Ne rettegj a takarékodtól!

Múlt pénteken a pénzügyi felügyelet visszavonta az ország harmadik legnagyobb takarékja, a több mint tizenhétezer ügyféllel rendelkező Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet tevékenységi engedélyét, majd elrendelték annak végelszámolását. Erre azért volt szükség, mert a felügyelet  megállapította, hogy a Soltvadkert és Vidéke elveszítette tőkéjét, szavatoló tőkéje negatívvá vált, amivel súlyosan sértette a hitelintézeti törvény előírásait, és nem tudott kellően biztonságosan működni.

A döntés nyomán sok soltvadkerti már hétvégére pénz nélkül maradt, a lakossági folyószámlájukat ott vezetők közül volt olyan, aki már aktuális fizetését sem tudta felvenni. A takarékszövetkezet végelszámolása felszámolásba megy át, a szövetkezet lakossági és céges ügyfeleit az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) fizeti majd ki, három önkormányzat több százmilliót bukhat.

Két év, két takarék

Két év alatt ez volt a második csődbe ment takarék, tavaly a Jógazda vált fizetésképtelenné; annak több mint ötezer ügyfelét kellett kifizetnie az OBA-nak. A Jógazda Szövetkezeti Takarékpénztár vesztét főként vállalkozások meghitelezése, illetve azok fizetésképtelensége okozta; csődje több százmilliós kárt okozott. Az OBA biztosítása betétesenként 100 000 euróig, nagyjából 30 millió forintig terjed, ezért voltak, akik nagyot buktak a szövetkezet bedőlésével. A legnagyobb betétesnek például 90 millió forintja úszott el a kártalanítás után. (2010-re is jutott egy csőd, akkor az Általános Közlekedési HItelszövetkezet ment tönkre.)

Mindezek alapján az ember azt gondolná, hogy a takarékok különösen kockázatosak, az adatok azonban nem ezt mutatják. Bár a mostani ügy sokakat elbizonytalaníthat, nem kell takarékszövetkezeti csődhullámtól tartani. A szektor alapjaiban véve stabilan működik, legalábbis ez körvonalazódik a pénzügyi felügyelet májusi kockázati jelentéséből (pdf).

A felügyelet szerint a stabilitás oka, hogy az egyszerűbb termékszerkezet, a kockázatos termékek hiánya miatt a szektort kevésbé viselte meg a válság, mint a nagyobb kereskedelmi bankokat. Ezt támasztja alá, hogy a pénzügyi szektorban csak a szövetkezetek tudtak profitot termelni tavaly, igaz, összesen csak 4 milliárd forintot, a bankszektorban viszont 121 milliárdos adózás előtti veszteség keletkezett  a rossz hitelek, a bankadó és a végtörlesztés miatt.

Több hitelt adtak

Szemben a bankokkal, a takarékok még a végtörlesztésből is nyereséggel keveredtek ki. A Portfolio.hu elemzése szerint a szektor csak 3,2 milliárdot veszített a végtörlesztéssel (ez a banki veszteségek 1 százaléka), miközben a devizahitelek kedvezményes visszafizetéséhez felvett forinthitelek negyedét ők folyósították.

Az így szerzett ügyfelekkel duplán jól jártak a takarékok. Az új hitelek egyrészt bevételeket termelnek a következő években, másrészt a több ezer új ügyféllel a nem teljesítő ügyfelek arányán is sikerült szépíteni (ha nő a jól törlesztők száma, akkor azzal automatikusan csökken a tartozást halmozók aránya). A végtörlesztéseknek köszönhetően még egy 2011-es „leget” könyvelhetnek el a takarékok. Miközben a banki hitelezési aktivitás visszaesett, a szövetkezetek több hitelt folyósítottak, mint 2010-ben.

Egy halom pénzen ülnek

Az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) tájékoztatása szerint a hitelezés bővülése idén január és március között is folytatódott, ráadásul gyorsabb ütemben, mint a betétgyűjtés. Ez egy betétállományánál több pénzt hitelbe adó banknál akár gondot is okozhatna (sok banknál az indokolja a hitelek leépítését, hogy a kihelyezett állományt közelítsék az összegyűjtött betétekhez), de a szövetkezeti rendszerben ilyen probléma nem lesz.

