Az igazi döntést 2012-re tolja a kormány

2011.12.14. 11:50 Módosítva: 2011.12.14. 12:19
A kormányfő múlt héten Brüsszelből még azt üzente, hogy alaposan átírják a költségvetést, mert a gyenge forint és a kisebb növekedés miatt nem lenne tartható a hiánycél. Az alapos átírás napok alatt lekerült a napirendről, most ott tartunk, hogy a kabinet kiadási előirányzatok zárolásával teremtene egyensúlyt. Ezt a kártyát a kabinet idén már bevetette, a nagy előnye, hogy nem most, hanem csak hónapok múlva kellene véglegesen dönteni a kiigazításról, így elkerülhető, hogy most adóemelésekkel vagy például valamilyen szociális kiadás lefaragásával kelljen foglalkozni.

Zárolásokkal teremti elő a kormány a jövő évi hiánycél tartásához szükséges pénzt. Ez azt jelenti, a kisebb gazdasági növekedés miatt elmaradó költségvetési bevételeket nem a tartalékok csökkentésével és nem is adóemelésekkel pótolja a kormány, hanem a költségvetési intézmények kiadási előirányzatainak csökkentésével. Egy névtelenül nyilatkozó, a költségvetési folyamatokra rálátó szakértő szerint a megoldás azért jó, mert így a kormánynak nem kell a költségvetés fő számait azonnal átírnia, ez az időhiány miatt egyébként is nehézkes lenne.

A zárolás lényegében a probléma megoldásának elhalasztását jelenti, egyfajta kiadásoldali tartalékképzés, hiszen a kormány csak később, valamikor a jövő évben kell döntsön a tényleges elvonásokról – fogalmazott forrásunk.

Nem először zárolnak

Az Orbán-kormány megválasztása óta már másodszor veti be ezt a módszert a költségvetési hiánycél elérése érdekében. Idén februárban Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter váratlanul bejelentette, hogy egy 250 milliárdos úgynevezett stabilitási tartalékalap felállításáról döntött a kormány. A hivatalos kommunikáció szerint a lépésre azért volt szükség, hogy legyen a költségvetésnek egy olyan puffere, ami megvédi a költségvetést „az európai pénzügyi rendszer hullámveréseitől”. Aztán kiderült, hogy az NGM-ben egyszerűen ennyivel elszámolták a 2011-es költségvetést, a zárolásra tehát valójában a büdzsé befoltozása miatt volt szükség. A pénz nagy részét a minisztériumok kellett kigazdálkodják, a februári bejelentést követően a tényleges elvonásra végül csak augusztusban került sor.

A zárolásról végleges döntés a szerda délutáni soproni kormányülésen születhet. A költségvetést a mostanra körvonalazódó megoldás szerint így eredeti verziójában fogadhatja el a kormány, így most csak arról kell dönteni, hogy a költségvetési intézményeknél a kiadási előirányzatok mekkora részét kell visszatartani. „A dolgot úgy lehet elképzelni, hogy egy tárca száz egységnyi kiadására azt mondják, hogy abból csak kilencvenet költhetsz el, de a pontos felosztás csak később derül majd ki. Csak tavasszal kell majd specifikálni, hogy a tárcák milyen feladataikat adják le. Ha elhisszük, hogy van még lehetőség további hatékonyságjavulásra, akkor ez egy előremutató átalakításhoz is vezethet, ha nem, akkor egyszerű megszorítás lesz, ami a szolgáltatási színvonal csökkenését fogja eredményezni” – fogalmazott beszélgetőtársunk.

A zárolások alkalmazásának valószínűségét erősíti, hogy a kormány szerint a költségvetés december 19-i elfogadását semmi sem veszélyezteti, tehát még az sem valószínű, hogy a büdzsé végszavazása a két ünnep közötti időszakra csúszik át. A költségvetés alaposabb átalakításának lehetőségére vonatkozó kérdésünkre a Nemzetgazdasági Minisztériumtól azt a választ kaptuk, hogy "a hatályos államháztartási törvény alapján a főösszegek elfogadására november 30-ig van lehetőség".

Mennyit kellene zárolni?

A jövő évi kiigazítási igény alapvetően három dolgon múlik. Egyrészt, hogy a kormány mennyit akar megőrizni a 300 milliárdos tartalékkeretből (minél többet, annál többet kell megfogni máshol), hogy milyen átlagos forintárfolyammal számolják a 2012-es évet, és hogy mekkora növekedésre épül a büdzsé. Ennek a három tényezőnek az összeillesztésén múlik, hogy mennyi pénzt kell megfogni a zárolásokkal. A szerdára tervezett kormányülésen lényegében erről kell döntsön a kabinet.

A kormányfő már jelezte, hogy a tartalékoknak a lehető legnagyobb részét szeretné megóvni a jövő évi kockázatok miatt, a tervezett növekedés pedig a nemzetgazdasági miniszter korábban bemondott 0,5-1 százalékos sávjánál alacsonyabb, legfeljebb  0,5 százalékos lesz. Ez a korrekció önmagában mintegy 100-120 milliárdos kiigazítást vetít előre, az egy százalékponttal alacsonyabb növekedés miatt ugyanis durván ennyivel kevesebb bevételre számíthat a költségvetés. Azért nehéz ennél pontosabban belőni a számot, mert nem mindegy, hogy a visszaesés hátterében a belföldi fogyasztás visszaesése vagy a külpiacok hanyatlása áll.

