Miért szállt le rólunk Brüsszel?

Több hónapos patthelyzet után az Európai Bizottság rábólintott a magyar hiteltárgyalás megkezdésére. A fordulat azzal együtt is váratlan, hogy a hét elején a kabinet megküldte Brüsszelnek a frissített konvergenciaprogramot, amiben egy 600 milliárdos kiigazítást lengetett be. A brüsszeli engedékenység ugyanis aligha magyarázható ezzel: a bürokraták a végére sem érhettek a konvergenciaprogram átolvasásának, amikor a bizottság rábólintott a tárgyalások megkezdésére. De akkor mi győzhette meg őket?

A periféria szele

A bizottság működését jól ismerő forrásaink szerint Barroso engedékenységében szerepe lehetett annak, hogy a bizottságnak van elég egyéb aggódnivalója az euróválság miatt. Sok zónabeli országra vár recesszió, a spanyol helyzet kezd tarthatatlanná válni, és a francia elnökválasztás esélyese, François Hollande azzal kampányolt, hogy nem enged majd az eddig németek diktálta válságkezelési receptnek.

A spanyol és a magyar ügy kapcsolatára Orbán Viktor maga is utalt szerdán Brüsszelben. A miniszterelnök arról beszélt, hogy ő 2010-ben ugyanazt kérte a bizottságtól, amit a most frissen megválasztott spanyol miniszterelnök is kér: hogy az ország adóssága magasabb lehessen a korábban vállalt deficitcélnál, mert kiderült, hogy a helyzet rosszabb, mint ahogy azt a távozó kormány állította. Orbán emlékeztetett arra, hogy ő nem kapott lehetőséget a hiány elengedésére, de most drukkol, hogy a spanyol kormányfő megkapja.

Ezzel utalhatott arra, hogy a magyarok esetleg kettős mércére hivatkozva keresztbe tehettek volna a tanácsban a spanyol igénynek, márpedig az euró miatti aggodalom amúgy engedékenyebbé tenné az EU-t. Ez azonban pusztán spekuláció, semmilyen közvetlen utalás nincs arra, hogy a magyar kormány így használta volna a spanyol ügyet.

Kiadták az adut

Ugyanígy érdekes fordulat állt be a magyar kormány kommunikációjában az utóbbi időben: azt üzenték, hogy több vitatott intézkedésért az Európai Bizottság lett a hibás. Kövér László kedden egy egyetemi rendezvényen arról beszélt, hogy az EU kényszerítette rá Magyarországot a nem ortodox gazdaságpolitikára, éppen azzal, hogy nem engedték meg 2010-ben a hiánycél emelését. És amikor ez nem ment, akkor kényszerült a kormány például a válságadók bevezetésére, holott eredetileg a kormány „nem akart tengelyt akasztani a fél világgal”.

Ezek az üzenetek talán részei lehetnek a mostani kompromisszumnak, vagyis a magyar kormány talán jelezni kívánta, hogy a hitel jelentette segítség nélkül még furcsább dolgok történhetnek, mert végeredményben az eddigi szigor is rossz vért szült.

Brüsszelben vannak, akik úgy találgatnak, hogy a bizottság most húzd meg-ereszd meg politikát folytat. Elkezdődhetnek ugyan a hiteltárgyalások, ám azok befejezéséhez ugyanúgy kőkemény, akár politikai ügyekre is kiterjedő feltételeket szabhat, mint a tárgyalás megkezdéséhez. Ez mások szerint nem reális felvetés, mert a bizottság a szerdai alkuval már lemondott a magyarokkal szembeni legfőbb zsarolási potenciálról, azzal, hogy már nincs világosan értelmezhető, kötelezettségszegési eljáráshoz kötött feltétel.

Egyes feltételezések, például a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik cikke szerint olyan tényezők is meghúzódhatnak a háttérben, amelyekről a széles nyilvánosság nem feltétlenül tud.

Amit tudunk

A hirtelen brüsszeli váltás azért is érdekes, mert korábban a bizottság számtalanszor világossá tette, hogy nem csupán gazdasági, hanem egyéb jogi ügyek megoldását is a hiteltárgyalások feltételének tekinti.

Ezt a magyar fél mindig is sérelmezte. Orbán Viktor legutóbb a hét elején fejtette ki Brüsszelben, hogy a gazdasági válságban a bizottság nem engedheti meg magának, hogy egy EU-s jogértelmezési vitát összekössön egy tagállam forráshoz juttatásával.

A zavaros pontok ellenére a körvonalakból az látható, hogy a bizottság nagyot lépett hátra eddigi merev és szigorú álláspontjához képest.

Miben engednek?

