2005-ben. Az Európai Unióban 87 százalékkal, 92 milliárd dollárra bővült az emisszió-kereskedelem nagysága 2008-ban.

Beindult a termelés

A recesszió azonban véget ért, a hagyományos áramtermelők már a tavalyi alacsonyabb termelési szinttel is túllépték a meghatározott keretet, idén pedig továbi 4,8 százalékkal növelték a termelést.

A szénerőművek 5,005 GWh energiát adtak szeptember végéig, 2,2 százalékkal többet, mint az egy évvel korábbi hasonló időszak során, a földgáz üzemű erőművek 7,973 GWh-s termelése pedig 18 százalékos, ugrásszerű növekedést jelez, így egy-két cégnek idén szinte egészen biztosan kvótát kell majd vennie.