80 kilométernyi húszezrest költ el az állam

13849 milliárd forint – ennyi pénzt ad ki jövőre az állam, vagyis a szakzsargon szerint ennyi a 2011. évi költségvetés kiadási – konszolidált – főösszege a ma elfogadott költségvetési törvény szerint. Élükre állított húszezresekből ez a bankjegysor úgy 70-80 kilométer hosszú lenne. Vagy olyan, mintha az M7 -es autópályát teljes hosszában, Budapesttől Letenyéig ötezresek szegélyeznék, ugyanígy, élükre állítva.

De mi mindenre elegendő ennyi pénz? Ötszáz Gripen-vadászgépet vehetnénk belőle felszerelésestül, kiszolgálószemélyzetistül, mindenestül. Vagy a kecskeméti Mercedes-beruházást még 62-szer megismételhetnénk, de úgy, hogy a magyar állam állná a beruházás teljes cechét. A közel tizennégyezer milliárd forint bőven elegendő a négy nagy tőzsdei cég, az OTP, a Mol, az MTelekom és a Richter teljes felvásárlására, sőt még maradna is a pénzből uszkve kilencezer milliárd forint.

De nem ilyen dolgokra költik a pénzt, hanem elsősorban nyugdíjakra, minden ötödik forint nyugellátásokra megy. A nyugdíj a szűken vett jóléti szolgáltatásokhoz tartozik, ahova még többek között a táppénzt, a gyedet, a családi pótlékot, és a munkanélküli ellátásokat soroljuk, utóbbiakra minden tizedik forint jut. Vagyis a szűken vett jóléti szolgáltatásokra költi el az állam a kiadott pénz bő egyharmadát.

Nem is az államadósságra fordítjuk a második legnagyobb összeget, hanem oktatásra, oda nagyjából minden tizedik forint kerül. Egészségügyre sem szán sokkal kevesebbet az állam, de érdekes, hogy saját magára, az állam működtetésére (a minisztériumok, államigazgatási szervek működésére, az ott dolgozók bérének kifizetésére) az egészségügynél több jut. Ugyancsak viszonylag sokat emésztenek fel a gazdasági funkciók, azon belül elsősorban a tömegközlekedési támogatásokra költ két kézzel a pénzt a magyar állam. Államadósság-törlesztésre az összkiadás 7-9 százaléka megy el.

Az államháztartás ezen kiadási szerkezete az elmúlt hat évre visszatekintve nagyjából állandónak mondható.

Kisebb arányeltolódások mentek végbe a nyugellátások javára 2009-2010-ig (a 13. havi nyugdíj elvétele és a nyugdíjindexálás megváltoztatása fordította meg a hosszú távon kedvezőtlen trendet), de az állam magára nem nagyon költ kevesebbet most, mint öt évvel ezelőtt, oktatásra viszont arányaiban kevesebb jut a közösből.

A 13849 milliárd forint kiadás mellé 13051 milliárd forint bevétel is társul jövőre. Ez a bevételi főösszeg, amelynek zöme adóból és járulékból tevődik össze, de azért szép részt tesz ki 2011-ben a magánnyugdíjpénztári államosítás miatt az államhoz kerülő hatalmas summa. (3000 milliárd forintnyi vagyon is kerülhet az államhoz, ebből jövőre a költségvetésben 520 milliárd forintot tüntetnek fel.)

Az elmúlt években mind a bevételi, mind a kiadási főösszeg – természetesen elsősorban az infláció miatt – minden évben nőtt, hol egyik, hol másik jobban, 2006-ban például durván elszállt a hiány, úgy 2000 milliárddal többet költött az állam bevételeinél (hitelből teremtette elő ezt a 2000 milliárdot a Gyurcsány-kormány), az időszak végén már közelebb kerül egymáshoz a két mutató. (Az a némiképp furcsa helyzet áll elő, hogy a magyar költségvetési módszertan szerinti hiánnyal fogadták el ma a büdzsét, valójában azonban az uniós módszertan szerint jókora, igaz, csak egyszeri többlet lesz 2011-ben az államháztartásban.)

A jövő évi költségvetés a fent leírtak miatt konzerválja a rossz kiadási struktúrát, az állam túlterjeszkedését (a megtermelt érték, a GDP csaknem felét újraosztja az állam, ez a régiós versenytársaink hasonló mutatóját lényegesen, 5-10 százalékponttal meghaladja). A büdzsé fő karaktere emellett a személyi jövedelemadóra koncentrálódó adócsökkentés , kisebb részben a társasági adóban is érvényesülő adókönnyítés, de ezt a nyugdíjpénzek bekebelezésével és az extraadók kivetésével párosítja a kormány.

A két hónapos parlamenti tárgyalás során nem lett átláthatóbb a költségvetés, nem mozdult el a versenyképesség-javítás irányába a beterjesztett változathoz képest. Az első körös módosítóknál fiktív bevételeket osztottak szét a kormánypárti képviselők, a második körös módosítóknál pedig belementek abba, hogy a kormány lazíthasson párszáz milliárdot 2012-2013-ban.