Számtalan vitás ügyünk van (ezeket ebben a cikkünkben gyűjtöttük össze), a legfontosabbak az igazságügyi kérdésekben és a jegybanktörvény kapcsán zajló kötelzettségszegési eljárások, valamint a túlzotthiány-eljárás voltak. Utóbbira a magyar válasz a konvergenciaprogram, erre várhatóan május végén reagál majd Brüsszel.

Az igazságügyi területen három ügyben is komoly nézeteltérés alakult ki Brüsszellel. Ebből kettőben, az adatvédelmi hatóság és a bírák nyugdíjazásának ügyében az EU perre megy, mert mindkettőnél fenntartják, hogy a magyar szabályozás sérti az uniós jogot.

A változás annyi, hogy már egyik téma sem akadálya a hiteltárgyalás megkezdésének, miközben egészen eddig az volt. Igaz ugyan, hogy Orbán kedden személyesen ígérte meg Barroso bizottsági elnöknek, hogy módosítunk a vitatott törvényeken, ha elveszítjük a pereket. De ezeknek legkorábban csak egy-két év múlva lehet eredménye, addig a kormány lényegében mindkét vitatott témát büntetlenül parkolópályára állíthatja.

Egy harmadik ügyben látszólag Orbán engedett nagyobbat, a gond csak az, hogy ennek a vállalásnak a teljesülésére Brüsszelnek nincs közvetlen rálátása. A magyar kormányfő azt ígérte Barrosónak, hogy figyelembe veszi a Velencei Bizottság egyes ajánlásait a bírósági törvénnyel kapcsolatban. (A fő kifogás itt az volt, hogy a jogszabály túl nagy döntési szabadságot ad az Országos Bírósági Hivatal elnökének, Handó Tündének.)

Ez az ígéret viszont nem teljesen egyértelmű helyzetet hoz. Egyrészt mert a Velencei Bizottság sokkal többet, komolyabb, a törvény lényegét jobban érintő módosításokat kért az igazságszolgáltatás igazgatása kapcsán, mint az Európai Bizottság. Másrészt viszont a Velencei Bizottság nem EU-s szervezet, szankcionálási joga nincs, vagyis Brüsszel ezen a területen kiengedte a kezéből a folyamatok ellenőrzését.

Engedünk. Nem engedünk.

Az igazságügyi kérdéseknél most zavarosabbnak tűnik a jegybanktörvény ügye. A kormány ezzel kapcsolatban még hétfőn is azt állította, hogy minden változtatást átvezetett, amit az EU megkövetelt, de kiderült, hogy az elkészült törvénymódosítási szöveg számos EKB-s kifogást mégsem vett figyelembe. Aztán kedden Orbán Barrosónak megígérte a módosítást, csak arról nem beszélt, hogy mit kell még módosítani.

Fellegi Tamás szerdán már azt mondta, nem zárható ki, hogy az elnöki fizetés és az eskü témája bíróságon köt ki (ami ugye azt jelenti, hogy mégsem lesz módosítás, a bírósági szakasz a kötelezettségszegési eljárás folytatását jelenti), miközben Brüsszelben ez a téma látszólag lekerült a napirendről – az erre vonatkozós kérdésre szerdán a bizottság szóvivője már nem is válaszolt.

A témában csütörtökön Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára is megszólalt: azt mondta, hogy lesznek kérdések, amelyekben a kormány nem enged, és az egyik ilyen Simor fizetése lehet.

Nem lesz egyből hitel

Az újkeletű brüsszeli engedékenység sem jelent szabad utat a hitelhez. A Citibank elemzője, Gárgyán Eszter szerint az eddigi előfeltételek egy része feltétellé tolódott át: Brüsszel például világossá tette, hogy az igazságügyi reformmal kapcsolatos kérdések lezárásáig (a Velencei Bizottság ajánlásainak átültetéséig a magyar jogba) nem lesz hitelmegállapodás.

A jegybanktörvényre vonatkozóan is maradtak nyitott kérdések, például hogy a kötelezettségszegési eljáráson kívüli vitás pontokban, például a monetáris tanács bővítése kérdésében megelégszik-e Brüsszel a kormány ajánlatával (ami szerint arra és az új alelnök beiktatására csak Simor András mandátumának lejárta után kerülne sor).

A brüsszeli engedékenység Gárgyán szerint politikai döntés volt, amiben szerepet játszhatott egyrészt az, hogy a növekvő spanyol állampapírhozamok és a felbomló holland és cseh kormánykoalíciók miatt nőtt az instabilitás Európában, így Brüsszelnek nincs szüksége még egy instabil pontra. Másrészt világossá vált, hogy a kezdeti keménykedés mindkét fél részéről tárgyalási stratégia volt, amivel a másikat próbálta rávenni álláspontja megváltoztatására.