Ágnes
-13 °C
0 °C

Nem kellünk mi Kínának

2011.12.29. 07:20
Több százmilliárd forintnyi befektetés és beruházás kínai tőkéből Magyarországon, Malév-eladás Pekingnek, állampapír-vásárlások, vasútépítés, nagyberuházások – a magyar kormányzati kommunikáció szerint „új és nagy jelentőségű szövetséget” kötöttünk Pekinggel a nyári budapesti miniszterelnöki csúcson. Gyakorlatilag szinte semmi nem történt: 3 milliárd forintnyi kötvényt vett Kína. És talán megépíti a reptéri gyorsvasutat – ha megszerzi a repteret.

„A két ország kapcsolatai az ezredforduló után éledtek újjá, különösen intenzívvé az elmúlt egy évben váltak [...] érdemi előrelépések csak azokon a területeken vannak, amelyeket Peking fontosnak tart” – írtuk idén júniusban Ven Csia-pao kínai miniszterelnök magyarországi látogatásának apropóján. Az azóta eltelt félév ennek a kijelentésnek az igazát támasztotta alá: noha az akkori tárgyalásokról magyar kormányzati kommunikáció diadaljelentéseket közölt, a legfontosabb területek egyikén sem sikerült áttörést elérni.

A bizonytalanság eltűnése

„A mai napon új és nagy jelentőségű szövetséget kötöttünk a kínai népköztársasággal. Az aláírt együttműködésekben konkrét programokról, befektetési alapokról, pénzügyi keretekről sikerült megállapodnunk” – jelentette be Orbán Viktor a tárgyalásokat követően, illetve azt is elmondta, hogy összesen tizenkét megállapodást írtak alá a kínai kormányfővel.

Hogy ezek mit tartalmaztak, azt pontosan a mai napig sem lehet tudni, Kínával, a kínai gazdasággal foglalkozó kutatók is úgy tudják: a megállapodásokat, azok részletes tartalmát azóta sem hozták nyilvánosságra. Kormányzati körökben a tárgyalások időszakában az alábbi együttműködésekről beszéltek: Kína egymilliárd eurós hitelkeret nyújt Kínában befektetni kívánó magyar cégeknek, valamint beszáll a magyar állampapírpiacra. Ez utóbbi kapcsán konkrét összegekről nem volt szó, de Orbán azt mondta: „ezzel a magam részéről az ország finanszírozásának középtávú bizonytalanságát eltűnni látom”.

Befektetés, milliárdok, robogás

Emellett kínai befektetőt vártak a Malévba, a magyar kormányban beszéltek arról, hogy magyarországi állami beruházásokat, például vasútépítést finanszírozna valamilyen módon – például MFB-kötvények vásárlásával – közvetve a kínai állam, de szó volt logisztikai közlekedési platformról és egymilliárd dollárnyi vegyipari befektetésről is.

Fellegi Tamás akkori fejlesztési miniszter – egyben kínai-magyar kapcsolattartásért felelős kormánybiztos – azt mondta: a kínai fejlesztési bank egymilliárd eurós hitelkeretet nyitott kínai vállalatok részvételével megvalósított magyarországi projektet finanszírozására, ilyen beruházás a „vasútfejlesztéstől a cargobázis építésig elméletileg bármi lehet”. Szintén Fellegi, még a miniszterelnöki látogatás előtt annak a reményének is hangot adott, hogy a kínai szuperexpressz szerelvényei fognak a magyar vasútvonalakon robogni.

Nem robognak.

Igaz, jött a Huawei, és volt egy vegyipari nagybefektetés – de még februárban, amikor a kínaiak megvették a Borsodchemet. És lesz egy szolnoki citromsavgyárunk, és talán egy biotechnológiai kutatóintézetünk is. De ezek főleg a magánszektorban, nem kormányzati szinten megvalósuló, nem a közszférát érinő üzletek.

Csak a szavak

„A kínai-magyar kapcsolatok továbbra is csak a retorika szintjén szárnyalnak” – fogalmazott lapunk kérdésére egy ismert Kína-kutató szakember, aki azonban kérte neve elhallgatását, mondván: tart attól, hogy a kritikák miatt őt és foglalkoztatóját hátrányos kormányzati megkülönböztetés éri majd.

A szakember szerint az említett tizenkét megállapodással az a legnagyobb baj, hogy „ezek egy része, amennyire tudni lehet, csak szándék- vagy egyetértési nyilatkozat volt, ami gyakorlatilag nem sokat jelent. Ezek a papírok valóban csak szándékokat, közösen elérendő célokat fogalmaznak meg, de nincsenek benne határidők, kötelezettségek, néha még az elérendő cél érdekében szükséges tennivalók részletezése sem” – sorolta.

Ilyen általános, elvi jellegű egyetértési nyilatkozat született a légi, a vasúti és a folyami közlekedés fejlesztéséről, valamint a befektetésösztönzésről is. Márpedig az ilyen jellegű dokumentumokban nem rögzítik, hogy mi a felek teendője, milyen szektorális szerződések szükségesek ahhoz, hogy a tényleges, tartalmi együttműködés kezdődjön. Ha végignézzük a júniusi tárgyalások után említett konkrét témákat, azokon is látszik: egy helyben toporgunk.

A Malév nem ment el

A Malév nem kellett a kínaiaknak, pontosabban: nem tudtunk olyan konstrukciót találni, amelyben kellett volna. Elsősorban is azért, mert másfél év alatt sem sikerült megállapodni az oroszokkal a szakításról, holott Fellegi Tamás egy évvel ezelőtt azt mondta lapunknak: „az oroszokkal megállapodtunk, hogy a Malév története nélkülük folytatódik [...] a pénzügyi elszámolást szükséges még elvégezni, erről már folynak a szakértői egyeztetések”.

