Dániel, Daniella
18 °C
32 °C

Álmodni sem tudtunk ennyi krumplilevest

2012.05.25. 08:51
Arányaiban sokkal több mindenre futja ma egy átlagos fizetésből, mint a Kádár-korszak második felében, a hetvenes-nyolcvanas években; igaz, az igényeink is megnőttek. Többet telefonálunk, levelezünk, autózunk. Kevesebbet járunk moziba, többet múzeumba. Ma már nem számít luxusnak egy összkomfortos lakás, tankolni viszont kevesebbet tudunk, mint negyven éve.

Valóban kenyérrel és sörrel vette meg a Kádár-rendszer az átlagmagyart hosszú évtizedeken át? Tényleg igaz, hogy a legvidámabb barakkban legalább azzal nem kellett bajlódni, hogy legyen mindennap valami a tányéron? Kádár János századik születésnapján lerántjuk a fedőt a gulyáskommunizmusról: nem volt régen minden jobb.

Dől a krumplileves

Nem is kell ékesebb bizonyíték ennek bizonyítására, mint a krumplileves-index. Vagyis annak kiszámítása, hogy mennyi krumplilevest lehet főzni egyhavi átlagbérből.

Nos, krumplilevesben nagyot lépett előre az ország.

Egy átlagos recept összetevői – négy főre 33 dkg krumpli, 1 evőkanál liszt (2 dkg), 1 evőkanál olaj (1,5 dkg), 1 fej vöröshagyma (10 dkg) – alapján számoltuk ki, hogy 1960 óta melyik évben hány adag krumplilevest lehetett főzni az átlagbérből (1960-ig visszamenően vannak úgynevezett hosszú idősoros, a maival könnyen összehasonlítható adatok a statisztikai adatbázisban). Bár a tejfől kimaradt, nem valószínű, hogy sokat változtatna a trenden.

Vagyis azon, hogy míg a hatvanas években alig több mint ötezer tányérral ehetett havonta egy csak krumplilevesen élő átlagos fizetésű magyar, addig 2010-ben ennek több mint duplájára, 11 407 adagra futotta.

 

A mostani adattal pedig már bőven túl vagyunk a krumplileves igazi fénykorán, 2005-ön, amikor az olcsó krumpli miatt majdnem húszezer tányérral is lehetett főzni egyetlen havi fizetésből – igaz, a rendelkezésre álló adatok miatt bruttó fizetéssel számolunk, vagyis inkább az arányokat mutatja az érték, mint az elvileg valóban lefőzhető mennyiséget.

Ettünk, csak ettünk

Különös ugyanakkor, hogy bár úgy tűnik a krumplileves-indexből, hogy ma többet ehetünk, mint harminc vagy éppen ötven éve, valójában szinte minden élelmiszerből csökkent a fogyasztás, vagyis többet ettünk közvetlenül a rendszerváltás előtt. Főként a tojás szolgálhatta a társadalmi nyugalmat, a nyolcvanas évek végén még majdnem négyszázat ettünk belőle évente, ehhez képest hatalmas csökkenés az elmúlt évek 250 körüli mennyisége.

 

Bár a reáljövedelem alapján jobban élünk, mint a rendszerváltás előtt, mégis kevesebbet fogyasztunk tejtermékekből, lisztből és rizsből, de még húsból és halból is.

Még a sör sem volt olcsóbb

Azt, hogy kevesebbet eszünk, nem magyarázza pénztárcánk sem: tejből többet tudunk ma venni, mint a rendszerváltás előtt, és bár a fehér kenyér volt már relatíve olcsóbb is, ma is nagyjából annyit tudunk belőle venni, mint a nyolcvanas években.

Lett autó és telefon

Bár benzinből látványosan kevesebbre futja ma, mint a hetvenes években, a magyar válság kibontakozása előtt – és a grafikonon az utóbbi két év hatalmas áremelkedésének hatása még nem is látszik –, a megnövekedett jövedelmünkből éppen erre kell jóval többet költeni.

