Szász Károly: Az átlag feletti jövedelműek szolidarítsanak

A magánpénztári rendszer rosszul működött, ez magyarázza, hogy amikor lehetőség volt a visszalépésre, a pénztártagok döntő többsége mindig élt ezzel, vélte Szász Károly. A PSZÁF elnöke úgy vélte, hogy a folyamatos jogosultsággal rendelkező, átlag feletti jövedelműek áldozatként élik meg "a visszalépési alternatívát", nekik azonban szolidaritást kell vállalni a többiekkel.

Szerinte érthető, hogy a tizenkét éve működő rendszer felszámolása megrázza a területen dolgozó szereplőket, azonban ez szükséges, és szakmailag indokolható, mindnyájunk érdekében meghozott lépés.

Kockázat mindenütt

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke szerint a felosztó-kirovó rendszerrel jellemezhető állami pillérnek van egy szabályozói kockázata, a tőkefedezeti elven működő második pillérnek pedig egy befektetési kockázata, és mind a kettőnek működési kockázata. A kérdés az, hogy ki, minek tulajdonít nagyobb jelentőséget, illetve ki, melyiktől tart jobban, vagy fél kevésbé.

Ha hiányfaragásra megy, az jó

Szász szerint ha az állami rendszerbe visszakerült nyugdíjvagyon a költségvetés egyensúlyba hozatalát szolgálja, akkor a második pillér felszámolása pozitív lépés, amely támogatható.

Az elnök úgy kalkulált: költségágon tizenkét év alatt több mint 200 milliárd forint folyt ki a magánkasszákból azáltal, hogy a magánpénztárak kezdetben 8, később 4,5 százalék költséghányadot tudtak elszámolni. "Összességében nagyon drága szolgáltatás volt" - mondta.

Nyugaton működött

A Nyugat-Európában hasonlóképpen tőkefedezeti elven működő magánpénztárak foglalkoztatói nyugdíjpénztárak, amelyek valószínűleg azért tudnak hatékonyabban működni, mert kifejezetten a pénztártagok érdekeit képviselik, szemben a mi modellünkkel, ahol elkülönülnek a pénztári szolgáltatói érdekek - vélte Szász Károly.