A költségvetésre ugyanis nem a külső, hanem a belföldi tényezőknek van komolyabb hatása rövidtávon. Sokkal több adó érkezik ugyanis a bellföldi szereplőktől, mint az exportcégek tevékenységének eredményéből. Ha tehát a fogyasztás esik vissza, az nagyobb kiigazítást követel meg jövőre, mintha az export csuklana össze – mutatott rá Romhány Balázs, a Költségvetési Felelősség Intézet Budapest vezetője. (A rossz exporthelyzetnek inkább hosszabb távon lehet negatív hatása a költségvetésre, ha ugyanis a kilátások tartósan leromlanak, akkor az exportőrök magyar kapacitásaik csökkentésébe kezdenek.)

A forintárfolyam is közbeszól

Akár ehhez közelítő egyenlegromlást jelenthet a gyengélkedő forint, ennek kedvezőtlen hatásai több csatornán keresztül is beszivárognak a költségvetésbe.

Jelenleg a devizában kibocsátott államadósság után évente egymilliárd euró kamatkötelezettségünk van. Ez forintban 300 milliárdos költségvetési kiadást jelent, egy tíz forintos, durván három százalékos elmozdulás tehát 10 millió eurós költségvetési többletkiadással jár. Ennek most a többszöröse jelenhet meg a költségvetésben, az eredeti 270 forintos euróárfolyam helyett ugyanis a kormány a hírek szerint 300-as átlagos forintárfolyammal számol, ez tehát önmagában egy tízmilliárdos nagyságrendű tétel.

A költségvetés minden évben rögzíti, hogy mennyit utalunk be a brüsszeli közös kasszába, a forintgyengülés pedig itt is plusz terheket ró a költségvetésre. A befizetési kötelezettségünket ugyanis euróban állapítják meg (durván 900 millió euróról, mintegy 270 milliárd forintról van szó), amit alapszabály szerint havi bontásban kell befizessünk, ez havonta nagyjából 22,5 milliárdos kiadást jelent, ezt kell az MNB-nél euróra váltva minden hónapban Brüsszelbe utalni. A tervezhetőség kedvéért azonban a havonta fizetendő összeg forintban van rögzítve, ha ez gyengül, akkor az előírtnál kevesebb eurót kap a kormány a pénzéért, így az euróban rögzített összeg nem gyűlik össze év végére, a különbözetet azonban az elszámolás után ki kell fizetni.

A PPP-szerződések egy része szintén euróban rögzített, a gyengülő forint ezeket is drágítja, a fizetendő részletek ugyanis az árfolyamváltozás mértékéig felülről nyitottak. Az összes PPP durván 120-130 milliárd forint (autópálya, kollégium PPP-k), úgy tudjuk, ennek az összegnek valamivel kevesebb, mint a fele, mintegy 50 milliárd lehet devizában rögzítve. Egy 10 forintos, durván másfél százalékos leértékelődés itt 1,5 milliárdos többletkiadást jelent.

100-200-300

Mit szól majd az IMF?

Annak az esélyét, hogy a kormány kizárólag zárolásokkal próbál majd egyensúlyt teremteni, a konkrétumokat pedig majd csak jövőre közli, valamelyest csökkentheti, hogy pont a héten Budapesten tárgyal a Valutaalap washingtoni delegációja a kormánnyal egy újabb hitelmegállapodásról. Mivel a zárolások rövidtávon csak papíron hozzák összhangba a költségvetést a jövő évi hiánycéllal, a tárgyalódelegáció ezt akár szóvá is teheti. A dolog most azért is különösen érzékeny, mert a napokban dől el, mit kérhet a kormány az IMF-től és Brüsszeltől.

A nemzetgazdasági miniszter korábban utalt rá, hogy egy 10 százalékos árfolyamkülönbözet 100 milliárd forintba kerül a költségvetésnek. Ha Matolcsy számítása nem is pontos – mint ahogy erre egyik beszélgetőtársunk figyelmeztetett – az biztos, hogy az így keletkezett többletkiadásokkal az összes kiigazítási igény könnyedén elérheti a 200 milliárd forintot.

Hétfőn Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára is arról beszélt, 200 milliárd forintos lyukat kellene betömni jövőre, ami hozzáadódik ahhoz a 1400 milliárd forintos megtakarításhoz, amit az eredeti költségvetés (a Széll Kálmán-tervvel és a konvergenciaprogrammal együtt) írt elő.

Varga Mihály miniszterelnökséget vezető államtitkár azt mondta, a kormány kalkulációi nem állnak távol az elemzők által említett 100-200 milliárd forintos mértéktől. Igaz, Varga nem utalt semmilyen zárolásra, azt mondta, hogy a bevételi és kiadási oldalon is jelentős módosításokkal lehet elérni a megtakarítást, a jövedéki adók változtatását konkrétan is megemlítette. (Pénteken Brüsszelben a kormányfő még szintén jelentős átalakításról beszélt, ez most úgy fest, hogy néhány nap alatt lekerült a napirendről.) A Magyar Nemzeti Bank kedden közzétett elemzéséből ennél is nagyobb, 270-300 milliárd forintos kiigazítási igény volt kikövetkeztethető.