Jolán
-1 °C
7 °C

Romhányi: Nem azért kell az IMF, mert Matolcsy alkalmatlan

2011.12.05. 12:17
Az országnak és a kormánynak is érdeke, hogy kemény és részletes feltételekkel alátámasztott IMF-megállapodás szülessék. Másfél év alatt ugyanis a kormány felszámolta saját hitelességét, bármit is mond, azt már senki nem veszi készpénznek. Mindaddig, amíg nem köteleződik el egy IMF-megállapodásban, nem lesz súlya az ígéreteinek – mondja Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősség Intézet Budapest vezetője.

Jó, hogy nem a nemzetgazdasági miniszter vezeti a tárgyalásokat a Valutaalappal, mondta Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősség Intézet Budapest vezetője. „Az elmúlt másfél év hosszú és fordulatos kísérletezgetése bebizonyította Matolcsy György alkalmatlanságát arra, hogy vezetésével összeálljon bármilyen koherens és megvalósítható, tehát hiteles gazdaságpolitikai program. De ha csak ez lenne a probléma, akkor az IMF-től legfeljebb technikai segítséget kellene kérnünk. A probléma sokkal mélyebb és általánosabb”.

Szerinte a hitelesség nem azt jelenti, hogy „bemondok deficitcélokat, és azt mindenáron teljesítem, különadókkal, meg a nyugdíj-megtakarítások elszippantásával. A hitelességet az építi, ha a kormány megmondja, hogy mit fog csinálni, érthetően elmagyarázza, hogy miért, és utána tényleg azt is csinálja. Az elmúlt másfél év pontosan ennek az ellenkezőjéről szólt.”.

A költségvetés fundamentumai még nem nagyon rosszak, de gyorsan romlanak, a kormányzat hitelessége a nemzetközi piacokon pedig gyakorlatilag megszűnt. „Márpedig a hiteltelen gazdaságpolitika ára százmilliárd forintokban mérhető, amit nem csak az állam fizet meg az államadósságon, amikor csak rendkívül magas hozam mellett elégséges a kereslet az állampapír aukciókon, hanem az állampolgárok és a vállalatok is az ő hiteleiken” – mondja.

Romhányi hasonlata szerint „az elmúlt másfél évben a kormány úgy viselkedett, mint egy oroszlán, amelyiket szabadon engedtek az állatkertben. Körbe jár, és folyamatosan azt ordítja, hogy „én vagyok az oroszlán, ha úgy gondolom, bárkit felfalhatok”. Sőt azokat a gondozókat, akik megfékezhették volna, már mind fel is falta.

Már az egész város tudja, hogy az állatkertben kiszabadult az oroszlán. Az oroszlánnak be kellene látnia, hogy ha nem hajlandó visszavonulni a ketrecébe és nem hajlandó eltűrni, hogy valaki rázárja a ketrecajtót, akkor nem fognak jönni a látogatók. Ha nincsenek látogatók, nincs bevétel a jegyeladásból. A végén nem lesz miből etetni az oroszlánt, és ezen az is csak átmenetileg segít, ha közben még a többi állatot is felfalja".

Elveszett a hit

A hitelesség építése ott kezdődik, hogy holnap az lesz, amit ma mondtak. Az elmúlt másfél év alapján a kormánynak nem hiszik el sem az állampolgárok, sem a vállalkozók, sem a befektetők, hogy bármelyik mai döntése még holnap is biztosan érvényben lesz. És ez akkor is így lenne egy jó darabig, ha holnaptól az igazmondó juhász lenne a pénzügyminiszter.

A jogi és intézményi korlátok felszámolása után pusztán személyi változással ez a probléma már nem kezelhető. Egyetlen lehetősége maradt: alávetni magát az IMF-nek. „Éppen ezért elemi érdeke a magyar kormánynak is, hogy a leendő IMF-megállapodásban olyan feltételek szerepeljenek, amelyek – a magyar kormány hiteles gazdaságpolitikáját helyettesítve – képesek a gazdaság szereplőinek várakozásait lehorgonyozni”.

Nekünk is jó lesz a szigor

Az IMF-megállapodások elvileg lehetséges fajtáival kapcsolatban elmondta: „Még ha valami csoda folytán az IMF fel is kínálná, hogy megkötések nélkül ad nekünk pénzt, akkor is egy feltételekkel körbebástyázott programot kellene kérnünk. A befektetők ugyanis akkor fogják elfogadható hozamok mellett megvenni a magyar állampapírokat, a vállalatok akkor fognak merni beruházni, a bankok ehhez akkor fognak hitelt nyújtani, a fogyasztók pedig akkor fognak vásárolni, ha az eddigieknél sokkal nagyobb biztonsággal tudják, hogy mire számíthatnak a magyar kormánytól. Egy laza megállapodás nem érné el ezt a hatást” – vélekedik a szakember.

Annak a hírnek a kapcsán, miszerint várhatóan csak januárban kezdődnek az érdemi tárgyalások, hozzátette, hogy „tekintettel a kialakult, rendkívül törékeny helyzetre, különösen az állampapír-aukciók körüli állandó bizonytalanságra, egyértelmű cél kell, legyen a megállapodás mielőbbi aláírása. Természetesen a tárgyalások megkezdése, majd elhúzása – amit mostanában török kártyának szoktak nevezni – eleve értelmetlen lenne, és a probléma mély meg nem értéséről tanúskodna.”

Erős AB kellene

A megállapodás lehetséges tartalmára rátérve kifejtette, szerinte a piac csak azt fogja elhinni, ami a megállapodásban konkrétan szerepel. Ami nem kerül bele, azzal kapcsolatban a kormány bármit mondhat majd, senki nem fogja elhinni. Ezért egy minél szélesebb, részletekre is kiterjedő megállapodást kell kötni.

Ami a konkrétumokat illeti, ezek között nem csak szoros értelemben vett költségvetési intézkedéseknek lenne helye, hanem az egész gazdaságpolitika és annak intézményi keretei is ide kívánkoznak – foglalja össze véleményét a szakember.

Természetesen alapfeltétel egy reális növekedési feltételezéseken alapuló, koherens és végrehajtható középtávú program összeállítása. Ebben például a brüsszeli Bizottság által kifogásolt, vagy pláne már per tárgyát is képező különadó-bevételeket legjobb lenne tartalékolni a végleges döntésig. Bizonyára alapkérdés lesz a végtörlesztés lezárása is.

Pénz lesz, hitelesség nem

Végezetül, Romhányi szerint az IMF-től pénzt lehet szerezni, de valódi, saját hitelességet nem. Szerinte a hitelesség felépülésének előfeltétele például az Alkotmánybíróság jogköreinek és a költségvetési felelősségi keretrendszernek a visszaállítása, de segíthet a civil kontrol megerősödése is.

Ezek nélkül ugyanaz fog történni, mint amit a 2008-2010-es megállapodás esetében megfigyelhettünk: a gazdasági szereplők döntési horizontja az IMF-megállapodás vége. Egy hároméves IMF-megállapodás után még hét év lesz hátra egy 2012-ben kibocsátott tízéves állampapír életéből. A befektetők abban a hét évben sem fogják szeretni a meglepetéseket.