Későn kezdtek barátkozni Orbánék, húszszor annyit ruházott volna be a Coca-Cola

2012.08.24. 09:14 Módosítva: 2012.08.24. 19:39
Az Orbán Viktor miniszterelnök által egy hónappal ezelőtt felavatott gyártósornál akár hússzor nagyobb értékű beruházásmixre is esélyes lehetett volna a Coca-Cola magyarországi egysége, ha a kabinet nem döntött volna az unortodox gazdaságpolitikai lépések mellett a Napi Gazdaság szerint.

Eső után köpönyeg - röviden így értékelhető az, hogy Orbán Viktor kormányfő immár igyekszik békejobbot nyújtani a multiknak írja a Napi Gazdaság. A miniszterelnök egy hónapja a Coca-Cola HBC Magyarország Kft. dunaharaszti gyárában tett gesztust: ő avatta fel hazánk legnagyobb kapacitású, fémdobozos üdítőitalokat előállító gyártósorát, illetve stratégiai partnerségi megállapodást írt alá a kormány nevében a társasággal.

Orbán nem sokkal a csipszadó ellentmondást nem tűrő bevezetése után látványosan kedvesebb volt a külföldi multival, azaz nem csak hogy ott volt a megnyitón, de kifejtette, hogy valójában a külföldi cégekkel nem akarunk mi feltétlenül harcolni. Egyszerűen csak az van, hogy vannak jó külföldiek és rossz külföldiek.

Mindez azonban megkésett lépésnek tűnik, az üdítőital-gyártó hazai egysége akár 40 milliárd forintnyi beruházásra is esélyes lehetett volna. Összehasonlításul: a cég eddig mintegy 100 milliárd forintot fordított magyarországi gyártókapacitásának kialakítására és fejlesztésére.

Rosszkor jött a csipszadó

Félrevezető, pontatlan

A Napi Gazdaság 2012. augusztus 24-ei számában megjelent, ”Óriási a veszteség - Orbán későn koccintott a Coca-Colával” című cikkében a Coca-Cola Hellenic beruházásairól, azok helyszínéről és nagyságrendjéről több helyen pontatlan és félrevezető információkat közöl, ezért kérjük, hogy a cikk állításait ennek figyelembevételével kezeljék. A cikkben említett beruházások semmilyen módon nem érintik a Coca-Cola Hellenic jövőbeni magyarországi fejlesztéseit – közölte cikkünk megjelenése után Pogány Éda Glória a Coca-Cola Magyarország kommunikációs igazgatója, részleteket és eltérő állításokat azonban közölt.

A hazai egység jól jöhetett volna ki a Coca-Cola európai üzemei között zajló átszervezésből, ráadásul a dunaharaszti gyárat eleve úgy alakították ki, hogy alkalmas legyen a rugalmas bővítésre. A terveket azonban az új különadó, a népegészségügyi termékadó és a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika keresztülhúzta, a végül megvalósult kétmilliárd forintos projektet pedig bonyolultabb lett volna leállítani, mint befejezni.

Igaz, a szerény bővítés ahhoz képest jó eredménynek számít, hogy akár a hazai gyártás felszámolása is felmerülhetett volna.

Van mit sajnálni

A potenciális beruházások közül a legnagyobb tételt az jelentette volna, ha az ausztriai gyártást egy az egyben sikerült volna Magyarországra áthelyezni, amivel rendszerszinten is megtakarítást érhetett volna el a csoport. Végül - persze az osztrák egység lobbitevékenységének is köszönhetően - az ausztriai Römerquelle-üzemet bővítették ki és oda költöztették a teljes gyártósort.

Ennél kisebb, a végül megvalósult, 0,33 literes aludobozokat töltő sorhoz képest azonban így is hatszor nagyobb beruházás lett volna, ha egy teljesen új, úgynevezett aszeptikus töltősort (is) üzembe helyeznek Dunaharasztiban. Ezt, a gyümölcsleveket, szénsavmentes üdítőket, jeges teákat palackozó berendezést végül a bukaresti egység kapta meg. A lap informáiói szerint a hivatalos álláspont azzal indokolja Bukarest helyzetbe hozását, hogy az ott gyártott termékek régiós forgalmának 60 százalékát a román piac adná.

A korábbi tervekben szerepelt az is, hogy Szerbiából hozna gyártást a magyarországi üzembe a cég, ám ezt a feladatot a horvátországi egység nyerte el. A Coca-Cola Hellenic, ami a Magyarországi üzem tulajdonosa is, a világ második legnagyobb kólapalackozó cége. 2000-ben jött létre az athéni Hellenic Bottling Company és a Coca-Cola Beverages egyesüléséből. A cégben 23 százalékos részesedése van a Coca-Cola Company-nak.

Munkahelyekben is érezhető

A nagyobb beruházás több munkahelyet is jelentett volna. Míg az aludoboztöltő sor működtetéséhez, az elkészült termékek szállításához összesen 20-25 fő is elegendő, addig egy teljes töltősor 120-130 embernek adhat munkát, a komplexebb raktározási és minőségbiztosítási feladatok miatt. Az aludoboztöltő sor ráadásul bármikor leszerelhető, pár százezer euróból áttelepíthető, míg egy normál töltősornál ez a költség több millió euróra rúg.