Luca, Ottilia
2 °C
5 °C

Túl sok iszap volt a kolontári tározóban

2011.10.27. 17:40 Módosítva: 2011-10-27 18:33:26
Elsősorban a Mal Zrt. a felelős a tavalyi kolontári vörösiszap-katasztrófáért, mert a megengedettnél sokszorosan meghaladó mértékben túltöltötte az iszaptározót. A katasztrófát vizsgáló parlamenti bizottság csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentése szerint a „felelősség összetett”, tervezői és hatósági hibák és mulasztások is megelőzték a tragédiát.

Megjelent a parlament honlapján a kolontári vörösiszap-katasztrófát vizsgáló bizottság jelentése (pdf). A dokumentum szerint a katasztrófa kapcsán „a felelősség igen összetett”, és „egy sor technológiai, üzemeltetési hiányosságot lehetett az üzemnek felróni”. Azt viszont kijelentik: az elsődleges kiváltó ok az volt, hogy a kolontári vörösiszap-tározót annak üzemeltetője, a Mal Zrt. túltöltötte. A jelentés megjegyzi:  habár a Mal az ipari baleset okaként a X. kazettát érintő talajtörést nevezte meg, ennek „tudományosan bebizonyított igazolását a társaság nem tudta hitelesen bizonyítani”.

A jelentés szerint „a katasztrófa bekövetkezésének legfőbb oka a kazettában tárolt magas pH-jú lúg engedélyen felüli nagy mennyisége”. A vörösiszap felett az engedély szerint átlagosan egy, maximum másfél méter vastag lehetett volna a folyadékszint. Ez az érték a Mal Zrt. önbevallása szerint, az úgynevezett „csónakos halradaros” mérések alapján átlagosan 4,45 méter, helyenként 8 méter volt, „ami óriási terhelést jelentett a gátakra”. A jelentés egy másik helyén azt írják: „A kárelhárítási tervben szereplővízmennyiség háromszorosa volt a kazetta felszínén, amit ugyan hetente mérték, de intézkedés nem történt a csökkentésére”.

A jelentés szerint „a térségben működő, a lúgos vörösiszapot tároló kazetták vízháztartási vízmérlegét” mutató "úgynevezett hányóvízmérleg-adatok” alapján „megállapítható, hogy a nyilvántartott
vízmennyiségek csak egy része mérhető. Az adatok további része csak becsléssel állapítható meg. A rendelkezésre álló adatok több helyen pontatlanságokat, és ellentmondásokat tartalmaznak, amelyek a vízmérleg-adatok megbízhatóságára vonatkozóan erős kétségeket
jelentenek”.

Még nem ismeri a bizottság jelentését, mondta az Indexnek Bakonyi Zoltán. A Mal Zrt. vezérigazgatója ugyanakkor jelezte: kaptak egy előzetes tervezet a jelentésből véleményezésre, de annak minden egyes, a vállalatot elmarasztaló pontját az érvényes engedélyek és a természettudomány törvényei alapján cáfoltak a kiegészítéseikben. A cég egyebek mellett azt állítja: a tározóban nem veszélyes hulladék, hanem a technológiai folyamathoz elengedhetetlenül szükséges visszajáratandó alapanyag van.

A jelentés magát a gátszakadást így írja le: „a pannon agyag rétegnek a helyi körülmények (a lúgos szivárgó víz) hatására kialakult átalakulása hozzájárult a folyamat kialakulásához. A növekedő terhelés hatására a gát megmozdult. A töltés merev testként történt megcsavarodása okozta a megmozdult gátszakasz végein repedések keletkeztek. A repedéseken keresztül a kazettán tárolt folyadék csaknem ugyanannyi híg iszapot magával rántva hirtelen távozott a kazettából”. A gáton keletkezett rés rövid idő alatt hatvan méter szélesre tágult. A gátszakadást a jelentés szerint „több műszaki körülmény is elősegítette, melyek egy része a műtárgy méretéhez és veszélyességéhez igazított gondossággal eljárva megfelelő időben kiküszöbölhető lett volna”.

