Pandora, Gabriella
6 °C
15 °C

Energiapánik miatt jöhet el a világvége

2011.10.31. 13:29
A népességnövekedés gyorsulása ráirányítja a figyelmet a fosszilis energiahordozó-kapacitások kimerülésére. Radikális technológiaváltás nélkül a jelenlegi ütemet fenntartva néhány száz éven belül összeomolhat a világgazdaság. Igaz, a kimerülő erőforrások okozta geopolitikai konfliktusok és a környezeti károk hamarabb is véget vethetnek a világnak.

Minél többen vagyunk, annál többet fogyasztunk és termelünk, amihez annál több energiát használunk. A gazdaságot jelenleg hajtó fosszilis energiahordozók azonban szűkös erőforrások, amelyek néhány száz éven belül még a legoptimistább forgatókönyvek szerint is kimerülnek. Az olcsón kibányászható szén-, kőolaj- és földgázkészletek egyre csökkennek, a kitermelés üteme már most is megtorpant, hamarosan pedig csökkenni kezd.

A jólét évei

Az igazi robbanás az ipari forradalommal kezdődött, a múlt század első felében számos európai ország a tűzifáról áttért a szénre, a földművelésen alapuló gazdaságról az iparra, az emberi erővel hajtott gépekről a gőzgépekre. A szenet mozdonyokkal kohókba szállították, ahol acélt gyártottak, ebből még több vasutat és hajókat építettek, hogy azok még több szenet és vasércet szállítsanak. Ezzel párhuzamosan az orvostudomány is fejlődött, így az átlagéletkor megnőtt és a gyermekhalandóság csökkent, miáltal nemcsak az életszínvonal, hanem a népesség is rohamosan nőtt.

Leegyszerűsítve ennek a következménye volt, hogy míg az egymilliárdos népesség eléréséhez bő ötvenezer évre volt szükség, a második milliárdot nagyjából 120 év alatt hozta össze az emberiség, majd az utóbbi negyven évben már bő tízévenként léptünk újabb egymilliárdos küszöböt. A Föld lakossága megduplázódott, idén már hétmilliárdan osztozhatunk a világ erőforrásain.

Rabszolgatartó nyugat

Arra, hogy mennyivel több az általunk naponta elfogyasztott energiamennyiség, mint amennyit egy átlagos fizikai dolgozó meg tud termelni nyolc órában, Buckminster Fuller vezetett be mérőszámot az erőforrás-rabszolga fogalmának megteremtésével. Eszerint míg az ipari forradalom előtti időszakban egy átlagos nyugat-európai 3-4 erőforrás-rabszolgát foglalkoztatott, addig ma ugyanez a szám 90 körül mozog. Ez a szám az Egyesült Államokban a legmagasabb, ott 200 körül van, miközbe a világátlag mindössze 15.

A készletek kimerülésének gondolatával az 1980-as évektől kezdtek különösen aktívan foglalkozni: az úgynevezett olajhozam-csúcs szerint a Föld növekvő népessége és az egy főre jutó növekvő energiaigény hatása a hatványozódó erőforrás-felhasználás.

Mivel a fosszilis energiahordozók adják a világ áramtermelésének 66 százalékát, ezek kiesése az áramellátásban okozhathatja a legnagyobb gondot. Az áramkimaradások hatására akadozhat a vízellátás és a távközlés, sötétségbe borulhatnak az utcák. Mivel a szállítási tevékenység kilencven százaléka is olajalapú, az erőforrás kimerülése gondot okozhat a közlekedésben, kereskedelemben is.

A megnövekedett kereslet és csökkenő kínálat azonban még hamarabb az égbe repíti az árakat, hiperinflációt, fogyasztáscsökkenést, munkanélküliséget, tartós világválságot, geopolitikai feszültségeket, háborúkat hozhat magával, olvashatók a különböző gazdasági modellekben. A nyugati világ várhatóan kissé tovább húzhatja, mivel a megnőtt termésátlagokat nem követte a népesség megugrása, az erőforráshiány azonban várhatóan itt is zavargásokkal jár majd.

Van esély

Mindez persze csak akkor következik be, ha addig nem dob mentőövet a világnak egy technológiai újítás, vagy nem állunk át időben megújuló erőforrásokra, és nem növeljük nagy mértékben az energiafelhasználás hatékonyságát. Bár a víz, szél, és napenergia jelenleg még drágább, mint a fosszilis alapú energiatermelés, a kimerülő készletek hatására az energiaárak várhatóan úgy megnőnek majd, hogy megérheti megújulóra váltani.

Jelenleg Magyarországon a teljes energiafelhasználásnak nagyjából 6 százalékát adják a megújulók, a kormány vállalása szerint 2020-ra 14,6 százalékra tornázzuk fel. Sokak szerint ez még mindig kevés, mások szerint sok, megint mások úgy vélik, globálisan szinte mindegy, mi mit teszünk, amíg a dinamikusan növekvő Kínát és Indiát a fosszilis energia túlsúlya jellemzi, és nem tesznek meg mindent azért, hogy ezen változtassanak.