 

Legalábbis erre utal hogy míg 1968-ban, a gazdasági reform kezdetének évében mindössze 162 ezer autó volt Magyarországon, a nyolcvanas évekre ez a szám már átlépte az egymilliót, és 1981-ben, Kádár János népszerűségének állítólagos csúcsán már 1,1 millió gépkocsi volt a háztartásokban. Az utóbbi harminc évben az autók száma folyamatosan növekedett, csak a válság után volt egy kis visszaesés, de számottevő változás nincs: 2008-ban még több mint 3 millió autót tartottunk, 2010-re ez a szám 2,9 millióra csökkent.

Eközben pedig egyre kevesebb ügyet marad időnk élő szóban elintézni. Érdekes, hogy míg 1968-ban mindössze 360 ezer helyen volt vonalas telefon, és 630 millió darab levelet küldtünk, 81-re a telefonvonalak száma 636 ezerre nőtt, és a postai küldeményből is több lett, 735 ezer. Bár a mobiltelefon terjedésével 1998-óta csökkenőben van a vonalas telefonforgalom, 2011-ben még mindig csaknem 3 millió helyen van bekötve. Mindeközben a levélforgalom is magas maradt – bár a trend csökkenő –, két évvel ezelőtt 856 millió levelet postáztunk.

Habzsoltuk a kultúrát?

Jobb volt-e az élet akkor, amikor még volt egy erős kultúrpolitika, és nem adott ki piaci alapon mindenki össze-vissza mindent? Aligha. A kiadott könyvek példányszáma ugyan nagyobb volt, de jóval kevesebb típusú könyv jelenhetett meg. 1968-ban 4588 könyvet adtak ki, összesen 48 millió példányban, 1981-ben 7910 könyvet adtak ki, 94 millió példányban.

A példányszám a 90-es évek közepétől kezdett visszaesni, a különböző kiadott könyvek száma viszont nőtt.  2011-ben már csak 34 millió könyvet adtak ki – ennyi jelent meg egyébként 1960-ban is –, ugyanakkor ma már jóval többféle könyv kerül a könyvesboltok polcaira, összesen 11 821 darab.

 

A moziba járók száma is csökkent, ez azonban inkább a technológiai változásnak, és nem a filmkultúra iránti csökkenő érdeklődésnek köszönhető. 68-ban a mozik összesen 84 millió jegyet adtak el, míg 60-ban még 140 milliót, 81-re már csak 67 millió jegy fogyott, 2010-re 10 millióra csökkent az eladott jegyek száma. A statisztikákból jól látszik, hogy messze nem volt ilyen arányú visszaesés azoknak a termékeknek a körében, amelyek nehezebben helyettesíthetők mással.

Ilyen például a színház. 1968-ban 5,7 millió színházjegyet adtak el, 2010-ben 4,4 milliót. A múzeumba járók pedig még többen is lettek, mint 68-ban voltak: 2010-ben 8,8 millió belépő fogyott, annak idején 6,4 millió belépést regisztráltak. A múzeumok aranykora egyébként 1987-ben volt 20 millió belépővel.

A kultúrafogyasztók tehát valószínűleg összességében nem lettek sokkal kevesebben, legfeljebb a fogyasztási szokások változtak meg. Aki például annak idején csak azért járt moziba, mert ott van vízöblítéses vécé, és nem kell fát hasogatni ahhoz, hogy meleg legyen, az az évek során elkezdhette jól érezni magát saját otthonában is, a gáz, vízvezeték, szennyvízcsatorna ellátottság látványosan nőtt az utóbbi ötven évben.

 

Kevesebb volt a bűncselekmény

Egy átlagos fizetésből élő magyar tehát kétségkívül jobban él ma, mint harminc, vagy ötven évvel ezelőtt. Az már más kérdés, hogy az akkori nagyobb foglalkoztatás, kisebb verseny, kevesebb választási lehetőség, kisebb társadalmi egyenlőtlenségek kétségkívül csökkentették a hétköznapok bizonytalanságát.

Mint ahogyan növelte a biztonságérzetet a pártállam erős rendőrsége is. 1968-ban alig 118 ezer bűncselekmény történt, 68 ezer elkövetőt fogtak el, 58 ezret jogerősen elítéltek, 1998-ra már 600 ezerre nőtt a bűncselekmények száma. A helyzet azóta javuló tendenciát mutat, 2010-ben már csak 447 ezer bűncselekmény történt, igaz, mindössze 89 ezret ítéltek el.