A takarékok csak a hozzájuk bevitt pénz felét adják ki hitelbe (a bankoknál az átlagos arány 130-140 százalék körül van, ők tehát többet hiteleztek, mint amennyi betétet gyűjtöttek). Mindez milliárdokban kifejezve azt jeleni: a takarékoknak közel 1440 milliárd forintos betétállományuk van, ami a duplája 770 milliárdos hitelállománynak.

Ez egyszerre jót és rosszat is jelent. Jó, mert a pénzbőség egyenlő a stabilitással, viszont rossz, mert rontja a szövetkezetek profittermelő képességét. Mivel ugyanis a megszerzett forrásokat nem szippantja be a gazdaság, a takarékok a hozzájuk vitt fölös pénz nagy részét a nemzeti bankban tartják, ezen viszont – elméletileg – kevesebbet keresnek, mint sok más befektetési formán. Gyakorlatilag persze ez a stratégia az elmúlt években mégis eredményes volt, legalábbis a bankokhoz viszonyítva.

Kevés a kontroll

A takarékok tehát nem a leghatékonyabb, de általában meglehetősen stabil lábakon álló pénzügyi szervezetek. De nem  mindig: a Jógazda tavalyi és a soltvadkerti takarék mostani csődje jelzi, hogy a megfelelő szakmai kontroll nélkül könnyedén csődbe lehet vinni egy ilyen vállalkozást. A helyi összefonódások (amit a PSZÁF egy tavalyi, a Soltvadkert-ügy kapcsán született határozatából sem nehéz kiolvasni), illetve a rossz szándékú vagy egyszerűen csak hozzá nem értő gazdálkodás nem egy takarék működését és betéteseit veszélyeztetik.

A felügyelet jelentése vészjóslóan úgy fogalmaz: „Az intézmények közötti differenciálódás azonban nőtt, és mind a veszteséget termelő szövetkezeti hitelintézetek száma, mind a veszteség átlagos összege magasabb lett 2010-hez viszonyítva”. Vannak tehát a biztonságos, és vannak az egyre veszélyesebb takarékok; persze előbbiek vannak nagy többségben.

Azt nagyon nehéz megítélni, hogy melyik takarékok kockázatosabbak, mert nincsenek frissített adataink. Az egyes szövetkezetekre vonatkozó számsort legutóbb tavaly közölt a PSZÁF, azok a 2010 végi állapotokat tükrözik. A tavalyi adatokat idén szeptemberben publikálják majd. A szövetkezetek ugyanis nem tőzsdén forgó cégek, így nincs olyan szigorú adatközlési kötelezettségük, mint a legtöbb kereskedelmi banknak.

Sok a rossz hitel

Ahol viszont baj van, ott a bankokhoz képest kevesebb devizahiteles és a jóval alacsonyabb hitelállomány ellenére is romlott a helyzet, és természetesen az egyre nehezebben fizető adósok jelentenek gondot. Minden ötödik lakossági jelzáloghitel a 90 napon túli késedelmes kategóriába tartozik (18,4 százalék), ez a bankoknál harmadával jobb. A takarékok problémás, de még kilencven napon belüli adósainak az aránya is igen magas, 36 százalék, itt tehát tízből három-négy ügyféllel van baj.

A kiugró számokat a PSZÁF-jelentés azzal magyarázza, hogy az átstrukturálások kevésbé sikeresek, mint a bankoknál, az újraszabott hitelesek fele idővel megint bajba kerül. A rossz hiteleket a pénzintézetek tartalékaikból kell kigazdálkodják (ez nem ment a soltvadkertieknek), a törvényi előírást azonban a takarékok felülteljesítik.

A sok rossz adóst nem csak a hitelek sikertelen átütemezése magyarázhatja, hanem a takarékszövetkezetek ügyfélkörének összetétele is. Magyarországon ezer településen, azaz a hazai települések csaknem harmadában csak és kizárólag a szövetkezeti hitelintézetek vannak jelen pénzügyi szolgáltatóként, és elképzelhető, hogy ezeken a településeken a kockázatosabb, kisebb jövedelmű adósból az átlagosnál több van.