Ezek azóta sem zárultak le, ami önmagában is riasztó volt a kínaiak számára, ráadásul azt sem sikerült a Malévról Pekinggel folyó tárgyalásokon megnyugtatóan rendezni, mi lehet az a társasági forma, amelyben a kínaiaké az irányítás, de mégsem bukik a légitársaság uniós repülési engedélye. A Hainan, amely most inkább a ferihegyi reptérnek a megvásárlására készül, így novemberben visszalépett a tárgyalásoktól – a fejlesztési tárca így december elejére csak a múlt hibáit összegző fehér könyvet tudott összerakni, tudomásunk szerint arról nincsenek elképzelések, hogyan folytatódjék a nemzeti légitársaság jövője.

Euró- helyett forintmilliárdok

A magyar állampapírpiacot sem mentette meg Peking. „Az ország finanszírozásának középtávú bizonytalansága” a közelmúltban nem szűnt meg, épp ellenkezőleg: több állampapír-aukció is eredménytelen volt, nem egyszer megesett, hogy a tervezettnél kevesebb kötvényt sikerült eladni, miközben a hozamok most már a rövid lejáratú (3, 6 hónapos futamidejű) papíroknál is 7-7,5 százalék között vannak.

Nyáron ugyan azt lehetett hinni, hogy a magyar kötvénypiacon felbukkanó titokzatos óriás Peking, ám mostanra kiderült, hogy egy nagy alapkezelő, a Templeton tárazott be a kötvényeinkből. Bár az Államadósság Kezelő Központ hivatalos adatokat nem közöl arról, hogy vett-e, és ha igen, milyen értékben magyar állampapírokat kínai, lapunk több forrása is azt állítja, csupán két-hárommilliárd forintnyi ilyen üzlet köttetett. Ezt látszik megerősíteni az, amit az ÁKK élére kinevezett Töröcskei István mondott a lapunknak adott interjúban, miszerint „igaz, hogy eddig csak egy-kétmilliárd forintnyi állampapírt vettek tőlünk”.

Lassan lesz gyorsvasút

Fellegi Tamás még novemberben is, miután legutóbbi kínai látogatásáról hazatért, arról beszélt: „újabb megállapodások aláírása várható [...] a konkrét projektek közül elsőként a fővárost a Liszt Ferenc Repülőtérrel összekötő gyorsvasút valósulhat meg”. A miniszter még ekkor is összességében 300 milliárd forintnyi kínai beruházást és befektetést ígért.

A valóságban azonban erre információink semmilyen fejlesztési vagy finanszírozási terv nem készült. A MÁV és a China Railway Construction Corporation kötött ugyan egy megállapodást, de forrásaink szerint ennek a beruházásnak a sorsa is attól függ, hogy megvásárolják-e a kínaiak a repteret. Ha igen, akkor valószínűleg nagyobb erőket mozgósítanak az építkezésre, mert akkor már nekik lesz fontos a repülőtér könnyű, gyors megközelítése, mondta egy minisztériumi forrásunk, megerősítve, hogy a kínai-magyar együttműködésben tényleg csak ott lehet – és ott van is – előrelépés, ami Pekingnek fontos és kifizetődő.

Arról, hogy ez milyen módon valósulhat meg, nem sokat tudni. Elképzelhető, hogy kifejezetten kínaiak számára bocsátanak ki MFB-kötvényeket, és az így befolyó pénzből a magyar állam kínaiak beruházókkal építtet vasutat – vagy hajt végre más infrastrukturális beruházást –, ám ezzel lehetnek közbeszerzési problémák (illetve az egész modell nagyban hasonlítana a kormány által száműzni vágyott ppp-konstrukciókhoz).

Az ő bajuk nekünk is fáj

Nemcsak azért akadozik egyébként a kínai-magyar gazdasági együttműködés, mert a kínai vezetés rájött, hogy annyira mégsem vagyunk érdekesek. Hanem azért is, mert Kínának egyre saját belső problémáival is meg kell küzdenie. Néhány napja a Nobel-díjas Paul Krugman már az ország bedőlésének lehetőségével riogatott, mondván: egy olyan ingatlanpiaci és hitelezési buborék van kialakulóban, hogy még a hivatalos számok alapján is elmondható: „a legújabb hírek elég drámaiak ahhoz, hogy meghúzzuk a vészharangot”.

Nem ez az első vészjelzés Kínából, Kínáról, illetve arról, hogy a kínai közvélemény ellenzi az ország fokozódó nemzetközi szerepvállalását. November elején arról számolt be a Reuters, hogy több tízezer üzenet jelenet meg kínai blogokon arra kérve a kínai vezetőket: ne adjanak pénzt a bajba jutott európai országoknak.

Egy Kína-szakértőnek a kínai kormányzati kommunikáción alapuló elemzése szintén arra mutat: a világválság megoldását ne Pekingtől várjuk. Az országban „sok a belső feszültség, a társadalom elégedetlensége nő” – írja az elemző, aki szerint ezért egyre valószínűbb, hogy a kínai globális gazdasági szerepvállalás visszafogásával kell számolni. Ez minden bizonnyal még inkább visszaveti majd a magyarországi szerepvállalásukat is.

Hacsak nem lesz fontosabb az a szempont, amit Töröcskei István emelt ki: „nekik fontos, hogy ők rokonnak tekintenek bennünket. Tudják, hogy mi is ázsiaiak vagyunk”.

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!

Paphos képekben

Ciprusi fotók, fantasztikus élmények. Nézd meg most!