Nyolcvan-százmilliárdot költöttünk a Malévra

Valahol 300 és 380 millió euró (80 és 100 milliárd forint) között van az az összeg, amit a Malév az elmúlt három évben, 2007 vége és 2010 ősze között állami támogatásként kapott. Ennél pontosabbat azért nem lehet mondani, mert az egyes tételekre üzleti és adótitkok miatt az Európai Bizottság is csak keretszámokat közölt, az viszont tudjuk, hogy azóta még újabb milliárdok landoltak adóforintokból a cégnél. A decemberben indult európai uniós eljárás mostani szakaszában – részletek ezen a linken – nyolc olyan ügyletet sorolnak fel, amelyek Brüsszel szerint a légitársaságnak nyújtott állami támogatásnak minősülnek, ezek összege pedig ebben a tartományban van.

Az unió most a 2007-es privatizáció időszakától a tavalyi visszaállamosításig vizsgálja a Malév történetét, és azt, hogy milyen, a költségvetést is érintő pénzügyi tranzakciók történtek ebben az időszakban. A kifogásolható nyolc tétel között kölcsönátvállalás és kölcsönnyújtás, elhalasztott adófizetés, tőkeinjekciók és tőkésített tartozások is szerepelnek.

Az eljárás mostani szakaszában nem áll jól a magyar állam, derül ki az uniós tájékoztatásból. A Bizottság az uniós jogszabályok és az európai szerződés, az úgynevezett EUMSZ 107. cikke alapján ezt a nyolc intézkedést állami támogatásnak minősítette. Így a kormány legfeljebb arról győzheti meg az uniót, hogy ezek átmeneti, a szerkezetváltást szolgáló támogatások, amik nem nyújtanak a cégnek tartósan versenytorzító hatású gazdasági előnyt.

Intézkedés neve	Értéke (millió euró)
A Malév 2003-as kölcsönének és néhány eszközének átvétele, 2007. december	52-79
Készpénzes kölcsön egy évre a Malév GH-vétel előlegéből, 2009. január	15,6
Adófizetések elhalasztása 2007-2010; összes adótartozás 2010 márciusában	36,6-87,8
Állami tulajdonszerzés készpénzből és adósságkonvertálással, 2010. február	92,6
Három tulajdonosi (MNV-s) kölcsön, 2010. április-június	33,6
A fenti tulajdonosi kölcsönök tőké konvertálása, 2010. szeptember	34,3
Készpénzes tőkeemelés, 2010. szeptember	19,3
Tulajdonosi kölcsön, 2010. szeptember	20,8
Összesen, millió euróban	304,8-383
Összesen, milliárd forintban (265 Ft/euró)	80,7-101,5

Azonban a dolgok jelenlegi állása szerint ez is nehéz lesz. Legalábbis erre utal a levélnek az a részlete, miszerint "a rendelkezésére álló információk alapján a Bizottság nehezen gondolhatja úgy, hogy a vizsgált intézkedések egy folytatódó szerkezetátalakítási folyamat különböző elemeit alkotják".

Nem sokkal jobb a helyzet akkor sem, ha Brüsszel elfogadja, hogy a nyolc intézkedés közül néhány a szerkezetváltást szolgálta. Az úgynevezett "nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésének elve" miatt ugyanis az ilyen támogatások csak egy úgynevezett "először és utoljára" elven folyósíthatók. Ebben az esetben tehát valószínű, hogy ha korábbiak még esetleg, "a 2010. évi intézkedések nem nyilváníthatók a belső piaccal összeegyeztethetőnek", amint a levél fogalmaz.

Előny a fogadottnál

A Bizottság nem érzi piackonformnak – vagyis elfogadhatónak – azt, ahogyan a magánkézbe kerülő Malévtól az állami Malév Vagyonkezelőhöz került egy 52-79 millió eurós MFB-hitel törlesztésének feladata. A hitel fedezetéül nyújtott eszközök értéke meredeken zuhant, és a megállapodás szerint az állam nem kérhetett a futamidő alatt további biztosítékokat, érvel Brüsszel. Az, hogy a Malévnál egy évig volt az állam által megvenni kívánt Malév Ground Handling vételárelőlege (végül mégsem vették meg), szintén aggályos, már csak a Malévnak kedvező, a piaci hitelkénél jóval alacsonyabb kamatkondíciók miatt is.

