Idősek százezreinek kellene munkát adni

Az itt pdf-ben elérhető tanulmány készítői a számítások során a svédországi foglalkoztatási struktúrát vették alapul. Ezt azzal indokolták, hogy ha tényleg négyszázezerrel bővülne a munkában állók száma, akkor a foglalkoztatottsági ráta meghaladná a 60 százalékot, így 2014-re hazánk megelőzné a teljes, 27 tagú Európai Unió 2009-es szintjét, és megközelítené az EU élvonalában lévő Svédország foglalkoztatási rátáját. Vagyis az elemzés során azt vizsgálták, hogy milyen a foglalkoztatás szerkezete a svédeknél, milyen foglalkoztatotti csoportokban kell utolérnünk őket.

Egy kis előny, sok nagy lemaradás

A válasz röviden az, hogy szinte mindegyikben. Kor, nem és végzettség szerinti bontásban elenyésző azoknak a csoportoknak a száma, ahol jelenleg nem állunk sokkal rosszabbul az uniós átlagnál. A 20-24 éves, felsőfokú végzettségűek aktivitása az egyetlen, ahol jobbak vagyunk az uniós átlagnál – az ilyen korú diplomás férfiak 76,4, nők 74,7 százaléka dolgozik –, valamint a 25-55 év közötti, legalább középfokú végzettségűek körében csekély (10 százalékpontosnál kisebb) a lemaradásunk.

Az elérni kívánt svéd arányok alapján a szerzők kiszámolták, hogy az egyes demográfiai csoportokon belül hány teljes munkaidős foglalkoztatottra lenne szükség. Arra jutottak, hogy ha mindegyik nem, korcsoport és végzettség szerinti csoportban sikerülne a svéd szintet elérni, akkor középtávon 622 ezer teljes munkaidős foglalkoztatottal lenne több Magyarországon, ami messze elmarad a kormány céljaiban szereplő egymilliós bővüléstől.

Az elemzés szerint új foglalkoztatottak nagyrész három demográfiai csoportból kerülhetnének ki: a 24 év alattiakat, az 55 év felettieket és a szülőképes korú nőket kellene tömegesen bevonni a munkába. Emellett, ha nem a kor szerinti bontást nézzük, akkor az alacsony képesítésű – szakmával sem, legfeljebb 8 osztályos végzettséggel rendelkezők – elhelyezése jelenthet tömegesen új munkahelyeket.

Munkát 240 ezer szakma nélkülinek

Hogy ez mit jelent az egyes csoportoknál számokban? A csak általános iskolai végzettséggel rendelkező férfiak körében a 40-50 éves negyedének kellene munkát adni, az 50-54 évesek között már csaknem 30 százalékos, míg az 55 év felettiek között több mint 40 százalékos ez az arány. Ez utóbbi korcsoportban jelenleg csak 20 százalék környékén van a foglalkoztatási mutató, vagyis ebben a körben háromszorosára kellene növelni a foglalkoztatottak számát.

A szakmával sem rendelkezők nőknek általában 10-12 százalékát kellene elhelyezni, de az 55 év feletti korcsoportban ez az arány 29 százalék (a mostani nem egészen 15 százalékos mutatóval összevetve ez is az ilyen jellegű álláshelyek megháromszorozását jelentené). A tanulmány szerint összességében 240 ezer alacsony végzettségűnek kellene munkát biztosítani, ami speciális programokat igényel, de emellett a szociális ellátórendszer átalakítására is szükség lenne.

A középfokú végzettségűek között a legfiatalabbak és a legidősebbek munkához juttatására van szükség. A 15-19 éves férfiak mostani nem egészen 10 százalékos foglalkoztatási szintjét 17 százalékkal kellene növelni; a nőknél még nagyobb, 19 százalékos növekedés kellene. A 20-24 éves és az 50-54 éves férfiak nagyjából 12 százalékát kellene elhelyezni, az 55 év fölöttieknél ez a mutató 28 százalék (a nőknél ez utóbbi korcsoportban 29 százalék). A felsőfokú végzettségűeknél csak az 55 év fölöttiek munkalehetőségeit kellene javítani, az ilyen korú férfiak csaknem 22, a nőknek 25 százalékát kellene álláshoz juttatni – derül ki a svéd mintából kiinduló számításból.

Nyugdíjasok, dolgozzatok!

Az elemzés egy-egy korcsoportban ezeket a százalékos arányokat konkrét számokra is lefordította. Így a tanulmány készítői szerint a 15-24 éve közötti fiatalok közül nagyjából 55 000-nek kellene munkát adni. Ez, tekintve, hogy nagyjából egymillió emberről van szó, nem tűnik teljesíthetetlennek, feltéve, ha a tanulás melletti munka elterjed (az iskola mellett dolgozók aránya nálunk alacsonyabb, mint a lengyeleknél, szlovénoknál, igaz, magasabb, mint a cseheknél vagy Szlovákiában).

A 25-40 év közötti nők – őket sorolják a szerzők a szülőképes korúak kategóriájába – foglalkoztatási rátája közel 5 százalékkal marad el mintának vett svéd aránytól; ebben a körben nagyjából 14 000 embert kellene elhelyezni. Legnagyobb mértékben – ez a korábbi arányszámokból is kiderülhet – az 55 év felettieket kell elhelyezni az egymilliós álom eléréséhez (vagyis inkább megközelítéséhez).

Jelenleg az idősek foglalkoztatási rátája 31 százalék, a svéd arányok eléréséhez 29 százalékpontos javulást kellene átlagosan elérni – írják a szerzők. Ehhez 374 ezer főt kellene bevonni a munkaerőpiacra, vagyis – mivel most 403 ezren dolgoznak ebben a korcsoportban – csaknem a duplájára kellene emelni az idősek foglalkoztatását.  Mivel a demográfiai prognózisok szerint 2014-re nagyjából 1 millióan lesznek az 55-64 évesek, és közülük nagyjából 300 ezernek lesz nyugdíja, „a fennmaradó közel 700 ezer emberből minden másodiknak munkába kellene állni ahhoz, hogy elérjük a svéd foglalkozatási rátát” – olvasható a tanulmányban.

A helyzetet nehezíti, hogy a foglalkoztatási problémák, mint köztudott, az ország egyes területein eltérően jelentkeznek. Így például az észak-alföldi és az észak-magyarországi régióban kellene az alacsony végzettségűek csaknem felét (114 ezer főt) elhelyezni, miközben a nyugat- és dél-dunántúli régióban ez a probléma összesen csak 30 ezer embert érint.