Lehetne olcsóbb az árfolyamrögzítés

2012.03.12. 07:08
Több milliárd forintos terhet jelenthet a bankoknak az árfolyamgát II. szerződésmódosításainak közjegyzői díja, szakértők ismét az uniformizált megállapodásban látják a megoldást.

Ha a kormány ügyfélbarát módon jár el, akkor nem gazdagodnak meg tömegesen a közjegyzők az új árfolyamgát szerződésmódosításain − szakértők szerint erre utal a Magyar Bankszövetség és a kormány közötti decemberi megállapodás múlt heti módosításáról kiadott közlemény egy pontja, amely szerint a bankok az "adóssegítő folyamatok során külön díjat nem számítanak fel, az ügyfelekre csak a bankfüggetlen költségek hárulnak".

Az első árfolyamgát szerződéseinél a vonatkozó törvény előírta, hogy a gyűjtőszámlahitel-szerződés megkötéséhez kapcsolódó módosításért a pénzügyi intézmény az adóssal szemben semmilyen költséget nem érvényesíthet. A bankok akkor kénytelenek voltak megegyezni a közjegyzői kamarával, hogy a közjegyzők "egységáron", 15 ezer forintért ellenjegyezzék a lakáshitel-szerződések módosítását.

Most azonban a pénzintézetek a gyűjtőszámla kamatterhét is átvállalják az ügyféltől (felesben az állammal), ráadásul a legóvatosabb becslések is a szerződések 60-70 százalékának módosításáról szólnak. Ilyen mennyiségű szerződésmódosítással újabb többmilliárdos terhet róna a bankokra a feltétel fenntartása.

Szakértők szerint a kormánynak nem lehet érdeke az sem, hogy a megsegítendő adósokat terhelje a díj, ezért újra napirendere kerülhet a szerződések uniformizálására vonatkozó − már az első árfolyamgátnál megfogalmazott − elgondolás. Minderre az adhat módot, hogy a konstrukció a fennálló kölcsönszerződéseket egyetlen ponton, a törlesztőrészlet megállapítása és megfizetése tekintetében érinti, a nyilvántartott hitelkeret megállapítására és az egyenleg megfizetésére vonatkozó szabályok függetlenek a meglévő szerződéses feltételektől. Ha az egységes szöveg arról is rendelkezne, hogy a rögzített tartalmú szerződések közvetlenül végrehajthatók, akkor nem lenne szükség a módosítások közjegyzői okiratba foglalására − ráadásul az egységes megoldás elkerülhetővé tenné az adósok és bankjuk közötti félreértéseket is.

A hitelszerződések uniformizálása melletti érv lehet a tömegesség is. A mostani módosításban meghatározott lépcsőzetes bevezetés mellett is olyan mennyiségű szerződésmódosításra (és annak közjegyzői okiratba foglalására) kerülhet sor az elkövetkező néhány hónapban, amire aligha van felkészülve a közjegyzői hálózat. A bankoknál is lehet persze majd torlódás − erre utalnak a végtörlesztés idején tapasztalt kapacitásproblémák.