Az adóhalasztást – ami apropóján Matolcsy tavaly nyáron kirúgta Szikora János APEH-elnököt – azért kifogásolják, mert azt az APEH a magántulajdonú Malévnak adta, amely viszont végül csak az államosításkor, állami pénzből fizette meg az adót. Vagyis a Bizottság szerint nem zárható ki, "hogy az említett adóhalasztás gazdasági előnyt biztosított a Malév számára". A tulajdonosi kölcsönöknél pedig azt vitatja Brüsszel, hogy a Malév hasonló feltételekkel juthatott volna finanszírozáshoz a pénzügyi piacokon is, ami szintén gazdasági előnyt jelenthet.

Mit mondhatnék teneked?

A magyar állam tavaly április és november között hétszer reagált a Bizottsághoz érkezett és Budapestre továbbított panaszokra, illetve válaszolt a brüsszeli információkérésekre, derül ki a levélből. Azt, hogy mit, vagyis mivel védte eddig ezeket a tranzakciókat, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nem árulta el. "A magyar állam részéről benyújtott valamennyi dokumentum a folyamatban lévő eljárás részét képezi" – ennyi volt az ezzel kapcsolatos kérdésünkre a tömör válasz.

A Bizottság levele röviden összefoglalta az eddigi magyar védekezést. Hogy az összefoglalót még összébb foglaljuk: a magyar állam szerint piackonform volt a hitelnyújtás, nemcsak a Malévnak volt lehetősége, hogy éljen az adóhalasztás lehetőségével – a Bizottság azt is vizsgálja, bárki más tényleg élhetett és élt-e vele –, míg a tulajdonosi kölcsönök nem jelentettek gazdasági előnyt, mert azokra megfelelő fedezet volt, és piaci feltételekkel nyújtották őket. Egyébként pedig összességében az a helyzet, hogy ha nem száll be az állam a Malévba, és nem tartja életben, akkor nemzetgazdasági szinten sokkal nagyobb károk keletkeztek volna.

Hogy így milyen károk keletkezhetnek, azt még nem tudni, amennyiben a támogatások jelentős részét szabálytalannak minősítik, az akár a cég bedőlését is eredményezi, ha addig nem találnak új befektetőt, márpedig a több szempontból is bizonytalan helyzet miatt erre van esély. Egyelőre azt sem tudni, mikor zárul le az eljárás. A most nyilvánosságra hozott megállapításokra június 26-ig reagálhatnak az érintett felek, köztük a versenytársak, ezt egy bizottsági összesítés követi, amire a magyar állam válaszol. Brüsszel ezek alapján határozatot hozhat vagy újabb kérdéseket tehet fel. A teljes vizsgálati eljárás akár tizennyolc hónapig, vagyis jövő év közepéig is eltarthat.

Hogyan jutottunk idáig?

A Malév-finanszírozás a 2007-es privatizációt követő első évben, 2008-ban került először Brüsszel látókörébe – akkor éppen magánkézben, az orosz Borisz Abramovics érdekeltségében volt a cég –, amikor a légitársaság privatizációjához kapcsolódó esetleges intézkedésekről adott tájékoztatást Budapest. Majd hosszabb szünet után 2010 elején lett ismét téma a Malév, amikor híre ment annak, hogy hamarosan ismét állami tulajdonú lehet a cég.

Erről végül február végén született döntés, az ügylet részletei március első napjaiban kerültek nyilvánosságra. Az állam 95 százalékos tulajdonrészt szerzett az akkor már a korábban a privatizációt finanszírozó, az Abramovicsok cégcsoportját is hitelező VEB Bank érdekeltségébe tartozó Malévban. Az államot képviselő MNV Zrt. 20,7 milliárd forint készpénzzel szállt be a cégbe – ez részben a lejárt adósságok fedezésére, részben a napi működésre ment el –, további 4,66 milliárd forintnyi tulajdonrészt adósság tőkévé konvertálásával szerzett meg.