Az eljárás során csaknem ötven embert meghallgató testület számos hiányosságot és hibát talált. Így tervezési hiányosságként megemlítik „nem voltak kellő körültekintéssel a tározó töltése alapjának feltárásában. A töltés a Torna-patak volt medrének és a Veszprém – Szombathelyi vasútvonal kiváltott helyére épült". A tervezők a jelentés szerint a nátronlúg visszanyerését a töltések mellé tervezték, "így a retúrvíz kinyerés a kazettából nem annak közepéből, hanem a széléből történt. Nem vizsgálták a 20-25 m magas leendő töltés testében ébredő feszültségeket és ennek későbbi következményeit" – sorolja a jelentés.

A jelentésből kiderült: a tározóval foglalkozó szinte valamennyi hatósági és közintézmény is hibázott az építéskor, illetve az üzemeltetés időszakában. „A hatósági engedélyezés során a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a hulladék besorolás, a töltésépítés, az üzemeltetés és annak időszakos felügyeletének ellenőrzése során alapvető hibákat követett el” – olvasható a dokumentumban. Az ajkai timföldgyár vörösiszap-tárolóját két héttel a gátszakadás előtt ellenőrző felügyelőség élére tavaly nyáron, néhány hónappal a katasztrófa előtt nevezték ki Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár egykori személyi titkárát Zay Andreát (akit meg is hallgatott a bizottság).

Szintén hatósági hiba volt, hogy „míg a többi tározónál ez az anyag veszélyes hulladékként szerepel/t, addig itt nem veszélyes hulladékként kezelték, amire lényegesen enyhébb előírások vonatkoznak” – írja a jelentés, amely leszögezi: a tervezők és a hatóságok illetékesei a katasztrófáért felelősséggel tartoznak. Ezt a jelentés különösen súlyos hibának tartja, mondván: „ezzel a minősítéssel vált lehetővé az európai normatívák kijátszása, nevezetesen emiatt nem zárták be a X-es kazettát évekkel a gátszakadási katasztrófa előtt”.

Az engedélyezési hiányosságok között szerepel, hogy nem tartották be a minősítésre előírt szabályokat, "meg sem kérték a hulladékminősítő
bizottság véleményét". További hiányosságként megemlítik, hogy "a kazetta töltéseinek építéséhez nem kérték ki a megfelelő építési hatóság – Bányakapitányság – szakvéleményét". Hidraulikai vizsgálat nélkül kapott építési engedélyt a kazetták körül kialakított vízzáró fal, állékonyságszámítás nélkül engedélyezték a végül megépültnél kétszer nagyobb gátat – említi további hatósági hiányosságot a dokumentum.

A Katasztrófavédelem azzal hibázott, hogy „a létesítményt nem sorolta be a 96/82/EK irányelvnek megfelelően (...) és így ellenőrzési jogot sem gyakorolt felette”. További hibaként említi a jelentés, hogy "az egységes környezethasználati engedély nem definiálta egyértelműen, a létesítmény hulladéklerakó, vagy technológiai tároló", és nem meglepő módon kiderült az is: "az egyes hatóságok között hézagos volt az együttműködés, ezért jelentős hatósági előírások végrehajtása maradt el”.

A jelentés reagál több olyan felvetésre, találgatásra, amelyekkel korábban igyekeztek magyarázni a gátszakadást. Voltak olyan vélemények például, hogy az elmúlt évek túlságosan esős időjárása volt a gátszakadás egyik kiváltó oka. Erről a dokumentum azt írja: „ebben a térségben (...) az elmúlt évek csapadékviszonyait tekintve a 2008-2010 évek átlagosnál nedvesebbeknek tekinthetőek”, de „a csapadék időbeli megoszlása már sok tekintetben nem volt rendkívüli”. Nem igazolódtak a szél hatásával kapcsolatos feltételezések: „2010 első háromnegyedévében összesen 8 alkalommal volt egy-két napon 'viharos' megjelöléssel jelzett szél”.