Kelemen, Klementina
3 °C
7 °C

Fellegivel a kormányzati struktúra is megy?

2011.12.08. 14:52 Módosítva: 2011-12-08 14:58:00
Úgy tűnik, lemondásával csak papíron távozik Fellegi Tamás a kormányból, bejelentéséből az derül ki: Matolcsy György, pontosabban a mindenkori pénzügyminiszter legfontosabb feladatait veszi át, és könnyen átrajzolhatja a jövő évi büdzsét is. Fellegit is nehéz lenne sikeres miniszternek mondani annak ellenére, hogy tárcája a Matolcsy vezette nemzetgazdaságinál sokkal szakmaibb képet tudott kialakítani magáról. A kudarcok egy részéért alighanem a többfejű gazdaságpolitikai irányítást rögzítő, másfél éve kialakított kormányzati struktúra is felelős, mindenesetre a Malév és a MÁV ügye nem oldódott meg, az e-útdíj csúszik, az állami bevásárlásoknak pedig egyelőre csak a költsége látszik.

"Matolcsy Györggyel teljesen harmonikus az együttműködésem, semmilyen probléma nem tapasztalható... Azokon a területeken, ahol úgy látszik, hogy átfedések vannak, ott az NFM az NGM által kidolgozott stratégia megvalósításán dolgozik" – válaszolta Fellegi Tamás az Indexnek tavaly év végén adott interjújában, a Matolcsyval való feszültségeket firtató kérdésünkre.

Már tavaly ősszel sem volt felhőtlen a viszony

Sok a hiba, fogy a levegő Matolcsy György körül – ez az általános vélemény alakult ki a piacokon már tavaly októberben. Az értékelésnek az adott súlyt, hogy a kormánytól nem túl távol állónak tekinthető Magyar Nemzet közölte, hozzáfűzve, hogy “hamarosan napirendre kerül a leváltása”. A helyzetértékelés, illetve a Matolcsyt a jobboldali sajtóból érő támadások mögött akkor többen Fellegit sejtették. De az is biztos, hogy az NGM az első hónapok után meglehetősen sok szervezeti problémával küzdött, a tárca munkáját kapkodó intézkedések jellemezték. 2010 végéig, alig néhány hónap után a kínai és az orosz külgazdasági bizottság elnökeként is Fellegi váltotta Matolcsy Györgyöt, átvéve a kormány gazdaságpolitikájának akkor központi elemévé lépett államadósság elleni harcban két kiemelt partnernek tekintett országgal folytatott tárgyalások vezetését.

A 2010-es kormányalakítást követő első félévben ugyanis a válasz ellenére úgy tűnt, több ütközés is volt, amit már csak azért is érdemes most feleleveníteni, mert Fellegi most részben a nemzetgazdasági tárca alapvető feladatainak átvételével indokolta lemondását. A miniszter nyilván nem így fogalmazott, azt mondta: az IMF-tárgyalódelegáció vezetőjeként “a feladatom magában foglalja a tárgyalási pozíció kialakítását, álláspontunk és a háttérmunka megalapozását, a szükséges kormányzati intézkedések összehangolását, valamint a kapcsolattartást az elemzői és hitelminősítői intézményekkel”. Azaz mindazon klasszikus, hasonló válsághelyzetekben előkerülő feladatokat, amelyeket egy pénzügyminisztérium szokott vinni. Ilyen tárca ma Magyarországon nem létezik, de ezen feladatai az NGM-hez és Matolcsyhoz kerültek.

Az Index információi szerint Fellegi lemondása egy nagyobb kormányzati szerkezeti átalakítás első lépése lehet. A Fideszben többen arra számítanak, hogy a következő lépés a gazdasági és a fejlesztési tárca közös átszervezése lesz, amely lehetőséget adna a kormányfőnek arra is, hogy Matolcsy György számára új megbízatásokat találjon.

A feszültségek kódolva voltak a mostani rendszerbe: a kormányalakítás után felállt struktúra lényege az volt, hogy a klasszikus Pénzügyminisztérium feladatait az NGM viszi tovább, de Fellegi fejlesztési minisztériumához került az állami vagyongazdálkodás. Matolcsy szedi be a pénzeket, de az állam részéről Fellegi költötte el annak legnagyobb részét. Azt, hogy milyen stratégiai célokra, kicsit mindketten meghatározták. Miközben még ott ül Varga Mihály volt pénzügyminiszter a Miniszterelnöki Hivatalban, mint azt vezető államtitkár.

A felállás sokkal inkább azt tükrözte, hogy meghatározó embereknek kerestek pozíciót és feladatkört, nem pedig egy átgondolt struktúrához vezetőket. Egyszerűsítve: kellett valami Matolcsynak és Felleginek is, mégpedig szükségszerűen úgy, hogy kifelé, pusztán az alájuk tartozó területek jelentőségét összevetve, egyik se legyen látványosan gyengébb a másiknál.

Az új pénzügyminiszter

A piaci kommentárok szerint egyértelmű, hogy az IMF-tárgyalások bejelentése előtt három nappal még a “hárombetűs szervezetet” szinte szitokszóként emlegető Matolcsyt, aki szerint éppen az IMF-fel szemben kell alakítani a gazdaságpolitikát, nem lehet odaültetni a tárgyalódelegáció élére. Ugyanakkor most mégiscsak az a helyzet van, hogy az IMF-fel a 2008-assal megegyező készenléti hitelmegállapodásra számíthatunk, így a Valutaalap és az EU komoly beleszólást kaphat a költségvetési politika alakításába is.

eu fellegi02
Fotó: Barakonyi Szabolcs

A tárgyalásokon várhatóan előkerül az egyebek között a 2010-es nyári szakításhoz is vezető bankadó kivezetése, a végtörlesztés lezárása, az uniós jogot sértő különadók kérdése, de akár konkrétan olyan adópolitikai lépések, melyek a jelenlegi egykét kulcsos rendszernél hatékonyabban ösztönzik a növekedést. Mindezek Matolcsyhoz köthetők, de most Fellegi lesz az, aki tárgyal és megállapodik ezekről az IMF-fel. Majd a jelenlegi állás szerint a Matolcsy György vezette tárca megkapja készen a végrehajtandó feladatok listáját. Legalábbis a mostani munkabeosztásból ez a rend adódik, a kérdés az, hogy ez így marad a tárgyalások 2012 elején várható lezárására, vagy Fellegi távozás akár további személycseréket, kormányátalakítást és akár kormányzati struktúraátalakítást is hoz.