Egy döntés, egy panasz

Néhány nappal azután, hogy megszületett a döntés a visszaállamosításról, megérkezett az első panasz a Bizottsághoz (majd ősszel még egy). Eszerint a Malév "több különböző intézkedés révén jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatáshoz jutott". Az MNV már két héttel a visszaállamosítás után azt mondta, hamarosan elkészül a konszolidációs terv és szerkezetátalakítási terv – az állam az uniós szabályok szerint alapesetben nem adhat pénzt egy légitársaság megsegítésére, a kevés kivétel egyike, ha a támogatás egy átfogó, hatékonyságjavítást szolgáló szerkezetváltást szolgál –, azonban végül csak tavaly májusban jelentették be a szerkezetátalakítás tervét, ám konkrétumokat akkor sem közöltek.

A Brüsszelbe a kormányváltás előtt nem sokkal kiküldött terveket akkori hírek szerint még az üzemi tanács sem látta, amiből egyesek arra következtettek, hogy nincsenek is konkrét tervek, míg mások arra, hogy vannak, de azok olyan durva elbocsátásokat és szolgáltatáscsökkentést tartalmaznak, hogy azért nem mutatták be azokat itthon. (A hároméves üzleti terv, legalábbis ami nyilvánosságra került belőle, valóban drasztikus intézkedéseket tartalmazott, köztük egy huszonöt százalék körül létszámleépítést.)

Ambiciózus tervek

Bárhogy is volt, a nyár eleji kormányváltás az esetleg csak vázlatokban lévő terveket is átírta: lefaragásról és kapacitáscsökkentésről, pláne elbocsátásról ekkor már szó sem volt. "Az első lépés a nyereséges működést biztosító üzleti modell megteremtése lesz [...] erősítenie kell a Malévnak a charterjáratok piacán [...] ismét meg kell céloznia az üzleti utazókat," – sorolta lapunknak tavaly augusztusban Márton Attila légi közlekedési miniszteri biztos, hozzátéve: olyan üzleti modellt dolgoznak ki, amely a veszteséges működésre és a felhalmozott adósságra is megoldást nyújt.

A szerkezetváltás elkerülhetetlenségét ő is elismerte, mondván, az állam tartósan nem finanszírozhat veszteséges állami vállalatot. Azóta azonban épp ez történik, legutóbb két hónapja, áprilisban kapott újabb 2,5 milliárdot az államtól a cég. Az átalakítás üzleti terve még sehol, és bár Fellegi miniszter tavaly szeptemberben tavaly októberre ígérte, hogy rendeződhet a Malév sorsa, ennek nem sok nyomát látni. Egyelőre még a kisebbségi tulajdonos VEB-bel sem sikerült megállapodni a szakításról, nemhogy egy új befektetővel az érkezésről, holott már közös Demján–Soros-tulajdonról is voltak híresztelések, és állítólag egy kínai befektetővel is nagyon komoly tárgyalások folynak.

Az NM-től a Malév jövőjéről kapott válasz is az egy helyben toporgásról árulkodik: "a nemzeti légitársaság hosszú távú üzletpolitikai, szövetségi stratégiája a tárca szakmai javaslataira alapozva a majdani befektetővel közösen dolgozható ki" – olvasható a kérdéseinkre kapott minisztériumi válaszban (amiből az is kiderül, hogy szakmai befektetőt keresnek, akinek sok pénze és "távlatos koncepciója" van). Nemcsak ez a rész, hanem a válasznak az orosz féllel folyó egyeztetésekről szóló szakasza is születhetett volna akár fél éve: "folyamatosak a tárgyalások a pénzügyi elszámolásról, amely a közös szándékok szerint az együttműködés lezárását is jelenti majd".