Tekla
8 °C
13 °C

Balázs Péter: Ez egy értelmetlen különállás

2011.12.09. 10:25

„A péntek hajnalba nyúlt egyeztetésről a 27 európai uniós tagállamból egyedül Magyarország távozott úgy, hogy nem érti a világ, mit akar. Ez nem jó, a diplomáciában általában nem szeretik, ha valaki kiszámíthatatlan” – mondta az uniós csúcs eddigi eseményei kapcsán lapunk kérdésére Balázs Péter egyetemi tanár, Magyarország volt uniós biztosa, 2009-2010-ben külügyminisztere.

„Nem látom értelmét, nem látom eredményét, nem tudom, hogy ez kinek és miért jó” – mondta a szakértő arra a kérdésünkre, hogy mi állhatott a magyar döntés hátterében. Sem a rövid, sem a hosszú távú szempontok alapján nem érthető a lépésünk, minden szempont épp a mostani magyar álláspont ellen szól.

Rövid távon azért, mert hamarosan kezdünk tárgyalni az IMF-fel és az Európai Unióval az állam finanszírozását segítő mentőcsomagról. „Ebben a helyzetben nem indokolt ez a magatartás, hiszen azzal szegülünk szembe, akitől most a szolidaritást várjuk” – mondta Balázs, megjegyezve: azt is tudnunk kell, hogy ezt a szolidaritást mástól nem is várhatjuk.

Miről tárgyaltak az EU-csúcson?

  • Minden államnak törekednie kell a költségvetés egyensúlyára, hiány csak gazdasági visszaesés vagy egyedi körülmények esetén jelentkezhet.
  • Automatikus szankciók, pénzbüntetés a 3 százalékos deficitplafon túllépésére. Ez alól csak a tagállamok minősített többsége adhat felmentést.
  • Az elsődleges költségvetési hiány maximum a GDP fél százaléka lehet.
  • Alkotmányos adósságplafon bevezetése, amit az Európai Bíróság ellenőrizhet.
  • A túlzottdeficit-eljárás alatt álló államoknak tervet kell benyújtaniuk a szükséges szerkezeti reformokról. A terv végrehajtását és az azzal összehangolt éves költségvetéseket a Bizottság és a Tanács ellenőrzi.
  • Az államoknak előzetes adósságkezelési - kötvénykibocsátási terveket kell benyújtaniuk.

A hosszabb távú szempont, amire figyelni kellett volna, hogy a magyar gazdaság – „még Matolcsy szerint is, ami nagy szó” – nagyon erősen rá van kötve a német gazdaságra, nagyon erős a magyar konjunktúra függése a német konjunktúrától. „Ezt a politikának úgy kell lereagálnia, hogy ha a tények ennyire szorosan kötnek, akkor politikailag is próbálunk idomulni hozzájuk”. Balázs szerint „picit ki is vagyunk szolgáltatva”, így intenzív együttműködésnek, élő kapcsolatnak kell lennie Berlinnel.

„Hogy ebben az esetben nem a németeket választjuk szövetségesnek, hanem Londont nem szövetségesként – hiszen az angolokat csak követtük, mint a pulikutya, minden stratégia nélkül –, annak nem látom semmi hozadékát”. Balázs Péter szerint „ez az a szituáció, amikor az ember azt mondja: nem értem” (miközben érthető a brit álláspont, az, hogy a konzervatív kormány próbálja óvni a londoni City pénzügyi szabadságát, „de az ő mozgásterük kicsit más, jó lenne, ha együtt haladna Európával, de láthatóan nem akar).

Arra a felvetésre, hogy a mostani magyar álláspont értelmezhető-e annak a belpolitikai kommunikációnak a részeként, miszerint Magyarország nem hagy beleszólást nemzetközi szervezeteknek saját ügyeibe, önállóan alakítja gazdaságpolitikáját, Balázs Péter azt mondta: nehéz ebben a helyzetben önállóságról, autonómiáról őszintén beszélni. „Az beszéljen autonómiáról, aki megáll a lábán, akinek üres a zsebe, és mástól kér segítséget, az ne. Márpedig mi elég látványosan külső segítségre szorulunk”.

A mostani kiszámíthatatlan helyzetben, miután lebeg a magyar álláspont, a szakértő szerint lehetséges, hogy „a parlamenttel való konzultáció után mégis visszakullogunk a sor végére”. Azonban a tüske akkor is megmarad, és ha végül mégis beállunk a sorba, akkor pedig különösen értelmetlen ez a mostani különállás.

És azért is, jegyezte meg a szakértő, mert az uniós csúcs egyébként alapvetően sikeres. Az eurózóna elérte, amit akart: megerősítették a fiskális fegyelmet, előrelépnek az önként vállalt fegyelem útján, ráadásul a 17 euróövezeti tagállam egyhangú döntése mellett ezt az utat támogatta hat nem euróövezeti tag is, köztük a hagyományosan különutasnak tartott Dánia és a mérete miatt jelentős európai tényezőnek számító Lengyelország is.