A Századvég kezében a távhőárak

Megütközést keltett múlt héten, amikor - két hét késés és titkolózás után - kiderült, hogy az Energiahivatal a Századvég Gazdaságkutatót bízta meg a moratórium utáni távhőtarifa-rendszer kidolgozásával. A hírre a szakma nemcsak azért kapta fel a fejét, mert az előzetes várakozások ellenére mégis sikerült eredményt hirdetni a sebtében kiírt, majd egyre húzódó pályázaton, hanem azért is, mert a hivatal kimondottan az energiaiparban jártas pályázót keresett, és nehéz volt elhinni, hogy ennek a feltételnek éppen a Századvég Gazdaságkutató felelt meg a legjobban.

Miért éppen a Századvég?

“A Századvég még soha semmilyen jelentős energetikai tanulmányt nem készített, a távhőszektor pedig az egyik legösszetettebb, legkuszább iparág” - mondta lapunknak az egyik pályázó. Ebben kellene most rendet vágni, a kiírás szerint egy “a több mint száz távhőrendszert összehasonlító, elemzéseken alapuló, egységes, de az egyes távhőrendszerek eltérő sajátosságait is figyelembe vevő ármegállapítási módszertant kialakítani.”

Forrásaink szerint ezt komoly távhős tapasztalat nélkül nem lehet megcsinálni, már a pályázat kiírására is azért volt szükség, mert az Energiahivatal és a minisztérium nem rendelkezik elég, a távhőszektorhoz értő szakemberrel

Ilyen azonban a Századvégben sincs: nem ők szívták el a távhősöket a minisztériumtól, hanem a távhőszektor, akik viszont most a kispadról nézhetik végig a sorsdöntő mérkőzést, a pályázati kiírás ugyanis őket - mint érintetteket - kizárja az új szabályozást kidolgozók köréből.

Összerántott csapat

Mégsincs ok feltételezni, hogy a Századvég Gazdaságkutató kiválasztásánál nem szakmai szempontok érvényesültek: az intézet főleg koordinációs feladatokat lát el, a munka lényegi részét kiszervezi egy 16 energetikusból álló csapatnak. Beszáll a munkába a Miskolci Egyetem szakembergárdája, a távhős tapasztalatokat Csapó Róbert, a Tigáz jelenlegi kereskedelmi igazgatója hozza. A kidolgozás során pedig természetesen végig ott bábáskodik majd az NFM és az Energiahivatal.

Forrásaink szerint ennyi szakember hónapokon át tartó munkája szinte biztosan többe kerül a pályázaton elnyerhető nyolcmillió forintnál, így vagy többen ingyen dolgoznak majd, vagy veszteséggel jön ki a projektből a Századvég, azt, hogy ráfizetnek a munkára, a Gazdaságkutatónál is elismerték.

A munka jelenleg ott tart, hogy összeszedték, milyen adatokat kellene bekérni a szolgáltatóktól, arról hogy végül pontosan milyen rendszer alakítható ki, egyelőre inkább vázlatos elképzelések vannak. A tervek szerint megpróbálnak majd minél több csoportot kialakítani a - méretét, szerkezetét, és tulajdonosi összetételét tekintve is különböző - cégek között, és az egyes csoportokban egységes árat alkotni.

A tempó feszített, ahhoz, hogy októberben, a fűtési szezon indulásával ne omoljon össze a távhőrendszer, nyár végéig egy részletesen kidolgozott, jól működő modellt kell tudni felmutatni. Ha nem sikerül, akkor egyes városokban az egyébként is forráshiányos önkormányzatoknak kell majd milliárdokat a rendszerbe tolniuk.

Politikai változó

A gázalapú távhőtermelők veszteségeit átmenetileg a stratégiai tározóból szerzett olcsóbb gázzal kompenzálhatják, hosszú távon azonban sem jogi, sem gazdasági értelemben nem lehet eltávolodni a világpiaci áraktól.

Mint arra Fellegi Tamás miniszter korábban már felhívta a figyelmet, az új tarifarendszer nem feltétlenül jelent majd alacsonyabb árat, egyes városokban emelkedhet a távhőszolgáltatás díja. Annál is inkább, mivel a modell kidolgozásakor nem érvényesítenek szociális szempontokat, az pusztán a költségeket vizsgálja fölül.

Úgy tudjuk azonban, hogy a rendszert úgy tervezik, hogy igény szerint erre - mármint a politikai szempontok érvényesítésére az árszabályozásban - mégiscsak lehetőség legyen a későbbiekben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!