Másfél év az NFM élén

Bár Matolcsy a több mint egy éve megindult, a távozásáról szóló, és azóta is vissza-visszatérő találgatások ellenére továbbra is maradt, sőt, ő csak egy államtitkárt veszített, míg Fellegi immár kettőnél tart, az NFM mégis csendesebb, szakmaibb képet mutató tárcaként működött az elmúlt időben. Sikeresnek azonban nehéz lenne mondani, több emblematikus ügyben inkább inkább kudarcok, maximum részsikerek jellemezték az elmúlt másfél évet. Igaz, itt megint csak előjön a kérdés, hogy ebből mennyi köszönhető a gazdaságpolitika többfelé szakadt irányításának, egyszerűsítve annak, hogy mégsem maradt pénz az akár néhány hónappal ezelőtti kormányzati tervek megvalósítására sem.

Mindenesetre márciusban a kormány úgy tervezte, hogy az - államosított magánnyugdíjpénztári pénzekből - az év végéig rendezi a MÁV 300 milliárdos adósságát. Az ősszel ehelyett már csak 64 milliárd forint adósság rendezéséről dönthettek a képviselők. A másik, hagyományosan veszteséges, még az előző kormány által visszavett közlekedési társaság, a Malév ügyében sem sikerült előrelépni másfél év alatt. Sokáig úgy volt, hogy kínai vevő akad majd a cégre, folytak is tárgyalások, de néhány napja maga Fellegi mondta el, hogy ezek megakadtak, ráadásul az unió vizsgálja a cégnek adott százmilliárd forintnyi támogatás jogosságát.

A Malév-ügy lezárását persze több tényező is nehezítette, egyebek között az, hogy Moszkvával még mindig tart a vita egy 112 millió eurós, azaz bő 30 milliárd forintos összegen. Fellegi korábban úgy nyilatkozott az Indexnek, hogy az általa irányított tárgyalásokon a célunk az, hogy csomagban szülessen megállapodás az összes Budapest és Moszkva közötti kérdésről, így többek között a Malévról, a Molról és a hosszútávú gázszerződésekről. Eddig ez a stratégia látványosan megbukni látszik: csomagról szó nincs, ahogy annak legfontosabbnak tekinthető eleméről, a 2015 utáni gázszállítási feltételekről sincs egyelőre semmilyen hír.

malév charter menekítés DSZZS20110227103
Fotó: Szigetváry Zsolt

A Malév esetében ugyanakkor sikerült elérni, hogy egy újabb privatizációnak ne legyen akadálya az elszámolási vita, és a kormány jelentős sikerként könyvelte el, hogy a Mol 21 százalékos tulajdonrészét visszavásároltuk a Szurgutnyeftegaztól. Azt, hogy stratégiai szempontból fontos volt a döntés, kevesen vitatják. (Az ügyet kísérő ellenzéki támadások ellenére az átláthatatlan hátterű Szurguttal már a Bajnai-kormány is tárgyalt a részvények mielőbbi visszaszerzéséről.)

Az ár ugyanakkor azóta is vita tárgya: a kormány lényegében a napi árfolyamon vette meg a csomagot, a Szurgut 34 százalékot keresett az ügyön, míg a magyar szaldó negatív. A Mol azóta tartó esése miatt több mint tíz százalékkal ér kevesebbet ma a pakk, az állam részvényenként 19 212 forintot fizetett a részvényekért, amik legutóbbi záróára 17 950 forint volt. (Miközben azt írtuk, a csomagbantárgyalás-technikája megbukni látszik, kétségtelen tény: nehéz elképzelni, hogy a Mol-ügylet önmagában, minden egyéb alku nélkül születhetett meg, nyilvánvalóan nem tisztán üzleti, hanem részben politikai döntés született Moszkvában is. Az azonban kérdés, hogy ha volt alku, akkor annak milyen elemei voltak még.)

A Fellegi-tárca másik részvényügyletét is a bőkezűség kritikájával illetik: a Rábába úgy sikerült bevásárolnia az államnak, hogy ha csak pár hetet vár a kötelező vételi ajánlata bejelentésével, az ilyenkor előírt árfolyamszámolási módszer miatt jóval kisebb átvételi árat szabhattak volna.

Elúsztak az e-útdíjjal

Nehéz a kormányzati struktúra problémáit látni az e-útdíj csúszása mögött is, az egyértelműen a fejlesztési tárca mulasztása. Márciusban jelentette be a kormány azt, hogy 2013-ban jön az e-útdíj, amitől évi 100-120 milliárd forintos költségvetési bevétel származhat. Mostanra azonban kiderült, hogy mégsem jön, miután azóta sem sikerült dönteni a rendszer főbb paramétereiről. Így háromnegyed év alatt nem dőlt el, hogy milyen pénzügyi konstrukcióban alakítsák ki az e-útdíjas rendszert, sem az, hogy abba pontosan milyen utakat vonjanak be. Úgy tudjuk, erről nem szakmai, inkább politikai konszenzust nem sikerült kialakítani.